Sajnálom, ne haragudj, bocsáss meg – ezeket a kifejezéseket és még néhány árnyaltabb szinonimáit igyekszünk a nagykozári ovisok életébe, mindennapjaiba használni, beépíteni. Hiszen az óvodás korosztálynál is nap, mint nap előfordul, hogy akarva- akaratlanul megbántják egymást. Ez lehet fizikai( többnyire) illetve lelki sérelem.Ezeket a helyzeket kezelnünk kell, mert különben harag, sértődés alakulhat ki a gyermekekben. Ilyenkor nagyon hatásosan alkalmazhatók ezek a varázsszavak, amik kiegészülnek egy-egy simogatással és vagy öleléssel.Ezzel megtörténik az érzelmek( harag, düh, sértődés) feloldása, az esetlegesen felgyülemlett feszültség feloldása, az elengedés, megkönnyebbülés.Ebben az egész folyamatban nagy segítség a könyvben lévő Tündéri bocsánat című mese „feldolgozása”, átbeszélése, amely a bocsánatkérést és a megbocsátani tudást készíti , segíti elő. Ehezz nagymértékben hozzájárul az óvodás korosztályban még meglévő tulajdonság, amit úgy hívunk , hogy alázat. Ez a magatartás, juttatja el a gyermekeket odáig , hogy képesek legyenek bocsánatot kérni. A megbocsátani tudást pedig az elengedés adja, hogy „már nem haragszom rád ” érzése kerül előtérbe. Mindezek a folyamatok elengedhetetlenül fontosak a gyermekek érzelmi életének fejlődéséhez, biztonságához.
A megbocsátás a boldogságunk egyik forrása, feltétele.
Megbocsátás
Rajzold le, ha valakit megbántasz, milyen ajándékkal jutalmazod meg!
Meghallgattuk a szőnyegen fekve Bagdi Bella Hooponopono c. dalát, kicsit meditáltunk rá. Az óvodás gyermekek életében gyakran előfordul, hogy akarva, akaratlanul megbántják egymást. Ilyenkor fontos, hogy tudjunk bocsánatot kérni és tudjunk megbocsátani a másiknak. Ez nem mindig könnyű feladat, hiszen sérelmeink ezt nem mindig engedik meg, sokszor ez még nekünk felnőtteknek is nagyon nehéz. Viszont, ha megbocsátunk, sokkal könnyebb lesz lelkünknek, leesik egy teher rólunk. A megbocsátást is gyakorolni kell. Megbeszéltük, hogy a ne haragudj, bocsáss meg, ugyanolyan fontos varázsszavunk, mint a kérek szépen, vagy a köszönöm.
A Karácsony elérkezésével nemcsak a szeretet, de a megbocsátás is hangsúlyos szerepet kapott a mindennapjainkban. A téma feldolgozását sokszínűvé tette az ünnepi készülődés, mely alkalmat adott kötetlen beszélgetésekre és játékos feladatokra. Az ünnepi díszbe öltöztetett asztalnál, a karácsonyfát csodálva pedig szeretettel, és a megbocsátás jóleső érzésével telt meg a szívünk.
Egy közösség életében teljesen természetes folyamat, hogy teszünk olyan dolgokat ami nem mindenki számára kedves.
Ha előfordul, hogy bizonyos tetteinkkel megbántunk másokat tudjunk bocsánatot kérni, vígasztalni másokat. Ennek formáiról, módjáról tanultunk.
Az áprilisi boldogságóra témája a megbocsátás osztályunkban elég kényes téma. Az órát a Ho’oponopono dal meghallgatásával kezdtük. Majd a könyvben lévő idézetekből húzott mindenki egyet és elmondta, hogy mi jut eszébe az idézetről. Majd elolvastuk együtt a Megbocsátás jele című történetet. A történet tanulságainak megbeszélése után mindenki elmondta, hogy kinek és miért bocsátott meg legutóbb. Végül elkészítettük a megbocsátás madarát.
A megbocsátás témát a hónapban igyekeztem minél jobban beépíteni a csoport mindennapjaiba. Kiscsoport révén fontos az összeszokás, a szokás és szabályrendszer kialakítása. Ezekben a gyerekek között sok konfliktus alakult ki, meg amúgy is a minden napok során, leginkább az egymáshoz való alkalmazkodás miatt. A minden napi életünkbe beleépítettem az Ujj- játékot, amit nagyon szerettek a gyerekek, hogy a konfliktusok vagy örömök során egyből tudták jelezni az ujjukkal, hogy éppen hogy éreznek. A szeretetgombóc játékot is igyekeztem a mindennapokba bevinni és akinek szüksége volt, valamilyen támogatásra vagy vigaszra igényelhette a játékot. A gyerekek ezekben nagyon aktívan és érdeklődve vettek részt. A gyurmaarc játékkal a gyerekek nagyon ügyesen képesek voltak érzelmeket ábrázolni, amit utána megpróbáltunk a saját arcunkkal leutánozni.
A hónapban többször meghallgattuk a hónap dalát, ami Bagdi Bella: Ho’oponopono, amire általában önfeledten táncoltunk, vagy szoborjátékot játszottunk.
Mese: Mészöly Miklós: A bánatos medve (részlet)
A mese során a mondókákat a gyerekekkel közösen mondtuk, ezzel is erősítve a csoporton belüli egységet.
A munkafüzetből kismásoltam nekik a színezőt és a mondókát, amit a hónap végén már együtt mondtunk miközben szineztek.
Andreetti Károly Általános Iskola és Művészeti Iskola
Több hónapon keresztül érkeztek a „megbocsátás pillangói” ha valakit szomorúság ért.
A mai témánk a megbocsátás. Szokásunkhoz híven a délelőtti tanórák órák után ráhangolódtunk boldogságóránkra, és meghallgattuk a hónap dalát.
Ezután arról beszélgettünk, kit milyen sérelem ért mostanában, kit bántottak meg? Azt is megbeszéltük mi történt ezután? Vajon kinek sikerült kibékülni, vagy megbocsátani, és kinek nem? Melyik a jobb megoldás bocsánatot kérni, megbocsátani, vagy haragot tartani? Természetesen abban egyetértettünk, hogy a legjobb bocsánatot kérni, és jó érzés megbocsátani. Megbeszéltük a megbocsátás „varázsszavait”, és egy kézfogással kibékültünk. Ez is egy nagyon tanulságos délután volt, mindenki jó érzéssel, pozitív gondolatokkal zárta az órát.