Vannak varázsszavaink: Sajnálom- Bocsáss meg – Köszönöm – Szeretlek
Ezeket sokszor nehéz kimondani, van, akinek könnyebb leírni. Ezt gyakoroltuk.
Megbocsátás
Beszélgettünk a minket ért sérelmekről, az elengedésről és a megbocsátásról. Rajzzal fejeztük ki érzéseinket, melyekből tabló készült.
Boldogságóra – 2. osztály
„Huss – huss , búbánatom elengedem! ”
De előtte lerajzoltuk, bőröndbe csomagoltuk , összegyűrtük rossz élményeinket, majd végül kukába hajítottuk. Az utolsó képen pedig az osztály „szeretetgombóca”.❤️
Bizony minket is érnek sérelmek, rossz dolgok, de nem hagyjuk, hogy ez a napunkat, a kislelkünket megnehezítse. Így lerajzoltunk néhány kisebb- nagyobb sérelmet, majd megpróbáltuk elengedni és lezárni együtt.
Szilvási Általános Iskola Felsőszilvási Általános Iskolája
Nagyon tetszett a gyerekeknek a szeretetgombóc, versengtek érte, hogy ki legyen a töltelék.
Agyagból készítettünk szív formájú medált és köveket is festettünk.
Széchenyi István Általános Iskola Jászkarajenő
Változó érzelmeinket sokféleképpen kifejezhetjük, megmutathatjuk másoknak. Nagy lelkesedéssel készítették a gyerekek a lapozható játékot,
Atkári Petőfi Sándor Általános Iskola
Beszélgettünk arról, „amikor valaki megbántott, mit éreztél… majd arról, amikor te bántottál meg valakit, akkor milyen érzések voltak benned?” Ezután megbeszéltük, mikor és milyen módon történt a megbocsátás. Ennek fontosságáról is szó esett. Játék: „Találd ki, mit érzek!” Arcjáték alapján ki kellett találni, mit érezhet az illető. Találgattak, vajon miért érzi azt? Majd készítettünk egy játékot, melyre különböző arckifejezéseket rajzoltak. Történeteket találtam ki, ehhez mutattak arckifejezést. Majd a gyerekek is mondtak történeteket. A végén virágos koszorúval fotózkodtunk. 🙂
Az idei hónap gyorsan eltelt a csoport számára. Igyekeztünk az ünnepet, valamint a tavaszt is bevonni az e havi boldogsághetünkbe. A megbocsátás mindenki számára nagyon fontos. A csoport beszélő gyermekei ezt rendszeresen gyakorolják, hiszen fiúcsoport lévén gyakoriak a játékokon történő összezördülések, melyekből többnyire vita alakul. Ilyenkor mindig igyekszünk leülni velük beszélgetni a történtekről, próbálják maguk megoldani a szituációt, törekedjenek az egymás iránti megbocsátásra, kibékülésre. Ehhez jól kapcsolódott a gyurmaarc feladat, mellyel kifejezhették aktuális érzelmeiket a gyermekek. Volt, aki mérges arcot alkotott, volt, aki mosolygósat. Igyekeztünk belevinni az érzelmeiket a feladatba.
A bábozást mindenki szereti, mi is örültünk, hogy mosolyt csaltunk nem csak az arcukra, hanem a kis ujjacskáikra is a történettel. A kisebbek ugyan hagyták, hogy összerajzoljuk a kezüket, a szerepjátékban még sajnos nem igazán tudtak részt venni, de hallgatták a többiek előadását. „A mese az kell…” szól a dalban, így ahogy minden hónapban, most is feldolgoztuk az aktuális mesét és igyekeztünk levonni belőle a tanulságot. A csoportunk minden tagja egy kis szeretetgombóc, így ez a játék mindenkire vonatkozott.
Újabb létrafokot tettünk felfelé a kastélyunk felé. Megbeszéltük a gyermekekkel, hogy nem sok van már hátra és elérünk a várva várt kastélyhoz, amelyben meglepetés vár ránk. Az egyenlőre nem áruljuk el nekik, mi lesz az, így még nagyobb izgalommal várják a kastély kapuinak nyitását.
Ebben a hónapban a tanórákon és az összejöveteleken a megbocsátásról és az azt megelőző haragról, rossz érzésekről, gyűlöletről beszélgettünk. A tanulásban akadályozott tanulókkal szituációs és szerepjátékokkal játszottuk el és világosítottuk meg a fogalmakat, helyzeteket.
Az osztályban a lányok heten vannak, mindenki választott egy otthoni vagy iskolai történetet. A hetedik én voltam, mintegy közösséget vállalva velük, így alakult ki a csodafánk hét ága.
A technikai kivitelezés nagyon érdekelte őket, hozták a gyöngyöket, drótot, ragasztót, festéket, só-liszt gyurma tartozékait, mindent, amit kellett.
A beszélgetések során egyre több iskolai, otthoni és szabadidős esetet elmeséltek. Megértették, hogy a fa és lombja tartja a sok rosszat, haragot és megbocsátani valót.
„-De jó, hogy ezt nem nekünk kell tartani!” – jegyezte meg az egyik fiatal találóan. Ebből tudtam, hogy megértették és megérezték a megbocsátás gyakorlását, ami a cél volt.
Az áprilisi hónapunk elég zsúfoltra sikerült a húsvéti és anyák napi készülődésekkel. Ebben az időszakban a gyerekek izgatottabbak, fáradtabbak voltak, így sajnos akarva-akaratlanul is többször megbántották egymást. Ahhoz, hogy bocsánatot kérjünk egymástól pont jól jött a megbocsátás témánk és az elkészített bocsánatkérő kavicsaink.