Április hónapban átadtuk magunkat a megbocsátásnak. A hónap elején megbeszéltük a gyerekekkel, hogy a havi témához tartjuk magunkat és igyekszünk ennek szellemében megélni a mindennapjainkat. A gyerekek nagyon lelkesek voltak és megpróbáltak odafigyelne egymásra, hogy kinek mit és hogyan mondjanak. Figyeltek arra, hogy kedvesen, nem megbántva másokat beszélgessenek. Gyakrabban alkalmazták a megbocsátó varázsszavakat, úgy mint a sajnálom, bocsánat, ne haragudj, többet nem fordul elő. Érzékelhető volt, hogy mennyivel toleránsabbak egymással a gyerekek, illetve észrevették magukon is a pozitív hatásait annak, hogy egymást segítve mennyivel jobb a mindennapokat megélni. A hónap végén megosztottuk egymással tapasztalatainkat, végül egy közös plakátkészítéssel zártuk a hónapot.

Az első órát a kisfilm megtekintésével kezdtük, amihez csoportmunkában írtak a gyerekek szinkront. A csoportok munkáit hallgattuk meg az óra további részében, majd véleményelet alkottunk ezekről.
Nagyon érdekes volt látni, mennyire különböző módon látták a történetet a csoportok.
A második órát a „Zárókör babzsákkal” játékkal kezdtük, utána pedig tátikát hajtogattunk. A „Tátika hajtogatás” játékot nagyon élvezték a gyerekek, később több tátikát is készítettek.

A testmozgás fontos és nehéz kihívás. Együtt viszont könnyebben megy. Egymást biztatva, kitartva egymás mellett együtt bicajoztuk körbe a települést.

A tiszteletes házaspárhoz látogattunk el. Először ők beszélgettek a gyerekeknek a megbocsátás fontosságáról, történetéről. A beszélgetés a tanteremben folytatódott. Szituációs gyakorlatokkal mutattuk be csoportonként, hogyan lehet bocsánatot kérni, miért fontos az, hogy mielőbb megtörténjen.