Ebben a hónapban a megbocsátás gyakorlása volt a mottó. Megterveztük és megrajzoltuk a 4 varázsszóhoz kapcsolódó érzelmet kifejező kártyákat.
Megbocsátás
A megbocsájtás hónapjában sokat beszélgettünk arról, hogy miért jó az nekünk, ha nem haragszunk társainkra, ha nem okozunk senkinek se szomorúságot, fájdalmat. Mennyivel jobb kedve van mindenkinek akkor, ha nem vagyunk haragban társainkkal. akkor úgy érezzük, hogy nem nehéz a szívünk, könnyebbnek érezzük magunkat. Mindenkinek volt személyes élménye és tapasztalata arról, hogy megbántották őt vagy akarva, akaratlanul ő okozott fájdalmat társának. Ezekről a rossz élményekről eleinte nehezen beszéltek a gyerekek, de végül sikerült mindenkinek elmondani, ami a szívét nyomja. Meghallgattuk a hónap dalát, a varázsszavakat még a tantermünk ajtajára is kiragasztottuk. majd közösen elkészítettük a megbocsájtás fát, ami segített túllépni a sérelmeken és kis közösségünk összetartozását jelképezi.
Negyedikes csoportommal beszéltünk a megbocsátás fontosságáról, arról, hogy magunknak is fontos, hogy tudjunk megbocsátani. Éppen egy aktuális konfliktushelyzet volt a csoportban, így azt próbáltuk feloldani az aktuális témát beleszőve. Látszott a gyerekeken, hogy örülnek annak, hogy valaki mediátorként segít nekik feloldani a konfliktust. Feladatként bocsánatkérő, illetve megbocsátó üzeneteket kellett, hogy írjanak.
Reggel, a tanítás előtt bevittem az osztályba kisebb köveket, és megkérdeztem tőlük, ki az aki bevállalja, hogy a tanítás végégig a kezében lesz a kövecske. Majdnem mindenki vitt követ, kicsit poénnak vették a dolgot, nem tudták mire megy ki a dolog.
Az utolsó órám volt velük, azzal kezdtük, hogy megkérdeztem milyen volt a napjuk a kővel. Volt aki hozzáragasztotta ragasztószalaggal a kezéhez, volt aki beismerte, hogy elege van belőle, meg olyan is, aki feladta idő közben. Kicsit beszéltünk arról, milyen az, amikor haragot tartunk, nem tudunk megbocsátani, miért is hasonlít a dolog arra, ahogy a követ szorongattuk egész nap. Utána felírtuk a táblára, hogy megbocsátás és el kezdtük összeírni együtt, miből tudjuk, hogy a másik megbocsátott, illetve hogy fejezzük ki a sajnálatunkat. Sajnos nem mindent irtunk fel, a végére már csak beszéltgettünk róla. Utána megnéztük a Forgive c. kisfilmet és arról faggattam őket, vajon milyen gondolatok lehettek a fickó fejében. Végül meghallgattuk a Homokba kell írni a szót” c. dalt közösen. Egészen elcsendesedtek, és bár nem mondták meg mennyire értettek egyet a dallal, de biztosan megérintette őket.
Nehéz volt ez a témakör, úgy láttam még szinte soha senkivel nem beszélgettek ilyenről. Örülök, hogy ez a témakör is sorra kerülhetett.
Gárdonyi Géza és Szegi Suli Általános Iskola
Gárdonyi Géza és Szegi Suli Ált. Isk. 3. osztálya
Ebben a tanévben is nagyon sok jó és rossz dolog is történt velünk. Az óra elején ezekről a történésekről beszélgettünk. Főként a jó dolgokra emlékeztünk vissza, viszont volt egy két dolog, amelyeket hurcoltak a gyerekek a kis lelkükbe. Volt akinek a testvérét bántotta meg egyik osztálytársa, vagy játék fajult el kicsit…, ezeket a sérelmeket rajzolták a bőröndbe. Nagyon szép színes képek kerültek bele, majd azokat tisztázták egymás között! Igy a sérelmeket nem vitték tovább, nem haragudtak már egymásra, megbocsátották azokat! Az óra jó hangulatban telt!
Szegedi Fekete István Általános Iskola
A megbocsájtás témaköréből a szeretetgombóc feladatot választottuk.
Relaxációs zenével indítottuk a foglalkozást. Előtte beszélgettünk a szeretetről,megbántásról és a megbocsájtásról, bocsánatkérésről. A zene alatt a gyerekek arra gondoltak ,hogy mostanában kit bántották még, és kérték e bocsánatot. Ezt el is mondták a zene után.
Elmeséltem nekik a Tündéri bocsánat című mesét. Ehhez varázspálcát használtam .
Ezután rajzolhattak a meséről vagy színezhették a bocsánatkérő mondóka színezőjét. A foglalkozás végén barátságszíveket osztogattak egymásnak.
Orosháza Városi Önkormányzat Napköziotthonos Óvodája Móricz Zsigmond u. Telephely
Egy családban vagy egy óvodai csoportban elkerülhetetlenek bizonyos súrlódások , nézeteltérések . Az ok sokféle lehet. Ezek feloldása néha nem egyszerű feladat . Katartikus élményt okozhat a társas kapcsolatokban , ha újra egymásra találunk , megbocsátunk egymásnak. Tisztázzuk a félreértéseket , félretesszük indulatainkat , vélt vagy éppen valós sérelmeinket. Az óvodás korosztályra nagyon jellemző, hogy a gyerekek sűrűn összevesznek, de a következő pillanatban már újra együtt játszanak, mintha misem történt volna. Csoportunkban bevett szokás, hogy egy-egy összevesés után megbeszéljük a problémát, majd a gyerekek kezet nyújtanak egymásnak, vagy megölelik egymást, és már megy is minden tovább. A megbocsátás témakörét a mesével dolgoztuk fel, ami nagyon tetszett a gyerekeknek. Voltak kérdéseik, melyekre válaszoltam. Megkérdeztem tőlük, hogy kinek bocsátottak meg utoljára, és miért. Természetesen számunkra apró összezörrenések voltak az okok, de a gyerekek ezeket nagyon komolyan veszik. Tapasztalataim szerint vannak olyan gyerekek, akik nehezebben bocsátanak meg. Náluk a robotos játék nagyon jól bevált. Elnevették magukat, felszabadultak, és így könnyebben megbocsátottak. Hiszem, ha óvodás kortól ráirányítjuk a gyerekek figyelmét arra, hogy nem jó egymásra haragudni, mert az bennünk is rossz érzést kelt, talán megérzik ennek fontosságát, és felnőtt korukban is ennek megfelelően fognak élni.