A megbocsátás gyakorlása
Relaxációs gyakorlattal kezdtük az órát. Kellő ellazulás után felolvastam a tanulóknak Az ügyefogyott légy című mesét. A mese feldolgozása után eljátszottuk a történetet. A szeretetgombóc nevű feladathoz az a tanuló jelentkezett tölteléknek, akit a közelmúltban megbántás ért. A többiek öleléssel biztosították őt támogatásukról, szeretetükről. Ezután arról beszélgettünk, hogy kinek milyen rossz élménye volt az elmúlt hónapban, és volt-e, akinek megbocsátott. Volt, aki arról számolt be, hogy mennyivel jobban érezte magát, miután kibékült a barátjával egy összeveszés után. A mellékletben található bőröndbe felírták a tanulók bánatukat, rossz élményüket, csalódásukat, majd közösen összegyűrték és eldobták a bánatot jelképező bőröndöt. Az óra második felében megfestették a kavicsokat, majd átadták annak, akitől megbocsátást reméltek. Azt gondolom, hogy a fiatalok megértették és elismerték, hogy ha megbocsátó életet élünk, azzal javíthatunk testi, lelki és szellemi egészségünkön.
Megbocsátás
A megbocsátás hónapjának legkedveltebb ajánlott feladatának a szeretetgombócos ölelkezést találtuk. A hónap során többször is elővettük. Néha már csak”kitaláltunk” magunknak szomorúságot, csak azért, hogy újra összeállhassunk. Az érzelmek szinte a mondóka kezdetén megváltoztak. Megváltozott érzelmek feladathoz is többször nekiláttunk. Egymásba csúsztatott papírpoharakra rajzoltunk különféle arckifejezéseket, majd a nyílást forgatva, saját arcunkkal is lejátszottuk. Papírdobozból kivágott és kifestett felezett arcokat is rajzoltunk, melyeket összepárosítottunk, illetve direkt összekevertünk. Nagy mosolyt csalva így társaink arcára. Ugyancsak kreatív alkotásként születtek meg ehhez a témához a kivágott „pofik”. Lány és fiú sablont saját képünkre formáltunk. Majd egy hosszú papírcsíkra rajzoltunk különféle érzelmeket kifejező szemeket és szájakat. A papírcsíkot végül befűztük arcunk helyére és a hét során érzelmi állapotunkhoz igazítottuk.
Megbocsátás reményében festettük kavicsainkat, melyeket annak az osztálytársak a postaládájába helyeztük, akit a hónap során esetleg megbántottunk.
Kavicsokkal párhuzamosan készültek gyufásskatulyából bőröndjeink, melyekbe elfelejteni kívánt sérelmeinket rajzoltuk, vagy írtuk. A rossz élményeket igyekezve elfelejteni jó mélyre rejtettük a bőröndökbe, majd a kukába. Remélve, hogy ezzel a mozdulattal egyúttal csalódásainktól is megszabadulhatunk.
Végül a kicsi légy történetét is megismertük és el is játszottuk. A láncmese folyamát megfordítva mindenki szépen bocsánatot kért az okozott problémáért.
Az iskola 3-4. osztályos tanulói vettek részt ezen a foglalkozáson. Sokat beszélgettünk a megbocsátásról, kinek megy könnyen, kinek nehezen. Különböző véleményen voltak a gyerekek, történeteket meséltek arról, amikor őket bántották meg, és elmesélték, hogyan tudtak megbocsájtani. A megbocsájtás sokkal felemelőbb érzés, mint a harag. A megbocsájtás által szívünk sokkal boldogabb lesz. Ennek kapcsán anyák napja közeledtével mi a feladatot különböző gipsz virágok, macik, és szív alakú képeslap kreatív festésével, díszítésével oldottuk meg. Közben a kreativitásuk, a figyelmük fejlődött, és a magatartásukban egy nyugodt állapot volt fellelhető. Egymással segítőkészek és figyelmesek voltak. Elmesélték, mit fognak mondani anyukájuknak. A képeslapra szép szavakat írtak. Énekeltünk anyák napi cigány gyermekdalt: Édesanyámnak címűt. A foglalkozás egy szeretetteljes légkörben zajlott.
