Változó érzelmek
3.osztály

Bagolyvári varázsbűbáj? Miben rejlik a titkunk? Nagyon egyszerű: Sajnálom!, Kérlek, bocsáss meg!, Köszönöm!, Szeretlek! Hiszen minél kevesebb haragot cipelsz a szívedben, annál több hely marad a szeretetnek. A mai rohanó világunkban sokszor észre sem vesszük a körülöttünk levő az apró csodákat, a csicsergő madarakat, a felkelő nap simogató sugarát, a rügyező fákat, az éledő természetet. Elfelejtjük, hogy ezt a világot csak kölcsönbe kaptuk, s nem örököltük. Ezért vigyázni kell rá! Úgy ahogyan az emberi értékekre, érzelmekre, egymásra. Ebben a boldogsághónapunkban megtanultuk, hogy vigyázni kell a világunkra, hiszen énekeltünk a Földért, a világért, a békéért. Fű Benőt és Gizit készítettünk, fát ültettek a gyerekek a projekt versenyen, természetbeli kincsek után kutattak, s rengeteg játékos feladatban tanulták meg, hogy hogyan óvhatjuk meg a Földünket. S miért olyan nehéz mégis a szívünk? Mert nem elég bocsánatot kérni, hanem tudni kell teljes szívből, igazán meg is bocsátani a másiknak, az egész világnak. Ebben volt segítségünkre a szeretetgombóc játékunk, a bocsánatkérő kavicskák, az érzelmes bábjaink. Becsomagoltunk minden bánatunkat egy nagy bőröndbe és eldobtuk, mert már nincs szükségünk rá. Nagyon nehéz elengedni a fájdalmat, sértettséget, de egy igazán tiszta szívű bocsánatkérés és ölelés csodákra képes! A Bagolyvár is ezen az úton halad. Rögös és hosszú az út, de tudom, és hiszem, hogy jobb lesz velük a világ!

A megbocsátás gyakorlása mindennapi életünk része. Sokat beszélgetünk a gyerekekkel arról, hogy igyekezzünk úgy élni, viselkedni, hogy ne bántsuk meg a másikat. Azt is gyakran szóba hozzuk egy- egy aktuális eset megbeszélésekor, hogy nincs csak jó, vagy csak rossz ember. Mindenki követhet el hibát. Előfordul, hogy megbántjuk a másik embert. De, ha elismerjük, hogy helytelenül cselekedtünk, és bocsánatot kérünk, azzal helyre tudjuk állítani a jó kapcsolatot a felek között. Sok-sok személyes példát megemlítettek a gyerekek osztályunk életéből. Az elkészítendő feladatot, a kavicsok festését pedig érdeklődéssel, aktívan végezték.

A megbocsátás gyakorlása
Relaxációs gyakorlattal kezdtük az órát. Kellő ellazulás után felolvastam a tanulóknak Az ügyefogyott légy című mesét. A mese feldolgozása után eljátszottuk a történetet. A szeretetgombóc nevű feladathoz az a tanuló jelentkezett tölteléknek, akit a közelmúltban megbántás ért. A többiek öleléssel biztosították őt támogatásukról, szeretetükről. Ezután arról beszélgettünk, hogy kinek milyen rossz élménye volt az elmúlt hónapban, és volt-e, akinek megbocsátott. Volt, aki arról számolt be, hogy mennyivel jobban érezte magát, miután kibékült a barátjával egy összeveszés után. A mellékletben található bőröndbe felírták a tanulók bánatukat, rossz élményüket, csalódásukat, majd közösen összegyűrték és eldobták a bánatot jelképező bőröndöt. Az óra második felében megfestették a kavicsokat, majd átadták annak, akitől megbocsátást reméltek. Azt gondolom, hogy a fiatalok megértették és elismerték, hogy ha megbocsátó életet élünk, azzal javíthatunk testi, lelki és szellemi egészségünkön.

