A megbocsátás témája nem ismeretlen a gyerekeknél, gyakran találkoznak ezzel a boldogságfokozó technikával. Óvodából hozott jó szokás a kicsi gyerekeknél, hogy konfliktus esetén egymás mellé hívjuk a két kisgyereket, majd megkérjük a verekedő/rugdosó/játékot elvevő/másikat megbántó gyermeket, hogy kérjen bocsánatot a társától, akár egy ölelés kíséretében. Elsőre talán értelmetlennek tűnhet ez a „kikényszerített” bocsánatkérés, de ezáltal megtanulják a módszert, hogy hogyan lehet bocsánatot kérni, megbocsátani és nem pedig továbbmenni sértődötten és egész nap vagy akár egész héten cipelni a sérelmeket. Első osztályban ez még nagyon szépen működik a gyerekeknél, szinte már kérni sem kell őket. Egyre tudatosabban és egyre őszintébben használják a „Bocsánat! Sajnálom!” kifejezéseket.

Áprilisi boldogságóránkon megbeszéltük a bocsánatkérés és a megbocsátás fontosságát, hogy miért jó, miért boldogító számunkra a bocsánat, akár adjuk, akár kapjuk. Igyekeztünk ebben a hónapban még inkább odafigyelni arra, hogy ne bántsuk meg egymást, de ha mégis előfordul, akkor azonnal, vagy lehetőleg minél előbb kérjünk bocsánatot, és amire még inkább felhívtam a figyelmüket, hogy tanuljunk meg szívből, igazán megbocsátani, hiszen így nekünk is jobb lesz, boldogabbak leszünk a megbocsátásunk által.

Mozgásos feladatnak „A megbocsátás rítusa” című feladatot választottam. Megtanultuk a jelnyelvből a „sajnálom” és a „szeretlek” jelét. Egy mozdulattal bemutattuk az ölelést, majd körben állva jobbra-balra megöleltük a mellettünk állót. Szívecskét tartottunk kezünkből formálva a fejünk fölé, majd ugyanilyen szíveket dobtunk a kör közepére. Ezekből a mozdulatokból állítottuk össze a megbocsátásunk rítusát: a jelnyelvi „bocsánat”, „szeretlek” és az ölelő mozdulat egymás után, ezt 10-szer ismételve. Ezután 10 szívecske a fejünk fölé, 10-szer ölelés jobbra-balra, majd végül 10 szívecskét dobtunk a körbe. Ezt a mozdulatsor többször elismételtük a hónap során, bár szerencsére nem „élesben”, mert kis csapatunkban nem túl gyakoriak a konfliktusok. De gyakoroltuk, hogy ha szükség lenne rá, legyen egy „titkos” bocsánatkérésünk, ami bármikor bevethető és jókedvre derít mindenkit. Péntek délután a napközi végén mindig eljátszottuk ezt a rítust, hogy ha esetleg a hét folyamán valakit megbántottunk, a bocsánatkérés és a megbocsátás ne maradjon el, békével menjünk a hétvégére.

Rajzos feladatként először elképzeltük, hogy milyen állat lehet a bocsánat, majd megjelenítettük a papíron. Mindenkinek a padjában lapul, hogy ha kell, elő tudjuk venni és oda tudjuk adni annak, akit megbántottunk. Az édes kis állatok biztosan meghozzák a megbocsátást, mindenki haragja elszállna, ha ilyen kedves kis lényeket kapna egy osztálytársától, aki előtte valamivel megbántotta.
Másik rajzos feladatunkban a varázsszavakat írtuk le és színeztük, díszítettük a szavakat. Ezek a rajzok az osztálytermünket díszítik, szükség esetén bármikor rápillanthatunk, elolvashatjuk, és felhasználhatjuk ezt a 4 varázsszót a békülésre, megbocsátásra.

Ezekkel a feladatokkal újabb módszereket tanultunk a bocsánatkérésre és a megbocsátásra, így az óvodából hozott „Bocsánat! – Semmi baj.” párbeszédet lecseréltük egy vidám rítusra, kedves kis bocsánat-állatokra, és színes, vidám varázsszavakra. Ezentúl ezeket is használhatjuk szükség esetén, így még a konfliktusok után is boldogabbak lehetünk. Ezeket a technikákat megtaníthatjuk otthon szüleinknek, testvéreinknek, kifejleszthetünk a családnak saját bocsánatkérő módszereket. Elmondhatjuk, hogy áprilisi boldogságóránk után is jobb velünk a világ!

Tanmese a megbocsátásról:”
Volt egyszer egy királyság, amelyben egy hatalmas sárkány élt, aki mindenkit rettegésben tartott. A sárkány naponta fogyasztott el legalább egy tehenet, és a lakosok nagyon féltek tőle. Egy napon a király meghirdette, hogy aki legyőzi a sárkányt, az hatalmas jutalmat kap.
Egy fiatal bátor lovag nekivágott, hogy legyőzze a sárkányt.
Hosszú és nehéz csata után végül sikerült megölnie a szörnyet, és a király hatalmas jutalmat adott neki.
Azonban néhányan felvetették, hogy a sárkány szemeiben mindig szomorúság volt, és azt mondták a lovagnak, hogy talán nem kellett volna megölni. A lovag elgondolkodott ezen, és úgy döntött, hogy meglátogatja a sárkány barlangját, hogy kiderítse, miért lehetett olyan szomorú.
Amikor odaért, meglepetésére egy fiatal sárkányt talált. A fiatal sárkány szomorú és magányos életet élt, mert senki sem törődött vele, és senki sem segített neki. A lovag megsajnálta őt, és eldöntötte, hogy segít neki. Elkezdte tanítani a fiatal sárkányt, hogyan találjon magának élelmet, hogyan repüljön és hogyan találjon barátokat.
Az emberek meglepődtek, amikor meglátták a lovagot a fiatal sárkánnyal, de amikor megtudták, hogy segít neki, elkezdték megérteni, hogy a sárkányok nem mindig gonoszak.
Így a királyság újra békében és harmóniában élt, a fiatal sárkány pedig boldog és barátságos életet élhetett a lovag és az emberek társaságában, sok mindenben segítve őket. A lovag megtanulta, hogy a megértés, a segítség és a megbocsátás gyümölcsözőbb, mint a harc és a pusztítás.”

A 2.b osztály a lapbook és a képregény technikáját ötvözve jelenítette meg a mesét. A gyerekek megrajzolták, kinyírták azt a szereplőt, helyszínt stb. amelyet lerajzoltak és közösen választották ki mi kerüljön lapbookba. A történet során elmondták saját véleményüket érzéseiket. Kivel és miért tudtak azonosulni? Hogyan , mit és miért lehet megbocsátani a másik embernek?