Áprilisi Boldogságórám fő témája a Megbocsátás gyakorlása volt. Boldog Dórával újra találkozhattak a gyermekek, szeretettel köszöntötte az újonnan érkezett gyermekünket. Együtt közösen megszámoltuk, hogy ha a mai Boldogságórán minden kis játékos feladatot teljesítenek, akkor a Boldogságvár hányadik lépcsőfokára léphetnek föl. Egy ügyes fiú oda is ment a várhoz és közelről is megszámolta a lépcsőfokokat. Boldog Dóra megkérdezte a gyermekektől, hogy most milyen boldogok? A gyermekek egyesével elmondhatták neki, hogy mit éreznek, milyen boldogok. Együtt fel is elevenítették a Boldogságmondókát: „A mai napon, a mai napon a boldogságra rátalálok, rátalálok, ahol vagyok, hopsz, elkapom, megfogom!” Boldog Dóra elmondta a gyermekeknek, hogy mivel fognak foglalkozni. A foglalkozást egy relaxációs gyakorlattal kezdtük meg. „A haragom kifújom, mint a cica nyújtózom.” „Domborítok, mint a cica, házba bújok, mint a csiga.” A gyermekek ezeket a relaxációs gyakorlatokat nagyon kedvelték, hiszen a cicával, mint állattal nagyon tudtak azonosulni, így magát a kivitelezését is szuperül megoldották. Az óvodai életükből már tudták, hogy hogyan nyújtózik, domborít a cica. A foglalkozást kezdő énekléssel folytattuk, mégpedig a hónap dalával. (Bagdi Bella: Ho’oponopono a Ho’oponopono című album) Beszélgetőkörrel folytattuk tovább, melyben átbeszéltük a Megbocsátás gyakorlását. A gyerekek felé kérdéseket tettem fel: Bántottak-e már meg titeket?, Tudtatok-e megbocsátani?, Szerintetek könnyű vagy nehéz megbocsátani? Beszélgettünk arról, hogy a sérelmeinket hol tudjuk hordozni. (lelkünkben) Az volt a tapasztalatom, hogy ezzel a szóval még nem találkoztak, így beszélgettünk róla egy kicsit. Megkérdeztem tőlük azt is, hogy ők bántottak-e már meg valakit. Engem hidegzuhanyként ért a válaszuk, hiszen nagyon sok gyermek az anyukáját és az apukáját mondta. Egy kislány őszinte válasza lepett meg teljesen. Elmondta, hogy tegnap este megbántotta az anyukáját nagyon, azzal, hogy nem akarta megenni a vacsorát, amit az anyukája készített számára. Aztán már annyira fájt neki, ahogy az anyukája viselkedett vele, hogy inkább kedvezett neki és megette, de sajnos azt sem tudta elmondani, hogy mit evett, pedig egy okos 6 éves kislányról volt szó. Ez a kislány még nem felnőtt, de mintha érezte volna azt, hogy a megbocsátással elsősorban magának tesz jót. Bocsánat! játékkal folytattuk. A gyermekeknek fel kellett idézniük egy olyan helyzetet, amikor rosszat tettek. Hogyan kértek bocsánatot? Két szituációt is eljátszottak a gyermekek: 1: Hogyan érzed magad, amikor megbocsátanak neked? 2: Hogyan érzed magad, amikor megbocsátasz valakinek? A Boldogságmondókával az asztalhoz mentünk és a gyerekeknek felolvastam a megbocsátás mondókát, majd ki is színezhették azt a lapot. Szélcsengő hangjára figyeltek fel, Boldog Dóra mesébe hívó mondókájával hívta a gyermekeket mesét hallgatni. Előtte beszélgetett velük egy kicsit, megkérdezte tőlük, hogy szerinte léteznek-e tündérek. Boldog Dóra elmesélte nekik azt, hogy a tündérek a mesében szoktak vitatkozni, de tudnak megbocsátani is. Az ő történetüket mesélte el. Mese címe: Tündéri bocsánat volt. A mesét figyelmesen, érdeklődve hallgatták meg a gyermekek, a feltett kérdésekre nagyszerű válaszokat mondtak. A csoportomnak elkészítettem ennek a mesének az apropóján egy varázspálcát. Elmondtam