A foglalkozást „A haragom kifújom, mint a cica nyújtózom” relaxációs gyakorlattal kezdtem.
Ezt követően egy reggeli konfliktust idéztem fel, melynek során az egyik gyermek megütött egy másikat. Ebből a szituációból kiindulva beszéltük meg a gyerekekkel, hogy ki mit csinált volna, illetve milyen hasonló helyzetet tudnak felidézni, amikor valakinek meg kellett bocsátaniuk vagy éppen ők okoztak sérelmet a másiknak. Majd arról is beszéltünk, milyen érzéseket váltottak ki belőlük ezek az esetek. Segítségül eljátszottam nekik a Boldogságóra kézikönyvben található, ehhez a témához kapcsolódó sünis bábjátékot, ezzel segítve azon gyerekek bekapcsolását is a tevékenységbe, akik eddig nem tudtak hozzászólni. Ez sikeresnek bizonyult, az eddig csendesebb kicsiket is sikerült bevonom a beszélgetésbe (a hét folyamán az ő kérésükre közösen is elbáboztuk a mesét, sőt ők még tovább is fonták a történetet). Utána varázsszavakat hoztam a gyerekeknek: sajnálom, bocsáss meg, köszönöm, szeretlek. Ezeket kellett egymásnak ajándékozniuk egy szál virág kíséretében, és megfogalmazniuk miért az a szót választották. (a virág átadós játékot már előző hónapban is alkalmaztuk, mely olyan sikeresnek bizonyult, hogy most is bátran nyúltam hozzá.) A gyerekek leginkább a Köszönöm! és a Szeretlek! varázsszavakat használták.
Zárásként mindenki választott valakit, akihez odament és egy öleléssel jelezve megbocsátott neki valamilyen korábbi konfliktusért, majd ezt a hangulatot kivételesen egy Kowalsky Meg a Vega számmal tetőztük meg, méghozzá a Varázsszavak című slágerrel, mely elnyerte a gyerekek tetszését is.
A hét során szabad játék közben azért a rajzolós asztalnál lejátszottam Bagdy Bella hónap dalát is, semmiképp nem szerettem volna, hogy a gyerekek ne ismerjék meg ezt is.

A hónap témája a megbocsátás, a gyakorlása bizony nehéz feladat. A neheztelés, az ellenségeskedés, a harag óvodás korban még naponta megjelenő problémák. Kis odafigyeléssel, tudatossággal azonban sokat fejleszthetjük a gyerekek empatikus készségét. Nagycsoport révén a gyerekek már egészen jól boldogulnak a konfliktusok megoldásában, ismerik a bocsánat kérést. Azonban nem mindenki tud őszintén bocsánatot kérni, illetve a bocsánatot elfogadni. Igyekszünk mindig megéreztetni velük, hogy a megbocsátással elfogadjuk a másik ember értékeit, személyiségét, de meg kell fogalmaznunk a helytelen viselkedését, hiszen ezzel őt is tanítjuk.
Éppen ezért volt nagyon jó gyakorlat a megbocsátás.
A választható feladatok közül teljesítettük a gyurmaarc elnevezésűt, mindenki élvezte, aztán összehasonlítottuk az elkészült műveket, ki milyennek ábrázolta az érzelmeit. Kedvelték bemutatni mimikával, testtartással: a fájdalmat, ha megbántják őket, az ijedtséget és a dicséretért járó mosolyokat. Készítettünk „Megbocsátás kártyákat”, amiket szükség esetén használtunk. A ‘bocsi kártya’ jó kedvre, mosolyra derítette a neheztelő gyerekeket is. Elérhető helyre helyeztük, egy polcra a teremben, így a gyerekek bármikor levehették, ha szerették volna. Érdekes módon napról-napra csökkent a konfliktusok száma…így a bocsi kártya sem volt annyiszor szükség. „A haragomat kifújom, mint a cica nyújtózom” feszültségoldó technika is sokat segített a nyugalmas együtt játszás érdekében. A bánatos medve meséjével is megismerkedtünk, amit aztán párokban el is játszottunk. Érdekes volt megfigyelni, ki melyik szerepben érzi jobban magát: kecske vagy medve. Meg is beszéltük, melyik szerepben érezték jobban magukat. Együtt megfogalmaztuk, hogy nem érdemes sokáig búslakodni egy-egy apróság miatt, sokkal jobban érezhetjük magunkat, ha nem bánkódunk inkább megbeszéljük a dolgokat, illetve ha megtudunk bocsátani. Elkészítettük a piros pipacsot is, ami szintén egy szimbólummá vált: az kaphatta meg akinek megtudtak bocsátani. Ez is nehéz feladat volt kezdetben, de aztán már szépen ráéreztek. A legzsörtölődőbb kisgyermek is elvette a kitett pipacsot és átadta a bocsi kártyát nyújtónak.
A szeretetgombóc ölelős játék nagyon tetszett a gyerekeknek. Mindenki kipróbálhatta magát, mint töltelék. Jól eső simogatásokból, mosolyokból, ölelésekből állt össze a szeretetgombócunk. Megbeszéltük, hogy ezt a játékot még máskor is bevesszük a mindennapjainkba. A szeretetrobot feladatban, jól jött a közvetítő szerep. Viccesnek találták a robot hangot, de az utasításokat követték. Jó rávezetési módszer a bocsánatkéréshez. A hónap dala segítette az elmélyülést, az elfogadást. A Föld napja alkalmából mi is gyújtottunk egy gyertyát a Földért, Bella dalát énekelve.

Süni csoport

A hónap témája a megbocsátás volt, ami úgy gondolom, remekül illik a gyerekekhez, hiszen naponta előfordulnak kisebb nagyobb összeveszések és hatalmas békülések is. A gyerekekkel körbe ülve megbeszéltük az emberi érzéseket, különös tekintettel a haragot: ki mikor érzi, milyen szituációban? Átbeszéltük, hogy milyen technikák vannak a düh leküzdésére, illetve, hogy tudjunk bocsánatot kérni ha szükséges. A témahetembe jó néhány játékos feladatot beépítettem az anyagokból, de a legszembetűnőbb alkotások akkor születtek, amikor gyurmából formáztunk különböző hangulatot ábrázoló arcokat.

A megbocsátás téma a gyerekek között természetes cselekedet. Amilyen hamar megharagszanak, ha sérelem éri őket, olyan hamar képesek a haragjukat elengedni, elfogadni a bocsánatkérést.
A témát több alkalommal dolgoztam fel, ha a napi tematikába beilleszthető, akkor egy-egy szeletét beillesztem. A Morcos medve mesét kétszer is elmeséltem a hónapban, először a csoportszobában, majd a szabad játék ideje alatt a falu templomdombján, a hatalmas fűben. Sajnos a képek nem adják vissza hűen a mozzanatokat, de a nagy fűben a kis kecske jól el tudott bújni. A Föld napján részt vettünk a kezdeményezésben, mint ahogy az elmúlt évben is, és közösen gyújtottunk gyertyát a Földért (jelképesen az ujjunkkal…) A harag kifújó technikát is gyakoroltuk, a mondókával, közben próbáltuk megfigyelni, hogy a testünkben hol „lakhat” a harag, és honnan tudjuk kifújni, kipréselni, hogy helyet adjon a megbocsátásnak, a jó érzéseknek.
Hasznosnak tartottam a hónap témáját, ugyan nem jellemző az agresszió, a veszekedés a csoportban, a csoport, illetve az óvoda felnőttjei is a békés együttélést, a konfliktusok szelíd, konszenzuson alapuló megoldások keresését, megvalósítását helyezi előtérbe.