A gyerekekkel megbeszéltük, hogy ki miért szokott haragudni, és a megbocsátás és a varázsszavak fontosságát is. A gyerekeknek korukhoz képest meglepően jó meglátásaik voltak a témával kapcsolatban. Nagy lelkesedéssel fújták ki a haragot és gyakorolták a varázsszavakat. A bánatos medvéről szóló mese is nagyon tetszett nekik, különösen, hogy sok mozgással volt kombinálva. Örültünk ennek a témának, mert ezt mindennap alkalmazzuk az óvodában.

Az első játék az érzelmek felismeréséről szólt. A Maci érzelmek kártyákat vittem de, mindenki húzott egy kártyát és a kártyán szereplő érzelmet kellett leutánozni, mi pedig megpróbáltuk kitalálni, hogy milyen érzelem lehet az. Nagyon ügyesek voltak, ötletesek és együttműködőek.
AZ ujjunkra érzelmeket rajzoltunk a mutatóujjra vidám arcot, a középső ujjra szomorú arcot és egy történetet találtunk ki, ahol ez a két érzelem megjelent. A történet a következő: a katica csoportos gyerekek lementek az udvarra játszani és az egyik kis gyereknek nem jutott bicikli, ő nagyon mérge és szomorú lett, de a megbeszélték, hogy kis idő múlva megkapja ő is valakitől a biciklit.
Ezek után elmeséltem nekik egy történetet: Panyi Katinka: AZ ügyefogyott légy című meséjét, aminek a tanúságát levontuk utána.
Kicsit megmozgattuk magunkat a „ A haragomat kifújom, mint a cica nyújtózom” – a szőnyegen sarkunkon ültünk, mély levegőt vettünk kifújtuk és jó nagyot nyújtózkodtunk.
Majd egy „Szeretetgombóc” játékot játszottunk: valaki beállt a körbe, ő lett a töltelék, a többiek lágyan és óvatosan átölelték, a töltelék, ha feltöltekezett megköszönte és választott mást.
Majd újra leültünk a szőnyegre és egy utolsó körben: add tovább az ölelést játszottunk.

Boldogságóránk e havi témája: a MEGBOCSÁTÁS GYAKORLÁSA volt. Bevezető játékként relaxációs gyakorlatokat végeztünk. A haragom kifújom, mint a cica nyújtózom gerinctornával. Többször meghallgattuk Bagdi Bella: Hooponopono című hónapdalát. Beszélgettünk a gyerekekkel a megbocsátás formáiról, ehhez tartozó varázsszavakról: Bocsáss meg!, Ne haragudj!, Sajnálom!, Köszönöm!, Szeretlek!. Elmondták a gyerekek, hogy hogyan tudják sérelmeiket elengedni és megbocsátani a másik embernek. Nagyon megkedvelték a ,,szeretet gombóc” játékot, melyben a töltelék az a gyerek volt, aki szeretetre ölelésre vágyott. Helyesek voltak a gyerekek, mert mindenki jelentkezett tölteléknek, ezzel is kifejezve, hogy igénylik társaik ölelő szeretetét.
Elmeséltem nekik A bánatos medve c. mesét, melynek mondanivalója a megbocsátás volt. A mese végén levezetésként a csoport óriás mackójának is adtunk egy ölelést, és a Süss, süss napocska c. dalra körbetáncoltuk. A közelgő anyák napja alkalmából elkészítettük az édesanyák ajándékát, a ,,szeretetfát”, és közben megbeszéltük, hogy mit kell tennünk, ha szüleinket megbántjuk. Boldogságóra munkafüzetben ehhez a témához kapcsolódóan matematikai feladatlapot töltöttünk ki.
Zárógondolatként elmondhatom, hogy a gyerekek a mesével és a játékokon keresztül gyakorolhatták a megbocsátás formáit, melyeken keresztül megtanulhatták sérelmeik elengedését, továbbá azt, hogy a megbocsátás fontos legyen az életük során, mellyel elsősorban maguknak tesznek jót. Ezáltal javíthatunk testi, lelki és szellemi egészségünkön, ha megbocsátó életet élünk.