A megbocsátás hónapjának legkedveltebb ajánlott feladatának a szeretetgombócos ölelkezést találtuk. A hónap során többször is elővettük. Néha már csak”kitaláltunk” magunknak szomorúságot, csak azért, hogy újra összeállhassunk. Az érzelmek szinte a mondóka kezdetén megváltoztak. Megváltozott érzelmek feladathoz is többször nekiláttunk. Egymásba csúsztatott papírpoharakra rajzoltunk különféle arckifejezéseket, majd a nyílást forgatva, saját arcunkkal is lejátszottuk. Papírdobozból kivágott és kifestett felezett arcokat is rajzoltunk, melyeket összepárosítottunk, illetve direkt összekevertünk. Nagy mosolyt csalva így társaink arcára. Ugyancsak kreatív alkotásként születtek meg ehhez a témához a kivágott „pofik”. Lány és fiú sablont saját képünkre formáltunk. Majd egy hosszú papírcsíkra rajzoltunk különféle érzelmeket kifejező szemeket és szájakat. A papírcsíkot végül befűztük arcunk helyére és a hét során érzelmi állapotunkhoz igazítottuk.
Megbocsátás reményében festettük kavicsainkat, melyeket annak az osztálytársak a postaládájába helyeztük, akit a hónap során esetleg megbántottunk.
Kavicsokkal párhuzamosan készültek gyufásskatulyából bőröndjeink, melyekbe elfelejteni kívánt sérelmeinket rajzoltuk, vagy írtuk. A rossz élményeket igyekezve elfelejteni jó mélyre rejtettük a bőröndökbe, majd a kukába. Remélve, hogy ezzel a mozdulattal egyúttal csalódásainktól is megszabadulhatunk.
Végül a kicsi légy történetét is megismertük és el is játszottuk. A láncmese folyamát megfordítva mindenki szépen bocsánatot kért az okozott problémáért.

Az iskola 3-4. osztályos tanulói vettek részt ezen a foglalkozáson. Sokat beszélgettünk a megbocsátásról, kinek megy könnyen, kinek nehezen. Különböző véleményen voltak a gyerekek, történeteket meséltek arról, amikor őket bántották meg, és elmesélték, hogyan tudtak megbocsájtani. A megbocsájtás sokkal felemelőbb érzés, mint a harag. A megbocsájtás által szívünk sokkal boldogabb lesz. Ennek kapcsán anyák napja közeledtével mi a feladatot különböző gipsz virágok, macik, és szív alakú képeslap kreatív festésével, díszítésével oldottuk meg. Közben a kreativitásuk, a figyelmük fejlődött, és a magatartásukban egy nyugodt állapot volt fellelhető. Egymással segítőkészek és figyelmesek voltak. Elmesélték, mit fognak mondani anyukájuknak. A képeslapra szép szavakat írtak. Énekeltünk anyák napi cigány gyermekdalt: Édesanyámnak címűt. A foglalkozás egy szeretetteljes légkörben zajlott.

Az iskola 3-4. osztályos tanulói vettek részt ezen a foglalkozáson. Sokat beszélgettünk a megbocsátásról, kinek megy könnyen, kinek nehezen. Különböző véleményen voltak a gyerekek, történeteket meséltek arról, amikor őket bántották meg, és elmesélték, hogyan tudtak megbocsájtani. A megbocsájtás sokkal felemelőbb érzés, mint a harag. A megbocsájtás által szívünk sokkal boldogabb lesz. Ennek kapcsán anyák napja közeledtével mi a feladatot különböző gipsz virágok, macik, és szív alakú képeslap kreatív festésével, díszítésével oldottuk meg. Közben a kreativitásuk, a figyelmük fejlődött, és a magatartásukban egy nyugodt állapot volt fellelhető. Egymással segítőkészek és figyelmesek voltak. Elmesélték, mit fognak mondani anyukájuknak. A képeslapra szép szavakat írtak. Énekeltünk anyák napi cigány gyermekdalt: Édesanyámnak címűt. A foglalkozás egy szeretetteljes légkörben zajlott.