Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon fontos témakör a gyerekek életében. Először a kulcsszavakat kellett a helyére tenni. Megbocsátás, bocsánat kérés, megbánás, bűntudat, lelkiismeret, szeretet, elengedés, elfogadás, békesség, düh, sértődöttség, bánat, sértés… . Nehezen indult a beszélgetés, mert ezt most szárazon akartam velük átvenni, mi-micsoda, mit-miért, hogyan, ki-kivel. Először összekeverték hirtelen a megbocsátás és a bocsánatkérés fogalmát. Hoppá! Majd szerepjátékkal, már tisztázódott is, hogy húha, itt a konfliktus két szereplőjével nem ugyan az történik. Helyére került a két alapszavunk. Az tűnt fel a legjobban, hogy mindenki csendben ül, és hatalmas szemekkel pislákol, hogy miről lesz még szó. Látszik, hogy ebben a korban vannak, amikor igenis ezeket a helyzeteket minden egyes nap megélnek. Összekapnak, kibékülnek, elfelejtik, hogy mi történnek, másnap csak pacsiznak, folytatódik minden onnan, ahol megszakadt, vagy ott a tüske, és napokig nem szólnak egymáshoz… Beszéltünk az indokokról, miért születhet konfliktus, mindenképp baj, ha van konfliktus? Hogy rendeződhetnek a problémák? Rendeződhetnek? Milyen okunk lehet arra, hogy megbocsássunk? Nagyon sok kérdés, és nagyon sok válasz született, számos verzió, és transzfer minden helyzetre. Az egyenlet eredménye pedig megszületett. A legfontosabb, hogy ha megbocsátunk, az mindenképp TISZTA SZÍVBŐL legyen! Akkor biztosan tovább tudunk lépni, és fejlődni.

Rajzolni, festeni, alkotni mindig is csodálatos…, főleg csodaszép dekorkavicsokra. Magunkba néztünk kritikusan, és szívünk-lelkünk beleadtuk a kavicskák díszítésébe, melyeket személyesen adtunk át a gazdáiknak megbocsájtást várva. S természetesen ezen csodák láttán ők rögtön el is felejtették minden „bűnünket”. 🙂 Mert adni és kapni ugyanúgy öröm, mint megbocsájtást kérni és kapni. De legközelebb azért majd próbálunk jobban igyekezni, hogy ne bántsunk meg senkit!

Mielött jelképesen összegyűrtük a böröndöket és kidobtuk lefényképeztem öket. Megosztok veletek néhányat.