nekik, hogy mi is használni fogjuk ezt a varázspálcát. Mivel annyira szeretem a Boldogságórákat, a tartalmukat, a megtartásukat, így úgy döntöttem, hogy minden témához keresek a gyermekeknek még valami pluszt a témához. Ehhez a témához, most egy könyvet hoztam nekik, amely kártyát is tartalmaz. (Deákné B. Katalin: Tündérek nálad is lakhatnak) Megosztottam velük, hogy nagyon sok tündér van közöttünk: (Jóságtündér, Igazságtündér, Mosolytündér, Tisztaságtündér, Egészségtündér, Rendtündér, Álomtündér, Figyelemtündér, Tudástündér, Barátságtündér, Szeretettündér, Boldogságtündér) A gyermekeknek nagyon tetszett és játszottunk a kártyákkal is felismerős játékot, még a kicsi háromévesek is felismerték a tündéreket. Mivel azt láttam rajtuk, hogy teljesen elvarázsolta őket ez a könyv és a kártyák, így megígértem nekik azt, hogy mivel ezekhez a tündérekhez mese is tartozik, alvásidőben olvasni fogok belőle nekik, hogy még közelebbről is megismerhessék az összes tündért. Varázsoltam elő egy varázsszőnyeget. Elmondtam a gyermekeknek, hogy ezzel a szőnyeggel Hawaii szigetére repülünk, ahol a bennszülöttek különleges varázsszavakkal ajándékoznak meg bennünket. Megtanultuk a varázsszavakat: Sajnálom! Kérlek, bocsáss meg! Köszönöm! Szeretlek! Utoljára egy olyan játékot játszottunk, hogy varázsszavakat mondtam, azzal kellett mondatokat mondaniuk, majd a kiválasztott gyermeknek kellett egy varázsszót mondani és azzal egy mondatot feltenni a kiválasztott gyermeknek. Elmondtam a gyermekeknek, hogy otthon a családdal mit kell elkészíteniük. Varázskártyákat kell elkészíteniük a 4 varázsszóval és a hozzájuk tartozó rajzzal, ill. mindenkinek el kell készítenie a saját tündérét! Erről majd a májusi reflexiómban beszámolok. Az áprilisi reflexiómhoz pedig képek formájában csatalom az előző hónapban otthon elkészített családi munkákat!
Megbocsátás
Csoportunkba vegyes életkorú gyermekek járnak, így az érzelmi, értelmi fejlettségük is eltérő. Előfordulnak konfliktusok, általában az önérvényesítési törekvésük okán. Mi felnőttek a pozitív pedagógia módszereivel, példamutatással neveljük a gyerekeket, mégis előfordul, hogy megbántják, megsértik egymást. Ilyenkor nagyon nehéz számukra, hogy megbocsássanak az őket megbántó gyermeknek. A Boldogságóra könyvből választottam a mesét a téma feldolgozásához, a süni önző viselkedéséről. Ujjbábokkal dolgoztam fel, és azért esett a választásom erre a mesére, mert a heti tematikához jól illeszkedett. Az erdei állatok, és a Föld témát jártuk körül, így mindkettő heti tematikát kibővítettem, színesítettem a boldogság óra anyagával.
A mese után megbeszéltük a történetet, a tanulságot. A gyerekek jól látják a sérelem érzését, annak megélését, aztán a feloldást, a bocsánatkéréssel. Sajnos a csoportban van néhány gyermek, akiknek nagyon nehezére esik a bocsánatkérés, a viselkedésüket megfigyelve előfordul, hogy tudatosan bántanak meg másokat, esetenként minket, felnőtteket is. Nekik hatványozottan fontos ez a téma, amit még többször előveszünk, tudatosan beépítünk a mindennapjainkba.
Április 23.- án Bagdi Bella dalát énekeltük, a Föld napja alkalmából gyújtottunk gyertyát a Földért, ezzel a megható, szívhez szóló dallal zártuk a tematikus hetünket. A délutáni pihenés alkalmával, az altató mese után egész héten ez a dal szólt, a gyerekek várták, kérték, hogy újra hallgathassák.
