Ebben a hónapban nagyon sokat foglalkoztunk a Földdel, a megvédésével, az ellene elkövetett bűnökkel, hogy mit tudunk mi tenni, mi az amivel mi is hozzájárulhatunk a Föld fenntarthatóságához. Egyik alkalommal egy közös éneklésre hívtunk iskolatársakat, akikkel együtt egy nagyon szép dalt tanultunk. Ezt szeretnénk megosztani.
Megbocsátás
„Megbocsátás”
A gyerekek a szőnyegen sarkukon ültek a haragjukat kifújták.
„A haragomat kifújom,mint a cica nyújtózkodom.”
Meghallgatták Bezzeg Andrea:Tündéri bocsánat című meséjét.
Bagdi Bela:Repülj velem zenéjére elutaztak Hawai szigetére a varázsszőnyegen.
Bagdi Bela : Hooponopo zenéjére mozogtak.
Szeretetgombóc :- Mi vagyunk a szeretetgombóc és te vagy benne a töltelék.Addig maradnak amíg a töltelék azt nem mondja.Köszönöm.
Április hónap témája nagyon fontos osztályunk életében.
Már a nap elején mindenki egy kavics, vagy darabot választott az udvaron, amely Boldogságóra végéig, mint „súly” nehezedett rá.
Osztályunkban a mély barátságok mellett sajnos előfordulnak megbántások, pillanatnyi összezördülések.
Sokszor nehéz eltávolodni attól, hogy mennyire megbántottak, milyen igazságtalan helyzetbe kerültünk. A Boldogságórán megbocsátás témával kapcsolatosan beszélgettünk az őszinte bocsánatkérésről, és annak erejéről, fontosságáról. Próbáltuk megfogalmazni mit érzünk ilyenkor és megérteni. Emlékeztettük magunkat, hogy szeretnénk megszabadulni ettől a nyomasztó érzéstől. Hibázni emberi dolog. Éppen ilyen emberi, ha valaki haragot érez. Megbocsátani és bocsánatot kérni azonban mérhetetlenül fontos. A bocsánatkérés egy olyan eszköz, amelyet a jó barátságok és megfelelő emberi kapcsolatok kialakításában nagy szerepet játszik.
Amikor kimondjuk hangosan, hogy sajnáljuk, ezzel nem csak szavakat mondunk, hanem azt az érzést is küldjük, miszerint szeretjük és tiszteljük a másikat. Ezért megtanultuk a megbocsátó szavakat, olvastuk a megbocsátó mondókát.
A gyerekekkel egy-egy lapra ráírtuk egy személy, vagy mesehős nevét, akire/amire haragszanak, de próbálnak neki megbocsátani.
Ezeket az iskolához közeli téren szabadjára engedtük, jelképesen megbocsátottunk nekik.
Még súllyal a kezünkben fogózni is próbáltunk. Visszatérve az iskolába mindenki megszabadulhatott, a nehézségeitől, letehették a botokat / kavicsokat. Fellélegeztünk. 🙂
A megbocsátás és a bocsánatkérés vezethet vissza minket az élet, a szeretet forrásához. A kiengesztelődés által a szeretet áramlásába vonzhatunk be másokat és önmagunkat.
A hónap témájának feldolgozásakor ismét Boldog Dóra köszöntötte a gyermekeket, most viszont kicsit rendhagyó módon: egy saját magam által kreált sérelmét adta elő. Kérte a gyermekeket, hogy ha ők is voltak már hasonló helyzetben, akkor fújják ki együtt a haragukat. Így a relaxációs gyakorlatokat Dórával együtt végeztük el: „A haragom kifújom…., majd a Domborítok, mint a cica…” Miután midannyian kifújták haragukat, Boldog Dóra mesére invitálta a gyermekeket. A motivációt Dóra most a varázspálcájával biztosította, azzal mondta el Kerekerdő kalandra hív téged…mondókáját. Ezután következett a Tündéri bocsánat mese, melyet nagyon figyelmesen, odaadóan hallgattak a gyermekek. A mese után megkérdeztem őket, hogy kerültek-e már olyan helyzetbe, amikor valaki megbántotta őket? Kezdetben nehezen nyíltak meg, így saját egyszerű példámmal motiváltam őket az esetleges megnyilvánulásokra, ami hatásosnak tünt. Folyamatosan meséltek, osztották meg időnként fájdalmas sérelmeiket. Nem egyszer a könnyeimmel is küzdöttem a meghatottságtól, amiért őszintén felvállaták, és elmondák, hogy mi nyomja a kis lelküket.
Ezt követően Dóra felajánlotta a varázspálcáját ahhoz, ha úgy érzik, valakitől bocsánatot szeretnének kérni.
