A hónap témáját, a megbocsátást relaxációs gyakorlatokkal kezdtük, ilyen volt A haragom kifújom… című játék. A gyerekeknek tetszett ez a fajta relaxáció, így több, mint háromszor megismételtük a gyakorlatot. Vizuális tevékenységként a Gyurmaarc című játékot választottam, csak kicsit másképpen, mivel épp nem volt gyurmánk. A gyerekek saját maguknak vágtak ki fejet, szájat, szemöldököt, szemet. Volt aki vágott hozzá orrot is, volt aki anélkül ábrázolta. Többféle érzelmeket alkottak meg a gyerekek, ezeket a saját arcukon is eljátszották mimikával. Majd ami a leginkább tetszett nekik, azt a végén oda is ragaszthatták a kivágott fejre. Zárókörként a gyerekekkel leültünk a szőnyegre és megbeszéltük, hogy kit ki bántott meg és hogyan, hogyan lehet megbocsátani egymásnak. A gyerekek csoporton belül is beszéltek a sérelmeikről, megbocsátásokról, illetve az otthoni, szüleikkel való békülésről is szívesen meséltek.
Megbocsátás
Az áprilisi hónap témáját, a megbocsátást a hétköznapokban is gyakoroljuk. Relaxációs gyakorlatokkal kezdtük meg tevékenységeinket. Ezek között szerepelt „A haragom kifújom…” című játék is. A „Bánatos medve” című mese meghallgatása közben, a gyermekekkel mondókáztunk, eljátszottuk a mackódalt. A mesét követően a gyermekek elmesélték, hogy ők már voltak- e mérgesek valakire, kitől kértek már bocsánatot? A beszélgetés után „Szeretetgombóc” játékot játszottunk, melyet nagyon kedveltek, mindenki szeretett volna középen lenni. Kézműves tevékenységek során elkészítettek többféle gyurmaarcot, melyek különböző érzelmeket ábrázoltak. Mielőtt megalkották, a saját arcukon is eljátszották mimikával. A gyermekek elkészíthették a „megbocsátás” virágát muffin papírból, melyet átadhattak annak, akinek megbocsátanak.
A foglalkozást ez alkalommal is relaxációval indítottuk. „A haragom kifújom, mint a cica nyújtózom.” és a „Domborítok, mint a cica. házba bújok, mint a csiga.” mondókára nyújtóztunk, összegömbölyödtünk, ellazultunk.
A témát beszélgetéssel vezettem be: „Biztosan veletek is előfordult már, hogy összevesztetek valamelyik barátotokkal vagy akár az anyával, apával, testvéretekkel és megbántva éreztétek magatokat. Sőt, az is biztosan előfordult már mindenkivel, hogy megbántottatok valakit, akit pedig nagyon szerettek. Emlékeztek ilyenre? Van, aki szeretné elmesélni mi történt? Hogyan éreztétek magatokat ekkor?”
Minden gyermeknek volt ezzel kapcsolatos élménye, ezt örömmel meg is osztották egymással. Volt, akinek óvodai konfliktusa volt a legemlékezetesebb, mások testvérükkel, szüleikkel való sérelmeiket mesélték el.
Beszélgettünk a veszekedések, viták megoldásáról is, hogyan végződött, a kibékülés / megbocsátás milyen érzéssel töltötte el őket.
Ezt követően színezőket kaptak, melyek különböző szituációkat ábrázoltak. Meg kellett keresniük és ki kellett színezniük azt a képet, ahol úgy érzik a gyerekek megbántották egymást és bocsánatot kellene kérniük. (pl. csúfolódó, kiabáló-veszekedő gyerekek, agresszió….). Színezés közben meghallgattuk a Ho’oponopono dalt, kértem őket, hogy figyeljék meg milyen varázsszavakat hallanak a dalban. Az egyik kisfiút annyira meghatotta a dal, hogy bár nem tudta megfogalmazni miért, de a sírást is elkezdte. Nem csak én, a többi gyermek is érezte és meg is fogalmazta, hogy ezek a meghatottság könnyei lehetnek.