Csoportunkba vegyes életkorú gyermekek járnak, így az érzelmi, értelmi fejlettségük is eltérő. Előfordulnak konfliktusok, általában az önérvényesítési törekvésük okán. Mi felnőttek a pozitív pedagógia módszereivel, példamutatással neveljük a gyerekeket, mégis előfordul, hogy megbántják, megsértik egymást. Ilyenkor nagyon nehéz számukra, hogy megbocsássanak az őket megbántó gyermeknek. A Boldogságóra könyvből választottam a mesét a téma feldolgozásához, a süni önző viselkedéséről. Ujjbábokkal dolgoztam fel, és azért esett a választásom erre a mesére, mert a heti tematikához jól illeszkedett. Az erdei állatok, és a Föld témát jártuk körül, így mindkettő heti tematikát kibővítettem, színesítettem a boldogság óra anyagával.
A mese után megbeszéltük a történetet, a tanulságot. A gyerekek jól látják a sérelem érzését, annak megélését, aztán a feloldást, a bocsánatkéréssel. Sajnos a csoportban van néhány gyermek, akiknek nagyon nehezére esik a bocsánatkérés, a viselkedésüket megfigyelve előfordul, hogy tudatosan bántanak meg másokat, esetenként minket, felnőtteket is. Nekik hatványozottan fontos ez a téma, amit még többször előveszünk, tudatosan beépítünk a mindennapjainkba.
Április 23.- án Bagdi Bella dalát énekeltük, a Föld napja alkalmából gyújtottunk gyertyát a Földért, ezzel a megható, szívhez szóló dallal zártuk a tematikus hetünket. A délutáni pihenés alkalmával, az altató mese után egész héten ez a dal szólt, a gyerekek várták, kérték, hogy újra hallgathassák.
Az óra elején meghallgattuk Bagdi Bella Ho’oponopono című dalát, majd felírtuk a táblára is azokat a varázsszavakat, amelyek segítenek a megbocsátásban.
Folytatásként megkérdeztem a gyerekeket, kinek mi jut eszébe a megbocsátásról. Ezután felolvastam egy történetet, amely arról szólt, hogy a sérelmeinket homokba kell írnunk, hogy azt a megbocsátás szele elfújhassa. A bennünket ért jó cselekedeteket szabad csak kőbe vésnünk.
Néhány képet néztünk meg ezután, és megpróbáltuk kitalálni, milyen történet húzódhat a látottak mögött. Az empátia fogalmával is megismerkedtek a gyerekek.
Befejező feladat a varázsszavakat tartalmazó egyedi kártyák készítése volt.
A nyolcadik téma a megbocsátás gyakorlása volt a boldogságóra keretében.
Cél, feladatrendszer: A gyerekek megtanuljanak megbocsátani! Elsődleges cél, feladat, hogy a gyerekek megértsék, hogy a megbocsátással elsősorban maguknak tesznek jót! Kiemelt fejlesztési terület, differenciált fejlesztést igénylők: érzelmek megélése, empátia, megbocsátás képessége, türelemre való képesség (harag elengedése).
Relaxációs gyakorlat volt csoportos, és egyéni is. „Villámlazítás” „Összehangoló 1.2. Indiánszökellés. Megbeszéltük, hogyan kezeljük, ha megbántottak, vagy ha megbántunk valakit. Szerintem a gyerekek sokkal könnyebben magukévá teszik a megbocsátás képességét mint a felnőttek. Hamarabb tudják kezelni a negatív érzéseket, nyilván ez életkoruk miatt is van, személyiségük még kialakulóban van. Amilyen gyorsan jön, gyorsan is múlik számukra, ha jól tanítjuk a kezelési technikákat. Nyilván ez egy hosszú tanítási – tanulási folyamat eredménye már. Déli pihenő időben többször mondják a gyerekek: „Légy szíves boldogság órás mesét meséljél! Bármelyiket, mert mi mindet szeretjük!” Ez számomra nagyon fontos vissza jelzés, főleg, hogy ilyen kicsi gyerekekről van szó. Érzelmileg azonosulni tudnak a történetekkel. Nagyon szerették a sünis, Megbocsátás-bábjátékot. Azonosulni tudnak a szereplők lelkiállapotával, érzelmeivel. Bezzeg Andrea: Tündéri bocsánat meséjét is nagyon