A nagy meglepetés ezútán következett, amikor bejelentettem, hogy Hawaii-ra fogunk utazni. Képeket néztük az interneten a szigetről, megkerestük a földgömbön, hogy hová is készülünk, viszont, hogy betehessük a lábunkat, meg kellett tanulnunk a varázsszavukat. Segítségül hívtuk
Bagdi Bella zenéjét, dalát. Nagyon élvezték a gyermekek, hogy „külföldiül” tanulnak. Eldramatizáltuk a történetet, majd megtanulták a négy varászszót. Ennél a játéknál már nagyon felszabadultak, vidámak voltak a gyermekek.
Miután „visszatértünk” az oviba, kértem őket, hogy készítsenek varázskártyát a családjuk számára, és hogy miért is van rá szükség?- ezt már ők fogalmazták meg.
A varászszavakat napi szinten alkalmazzuk, a Hawaii „nyelvvel” büszkélkednek 🙂
A boldogságórák megtartása közül úgy érzem, eddig ez a téma volt a gyermekek (és jómagam) számára is a legkeményebb, legmegérintőbb, az viszont nagyon meglepett, hogy a gyermekek ennyire mély fájdalmakat hordoznak, de örülök, hogy alkalom adódott kibeszélésükre, s a gyermekek, családok még mélyebb megismerésére. A problémák kezelésére igyekszem megoldásokat keresni, találni, hol megnyugtatással, hol a szülővel való négyszemközti diszkrét elbeszélgetéssel.
Zempléni Árpád Általános Iskola és AMI
A megbocsátás gyakorlása
A relaxáció nagyon jó hangulatot teremtett az óra elején, hiszen kifújtuk magunkból minden harangunkat, rossz érzésünket és átvette helyét a vidámság.
A mesefeldolgozással folytattuk az órát. Mindenki koncentráltan, szívesen hallgatta a történetet. Nagyokat kacagtak egy-egy ügyetlen szereplőn. A véletlenek szerencsétlen összejátszására több példát is felsoroltak saját életükből. „Az egy rossz mozdulat!” eljátszása nem jelentett problémát. Megértették, milyen lavinát indíthat el egy kis ügyetlenség. Milyen félreértések adódhatnak ebből.
Ezután mindenki elkészítette saját bőröndjét, amibe becsomagolta fájó emlékét. Mi változtattunk a befejezésen, mert a gyerekek nem szívesen gyűrték össze frissen elkészült csomagjaikat. Ezért felraktuk a táblára rajzolt repülőgépre, ami elvitte a világ végére.
Az óra végén a ”legbánatosabb” osztálytársukat hatalmas öleléssel próbálták megerősíteni, boldogabbá tenni.
Hubay Tiborné
osztályfőnök
Boldogságóránkat a „Haragom kifújom, mint a cica nyújtózom” lazító gyakorlattal kezdtük. Aztán képek alapján különböző történeteket találtak ki a gyerekek. Ha nem volt jó a vége, megbeszéltük, hogyan lehet jóvá tenni, kijavítani a hibákat. Hoztam egy „bocsánat” virágot, aminek átadásával, gyakorolhattuk a bocsánat kérését és a megbocsátást is.
Másnap Boldog Dóra Mészöly Miklós: a Bánatos medve című meséjét hozta el hozzánk. A mese végén ismét körbeadtuk a bocsánat virágot, majd megmutattam nekik, hogyan lehet egymás arcát egy plexi és filctoll segítségével könnyen lerajzolni. Bánatos, vidám, csodálkozó, mérges arcot mutattak és a párjuk a plexire rajzolta a látványt. Aztán szerepet cseréltek. Jókat nevettünk az elkészült képeken. Mindenki elmesélte, mire gondolt, amíg rajzolták.
Szerdán megmutattam, hogyan lehet megvigasztalni a pajtásukat, ha bánatos. „Szeretetgombócot” készítettünk. Mindenki kipróbálhatta, milyen a gombóc közepében lenni. Volt aki sokáig akarta élvezni, hogy ő a gombócban a „töltelék”, volt olyan is, aki hamar kimondta, hogy „köszönöm” és ezzel gyorsan kibontotta a gombócot.
Csütörtökön újra portrékat rajzoltunk és történeteket meséltünk arról, hogyan lehet kibékülni, még verset is tanultunk hozzá: Béke, béke barátság, mi volt ez a szamárság? Ha még egyszer összeveszünk, nagyon gyorsan kibékülünk.
Pénteken Bagdi Bellával együtt énekeltünk a Földért.
A gyerekeknek a legjobban a rajzolás és a szeretetgombóc tetszett.