Amikor kiszínezték, kivágták a kis képeket, ügyesen felidézték a dal varázsszavait. Ezek fel is kerültek a kis képek mellé a tablónkra.
A témához a Mese a kis sünről, aki más mint a többi c. mesét választottam, mely a megbocsátásról szól. A gyerekek a mese végén egymásnak körbeadva, örömmel ölelgették meg a kis sünt, aki képes volt megbocsátani az őt -tüskétlen kinézete miatt -kicsúfoló süntársainak, akik végül megbánva gonoszkodásaikat még tüskéket is varrtak új barátjuknak.
Mese után a Kibékülünk? játék következett. A Kinek nincsen párja dalra mindenki párt választott magának, akivel játékiból csúnyán összevesztünk, mégpedig úgy, hogy elővettük a legcsúnyább, legharagosabb nézésünket, mintha nagyon dühösek volnánk a párunkra. Utána kézfogással, mondókával kibékültünk.
„Béke, béke, barátság, mi volt ez a szamárság?
Semmi, semmi barátom, csak egy lyuk a gatyádon.”
” Béke, béke barátság, összeveszni szamárság.
Ha mi egyszer összeveszünk, azon nyomban kibékülünk! Ölelés!!!”
A vicces mondóka minden veszekedő arcára mosolyt csalt, így több alkalommal, párcserével is el kellett játszanunk.
A Jön a zombi játék, ami ez után következett, úgy érzem az új kedvenc játék lesz. A délelőtt folyamán ezután többször is maguk kezdeményezték. Mivel mindenki szeretett volna zombi lenni, ezért sokszor már szándékosan nem mondták ki a varázsszavakat, erre majd szabálymódosítással valami megoldást keresek, hogy mindenki lehessen zombi, de ez a játék lényegét ne vegye el, hogy inkább meg sem szólalnak.😊
A foglalkozás lezárásaként meghallgattuk a Hahó együttes Barátság c. dalát. A zenére szabadon mozoghattak, táncolhattak, a refrénre (Béke, béke barátság, mi volt ez a szamárság….) párt választottak maguknak, akivel kisujjfogással „kibékültek”.
Ezen a napon már kaptam is egy szívmelengető visszajelzést arról, hogy ez alkalommal is sikerült valamit „elültetnem gyermekeim szívében. Két gyermek közt konfliktus alakult ki. Az egyik nagycsoprtos kislány odaszaladt, összefűzte a kezüket és emlékeztette őket mit tanultunk Boldogságórán. „Fogjátok meg egymás kezét és mondjátok! Béke, béke, barátság, mi volt ez a szamárság? Semmi, semmi barátom, csak egy lyuk a gatyádon.” A modókát nagy nevetés követte, ezzel a vita el is volt simítva. 🙂
Az aktuális téma feldolgozását összekapcsoltuk a Föld napjával. Először képeket válogattunk, megbeszéltük, hogy mikor „boldog” és mikor „szomorú” a Földünk. Majd a szív formájú Földre gyurmából arcot készítettünk. Sokféle érzelmet /vidám, szomorú, ijedt, bocsánatkérő, megbántott, stb./ próbáltunk megjeleníteni. Ezután mindenki vidám arcot rajzolt a Földnek és köré rajzolta azokat a dolgokat, amelyek szebbé teszik ezt a csodálatos bolygót.
Az órán a megbocsátásról beszélgettünk különböző történetek kapcsán. Közben kulcsszavakat gyűjtöttünk a témával kapcsolatban.
A beszélgetőkörben bevezetésként Kowalsky meg a Vega: Varázsszavak című dalát hallgattuk meg a gyerekekkel. Megbeszéltük, miről szól a dal. Az ovisaim ügyesen megfogalmazták: ha valakit megbántunk, bocsánatot kell kérnünk. Elmeséltem a gyerekeknek, hogy az én életemben is előfordult olyan eset, mikor olyan dolgot tettem, amiért bocsánatot kellett kérnem. Volt olyan alkalom is, hogy engem bántottak meg. A bocsánatkérés és a megbocsátás is nehéz feladat.