szerették! Ezek mellett Fésűs Éva: Veszekedős meséjét is elmeséltem. Témájában teljesen illett a témához, melyet szintén megbeszéltünk a gyerekekkel. A gyermekeink teljes magabiztosággal tudják már, hiszen átélik a mindennapokban, hogy aki megbocsát, maga is felszabadultabb lesz, és könnyebben tovább léphet a rossz érzéseken. A megbocsátás képessége azért is fontos, mert fejleszti az empátiát, nyitottabbá tesz bennünket. Gyermekeink tudják, hogy aki megbocsát, jót is cselekszik. Arra tanítjuk őket, hogy amíg nem tudnak megbocsátani, addig hogyan tudják higgadtan kezelni magát a konfliktust. Mondják ki, hogy mi bántja őket, mert az elfojtott érzések óriási belső feszültséget szülnek. Kimondásuk által megnyugodnak, sokkal kiegyensúlyozottabbak lesznek. Erre több példa is volt a hónapban, melyhez több képet is feltöltöttem. Ezek megtanulását saját példáinkkal is motiváljuk! Minden gyermek használja a varázsszavakat! (Sajnálom! Kérlek, bocsáss meg! Köszönöm! Szeretlek!…stb). „Mire használnád a varázspálcád?” kérdésre ahogy nőnek, okosodnak az érzelmeiket is egyre árnyaltabban tudják kifejezni! Bagdi Bella: Személyiség fejlesztő gyerek dalokat hallgattunk. (Kiemelt volt: Bagdi Bella: Ho’oponopono). Játékaink voltak: – Kire haragszol? – Varázs szőnyeg (B.B. Repülj velem zenével ) – Ho’oponopono interaktív játék- varázs szavak. Jön a zombi- ez mindig nagy kedvenc! Végül felragasztottuk a Boldogság vár nyolcadik lépcsőfokát.
A megbocsátásra való hajlandóság nagyon fontos saját lelki békénk érdekében. Ezt a képességünket fejleszthetjük akár az osztályközösségünkön belül is. Havi boldogságóránkat a „Hervad a virágom, éled a virágom”…című relaxációval és a hónap dalának meghallgatásával indítottuk. Majd mimikai játékkal hangolódtunk rá a témára: eljátszottuk a haragos, valamint a megbocsátó arckifejezést. Megbocsátás történeteket osztottak meg egymással a gyerekek, eseteket, amikor őszintén bocsánatot kértek, amikor tőlük kértek bocsánatot, és olyan eseteket, amikor csak azért kértek bocsánatot, mert elvárták tőlük.Megbeszéltük, hogy mi az őszinte bocsánatkérés. A téma feldolgozása során mesét hallgattunk „A három kiscsibé”-ről. Megvitattuk hogyan viselkedtek a szereplők. Mit tanulhatunk a meséből, megállapítottuk, hogy ez a mese a megbocsátásról szól. Ezt kreatív feladat követte, ahol „bocsánat-állatkákat” terveztek és rajzoltak a gyerekek.
A rítus menete:
1. A megbánást fóhajtással és kézösszetétellel jelzi az aki megbántott valakit.
2. A megbántott szívet formál a kezéből és ezzel jelzi, hogy már nem haragszik .
3. Egy nagy közös ölelésben oldódik fel a feszültség. Mindenki boldog lesz.
Az aktuális témát azzal vezettük be, hogy mindenki kapott 2 papírt. Az egyikre leírta, ő bántott-e meg már valakit, és hogyan. A hátoldalára pedig azt rögzítette, tettéért bocsánatot kért-e, jóvá tette-e – ha igen, miként.
A másik lapot arra használtuk fel, hogy arra azt írhatták, őket ki és hogyan bántotta meg, és milyen módon rendezték a konfliktust.
Miután megbeszéltük a sérelmeket, játékos formában, egy tankocka segítségével dolgoztuk fel a témát. Az egyik szókereső játékban azokat a szavakat gyűjtöttük össze, melyekkel kijavíthatjuk hibáinkat, a másikban pedig a bocsánatkérés eszközeit vettük sorra.
Fábiánsebestyéni Arany János Óvoda,Közművelődési Intézmény és Könyvtár
A téma feldolgozásánál alkalmaztam a mesét, relaxációs gyakorlatot, szeretetgombóc játékot. Lezárásként beszélgettünk, megöleltük egymást és mindenki megfestette a saját megbocsátás kövét, amit a sétánk során gyűjtöttünk.