Varázsigék ereje
A gyermekek a minden napi játéktevékenységük közben, gyakran nézegetik a csoportszoba falára felhelyezett Boldogságvárunkat. Gyakran számolgatják, hogy már milyen magasra is jutottunk eddig a lépcsőn, nem sok hiányzik a tetejéig. Boldog Dóra eddig mindig a varázsládából jött elő, de a mai napon történt valami. Kérdeztem a gyermekektől, hogy nem tudják, hol lehet a mi kis vendégünk. Közös keresésre indultunk. Hamarosan megtaláltuk a babaszobai ágy alatt, aki nagyon szomorú volt és sírdogált is. Vajon miért? A gyermekek nagyon sokféle ötlettel álltak elő. Biztos összeveszett a barátjával, ezért szomorú. Kedves szavakkal, simogatással vigasztalták a gyermekek. Beültettük egy kis kosárba, hogy most már nyugodjon meg, aztán jól figyeljen, mert varázsszavakat fog hallani, ami segíthet neki is. Kezdő relaxációs gyakorlattal indítottuk a Boldogságóránkat. „ A haragom kifújom, mint a cica nyújtózom…” Nyújtózkodás közben, bizony nem mindenki hagyott elegendő helyet a társának. Az első varázsige el is hangzott BOCSÁSS MEG. A pozitív megerősítés részemről sem maradt el, mert ügyesen elnézést kértek egymástól. Megbeszéltük, hogy nem túl kellemes érzés lökdösődni, mert figyelni kell egymásra is. Bocsánat után, nincs harag. Meghallgattuk, énekeltük, Bagdi Bella: Ho’ oponopono dalát. Már nem kellett semmit mondanom, a gyermekek maguktól találtak ki mozdulatsorokat. A dal után közösen gyurma arcokat készítettünk a mágneses táblára. Az érzelmek kifejezését maguk választották ki, majd a többieknek ki kellett találniuk, mit is fejezhet ki egy-egy arc. Kiválasztottuk, hogy a csoport melyik arcot szereti. Örömömre szolgált, hogy a mosolygós, jókedvű arcot választották. A mesélésre ezután került sor. Meggyújtottuk a mesegyertyát, majd Mészöly Miklós: A bánatos medve című meséjét hallgathatták meg a gyermekek. Mese közben mondókáztunk, énekeltünk, lepkét röptettünk. A mackó szerepébe én bújtam bele, hogy minél élvezetesebb legyen a mesehallgatás. A mese végén, SZERETLEK játékot játszottunk, megöleltük egymást. Megbeszéltük, hogy a szeretet nagyon jó és fontos, boldoggá tesz mindenkit. Eljátszottuk a „Szeretetgombóc” játékot, élvezettel játszották a gyermekek. Boldog Dórát ismét elővettem egy kis bábozásra. Megkértem a gyermekeket, hogy kérdezzék meg, most hogyan érzi magát. Boldog Dóra is mondott két új varázsigét. SAJNÁLJA, hogy megbántotta a barátját. KÖSZÖNI, hogy nem hagytátok cserben. Megbeszéltük, hogy ők bántottak-e már valakit, szoktak-e otthon bocsánatot kérni, amikor olyat tesznek, amit nem szabad. Reggel volt egy kis konfliktushelyzet két kisfiú közözött. Most felelevenítettük. A bocsánatkérés nem maradt el. Volt egy kis sírás is, de sikerült békét kötniük egymással. A varázsigéket megerősítettük, többször elmondtuk: sajnálom, kérlek, bocsáss meg, köszönöm, szeretlek. Megkértem őket, hogy használják bátran a varázsszavakat, meséljék el mi történt, amikor kimondták. A foglalkozás végén, kis szívecskéket adtak egymásnak szeretetük jeléül. Szeretet lett a Harangvirág csoportban. Otthonra is vittek haza a szívecskékből, melyet egy varázsigével kellett átadniuk. A szülőktől kedves visszajelzéseket kaptam a Boldogságóráról. Zárásként a közös éneklés sem maradt el, felhelyezték a gyermekek a megbocsátás jelét a 8. lépcsőfokra.
A Föld napját mi is megünnepeltük április 22. Meghallgattuk Bagdi Bella: Gyújts egy gyertyát a Földért dalát. Föld napi vetélkedőn vettek részt a gyermekek, ültettünk virágokat az óvoda udvarán. Az újrahasznosítást szem előtt tartva kollektív képet készítettünk a Föld napjára, kupakokból. A gyermekek aktívan kivették a részüket a gyűjtőmunkákban. Jó volt együtt dolgozni a közös képen. Az elkészült alkotásunkat az óvoda folyosójára helyeztük el.