Elmeséltem Bezzeg Andrea: Tündéri bocsánat című történetét, majd megbeszéltük, mikor használjuk a varázsszavakat. Arról érdeklődtem, hogy ki emlékszik olyan történetre, ahol megbocsátott valakinek vagy neki bocsátott meg valaki. Többen meséltek arról, hogy megbántották szüleiket, testvéreiket valamilyen cselekedettel.
„Én használtam már a sajnálom szót, amikor otthon összetörtem a vázát.”
„Sajnálom, hogy eltörtem a csoportban a múltkor a babakocsit.”
„Sajnálom, hogy megütöttem a testvéremet, Blankát. Veszekedtünk és megütöttem.”
Ezután a következő kérdésre kerestem a választ: „Mit tennél, ha lenne egy varázspálcád, mint a tündérnek a mesében?”
„Ha lenne egy ilyen varázspálcám, elpusztítanám a háborút.”
„Visszacsinálnék mindent a régire. Ne legyen több csata.”
„A Bencét átváltoztatnám jóvá.”
A tavalyi év óta rendszeresen használjuk a „Mérges torta” elnevezésű táblácskánkat, mely remekül működik. Ennek a módszernek a segítségével sok konfliktust sikerült kezelni, ill. elkerülni.
A munkafüzet feladatai közül is választottam a gyerekeknek, megtanultuk a megbocsátás mondókát és Bagdi Bella dalai is sokszor szóltak a csoportszobában.
(A főképen éppen két kislány békülése látható. 🙂 )
A Föld napján együtt énekeltük el a ” Gyújts egy gyertyát a Földért” című dalt. Amikor tanultuk a szöveget, nagyon sokat beszélgettünk a tartalmáról, hogy megértsék a gyerekek a lényegét! Néhány megoldást is megfogalmaztunk, hogy mi, hogyan óvhatjuk meg a Földet, és vele együtt magunkat is!
A legnehezebb, de a legszebb témát dolgoztuk fel: Saját gondolatainkkal vívni, amelyek nagyobb kárt okoznak bárminél. József Attila: Magad emésztő c. versét hallgattuk meg együtt. Történettel folytattuk. Egy fiúnak valahányszor megbántott valakit, szeget kellett vernie egy kerítésbe. Amikor a javulás útjára lépett, az apja megengedte neki, hogy mindig-egy egy szeget kihúzzon. De ekkor mondott valami fontosat: „Állj meg egy pillanatra, nézd csak, mennyi lyuk van a kerítésben. Ez a kerítés soha többé nem lesz már olyan, mint régen volt. Ha veszekszel valakivel, vagy rosszat mondasz valakiről, megsebzed őt. Egy ugyanolyan sebet hagysz az ő lelkében, mint ezek a lyukak itt.” „A kiengesztelés és a megbocsátás titka lehet az, ami segíthet a lyukak eltüntetésében.”
Sokszor azonban fordítva éljük meg a dolgokat, minket bántanak, miközben a bántást elkövető mit sem sejtve éli a világát, mi összetört lélekkel élünk tovább. Lehet ezzel valamit kezdeni? A barackos történetet hallgattuk meg, amikor a tanulóknak magukkal kellett mindenhová vinni a gyümölcsöket, amelyek a sérelmeket szimbolizálták. A gyümölcs sok volt, sok a sérelem is az életünkben, viszont a barackok erjedni kezdtek és a doboz szét kezdett esni. Ezzel értették meg a gyerekek, hogy a sérelmeink „hurcolása” mit okoz számunka és mindaddig, míg el nem engedjük a negatív érzelmeket, magunkat bántjuk és gyilkos érzelmeinkkel magunkat betegítjük meg, mint ahogy nagy erőfeszítésbe telt a rothadó barackok hurcolása mindenhová, ahová mentek. A megbocsátás tehát nem egy kegy mások számára, sokkal inkább egy magunknak tett szívesség, amellyel szabaddá leszünk és megmaradt energiáinkat más dolgokra fordíthatjuk. Ugyanezt, csak tudományosan magyarázta el számunka Dr Buda László egy videóban. A nyers érzéseink, haragunk, indulatunk természetes az első fázisban, de mi vezethet el a megbékéléshez? Annak a mérlegelése, belátása, hogy a másitól ennyi telt ebben a helyzetben. Ekkor nyugvópontra kerülhetnek bennünk az indulataink. A megbocsátok neked videó váltotta ki a legnagyobb hatást a gyerekekből, jól lehet, egy szó nem hangzott el benne. Egy fiú feliratokat mutat édesapjának. Minden felirat egy-egy súlyos sérelmet ír le. A végén elhangzik a megbocsájtok is. De váratlanul az utolsó képkockán világossá válik, hogy a fiú magában van a szobában.