Az iskola 3-4. osztályos tanulói vettek részt ezen a foglalkozáson. Sokat beszélgettünk a megbocsátásról, kinek megy könnyen, kinek nehezen. Különböző véleményen voltak a gyerekek, történeteket meséltek arról, amikor őket bántották meg, és elmesélték, hogyan tudtak megbocsájtani. A megbocsájtás sokkal felemelőbb érzés, mint a harag. A megbocsájtás által szívünk sokkal boldogabb lesz. Ennek kapcsán anyák napja közeledtével mi a feladatot különböző gipsz virágok, macik, és szív alakú képeslap kreatív festésével, díszítésével oldottuk meg. Közben a kreativitásuk, a figyelmük fejlődött, és a magatartásukban egy nyugodt állapot volt fellelhető. Egymással segítőkészek és figyelmesek voltak. Elmesélték, mit fognak mondani anyukájuknak. A képeslapra szép szavakat írtak. Énekeltünk anyák napi cigány gyermekdalt: Édesanyámnak címűt. A foglalkozás egy szeretetteljes légkörben zajlott.
Meixner Ildikó Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény
Megbeszéltük közösen, hogy miért érezzük könnyebbnek a lelkünket a megbocsátás után. Tátiká-t hajtogattunk, amelybe beleírtuk ezeket.
A hónap dalával zártuk az órát
Kőbányai Széchenyi István Magyar-Német Két Tan. Nyelvű Általános Iskola
A hónap dalának meghallgatását kötetlen beszélgetés követte. Kivel, milyen esetben fordult elő, hogy bocsánatot kellett kérnie, mert megbántott valakit. Vagy akár fordítva. Majd érzelemkört készítettünk, amivel szituációs játékokat játszottunk. Meghallgatták a gyerekek a láncmesét is, ami a megbocsátással végződött. Tervezzük, hogy csoportban ők is írnak a későbbiekben ehhez hasonló láncmeséket. Ajándékul megkapták Nicholas Oldland A melegszívű medve meséjét. A mese arra tanítja az olvasót, mekkora hatalma lehet egy szívből jövő ölelésnek.
Katica csoport:
Ebben a hónapban a megbocsátás témakör megvalósításához az ujj-játékot választottuk.
A kezdeményezést a “Bánatos medve” mesével, bábozással és egy kis közös mozgással kezdtük, majd a mese végén hatalmas “Szeretetgombóccá” váltunk és megöleltük először a mesebeli medvét, majd azokat a gyerekeket, akik úgy érezték, hogy nekik is szükségük lenne egy kis megértő-támogató ölelésre!
A játék végén a felajánlott tollakkal, rajzolhattak a gyerekek a mutatóujjukra mosolygós, a középső ujjukra szomorú arcot!
Nagyon jó móka kerekedett ki ebből, sok nevetéssel és nagy ölelésekkel!
Sokszor lehetett hallani a gyerekek beszélgetése során, a csoportunkban használt békülős-megbocsátó versikét:
“Béke, béke, barátság,
veszekedni szamárság! “
Katica csoport:
Ebben a hónapban a megbocsátás témakör megvalósításához az ujj-játékot választottuk.
A kezdeményezést a “Bánatos medve” mesével, bábozással és egy kis közös mozgással kezdtük, majd a mese végén hatalmas “Szeretetgombóccá” váltunk és megöleltük először a mesebeli medvét, majd azokat a gyerekeket, akik úgy érezték, hogy nekik is szükségük lenne egy kis megértő-támogató ölelésre!
A játék végén a felajánlott tollakkal, rajzolhattak a gyerekek a mutatóujjukra mosolygós, a középső ujjukra szomorú arcot!
Nagyon jó móka kerekedett ki ebből, sok nevetéssel és nagy ölelésekkel!
Sokszor lehetett hallani a gyerekek beszélgetése során, a csoportunkban használt békülős-megbocsátó versikét:
“Béke, béke, barátság,
veszekedni szamárság! “
A gyerekek ajándékot készítettek édesanyjuknak, amihez bocsánatkérő kis levélkét csatoltak!