Meséltem nyári olvasmányaimról a transzgenerációs traumákkal kapcsolatban és eszembe jutott, hogy az orosz matrjoska babával magyarázom el nekik miről van szó. Egy ember, egy család és tágabb közösség része is, amely hatással van rá. Lehet egy szülő nem a legjobban teljesít szülői szerepében, de neki is volt egy szülője, aki talán nem a legmegfelelőbben bánt vele. Az is lehet, hogy olyan traumák érték kicsi korában, vagy magzatként, amely súlyos hatással volt rá. Annak a szülőnek is voltak felmenői és akkor is történtek a világban vagy a magánéletben negatív események. Ezért nagyon fontos, hogy legyünk tisztában ezzel és talán a káros „öröklött” mintákat is felülírhatjuk saját életünkkel. A gyerekek rajokkal fejezték ki gondolataikat a megbocsátásról. Végül gyermekkorom kedvenc mackója, Füles mackó jött elő a képernyőn-kicsit aggódtam, hiszen a mai hatodikosok már más világban nőnek fel, talán már túl nagyok ilyen mesékhez! Az egyik kisfiú azonban széles mosollyal kiáltott fel, „Ez az, amit papával néztünk!” (Tavaly hunyt el a nagyszülő.) Füles bizony ballábbal kelt fel, mindenki kapott is tőle, de a sötét erdőben eltévedve igen megszégyellte magát, amikor az állatok a segítségére siettek.
Az következő gondolattal összegeztük a foglalkozást: „A megbocsátás nem egyenlő a megbékéléssel. Nem egyenlő a felmentéssel. Nem egyenlő a sértés tolerálásával. Nem jelenti a sérelem letagadását. Nem jelenti a tett elfelejtését. Mit jelent? Elengedni a haragot és azt jó szándékú viselkedéssel helyettesíteni.”
Végül Mark Twain gondolatát tettük a falitáblára: „ A megbocsátás az az illat, melyet az ibolya hint arra a cipősarokra, amely eltapossa őt.”
Az igazi, őszinte érzésű, becsületes ember tud megbocsátani! Hibázunk olykor, ahogy tévedünk is, de belátjuk, tanulunk a hibáinkból. Így van ez a megbocsátással is! Van, hogy akarva-akaratlanul, megtörténik, ilyenkor nyitnunk, lépnünk kell a másik felé, bocsánatot kell kérnünk! Ezzel az osztályom is egyetért minden téren- Szükségük van egymásra, van, hogy összevesznek, de nem tart sokáig, utána „szent a béke”
A téma közel áll gyerekhez, felnőtthöz egyaránt. Hiszen előfordul, hogy napjában többször is megbocsátunk egy meggondolatlanul kimondott szót, vagy gondolkodás nélkül, hirtelen cselekszünk.
A lapozható játék elkészítése jól sikerült. A relaxációs játékot élvezték. A legjobban a bábjátékos feladatot kedvelték tanulóim. Érdekesnek bizonyult a bőröndös feladat.Többen természetesnek vettek bizonyos negatív cselekményeket. Hosszas beszélgetés alkalmával realizálódott, hogy bizony, ha velünk tennének ilyen dolgokat, nem esne jól. Érdekes volt figyelni a reakciókat. Várakozással tekintünk a következő hónap kihívása elé.