A Mese csoport többi Boldogító levelei. 🙂

A megbocsátás képessége nem megy könnyen, de ha elsajátítod, akkor testileg-lelkileg egészségesebb és boldogabb leszel. Ezt az érzést próbáltam meg átadni és megértetni óvodásaimmal az áprilisi boldogságórán. Sokat beszélgettünk a varázsszavakról, azok hatásairól, használásáról, fontosságáról. Bezzeg Andrea havi meséjén keresztül könnyebb volt a témát elmagyarázni, a végén megbeszéltük a kérdéseket, kérdeztem őket, ha nekik lenne varázspálcájuk mit csinálnának vele? Boldogságórák alkalmával nagyon szeretem, hogy megnyílnak a gyerekek, olyanokat is elmondanak, amiket egyébként a hétköznapok során nem biztos. Felidéztek olyan történéseket, hogy a testvérükkel vesztek össze, vagy éppen anyukájuk haragudott rájuk valamiért. Megbeszéltük miért történtek ezek a dolgok, és azt is, hogyan tudtak megbocsátani, vagy ők hogyan kértek bocsánatot az adott szituációban. Ezek után lerajzolták bocsánat állatukat, érdekes volt látni, hogyan jelenik meg fantáziájuk és kreativitásuk a rajzokon keresztül. A legmeghatóbb pillanat számomra viszont a boldogító levél volt. Olyan jó volt hallgatni őket, miután lerajzolták melyik boldogságóra pillanatra emlékeznek vissza a legszívesebben, milyen élmények, tapasztalások voltak rájuk a legnagyobb hatással. Nem is gondoltam volna, hogy meseolvasásommal ennyire át tudom adni az érzéseket, többen is ezt rajzolták le, nekem nagyon jól esett. Nézegettünk régebbi boldogságórákról képeket, olyanokat is, amik több mint 1 évvel ezelőttiek és mosolyogva vették észre a képeken a már elballagott pajtásaikat. Eljátszottuk a Jön a zombi c. játékot. Ez annyira tetszett nekik, hogy utána szabadjáték során, és a hét során többször is játszották egymással. Az árnyjáték nagyon elnyerte tetszésüket, ebbe egy kicsit belecsempésztük a Föld napját is, megemlítették az egyik kerek tárgyról mikor nagyobb lett, hogy úgy néz ki, mint egy bolygó. A többi tárgyat is ügyesen hasonlították valamihez. A varázsszavak használata biztosan velünk marad a hétköznapok során is.

Ebben a hónapban a megbocsátás gyakorlása témát dolgoztuk ki, mind az öt csoportban. A foglalkozások során minden csoportban megismerkedtek a hónap meséjével Bezzeg Andrea: Tündéri bocsánat. A mese után megbeszéltük a gyerekekkel, hogy miért fontos a megbocsátás, a gyerekek a saját szavaikkal fogalmazták meg, hogy mit éreznek amikor haragszanak valakire, és hogy milyen fontos a megbocsátás, milyen jót tesz a szívünknek. A varázsszavak nagyon sokat jelentenek nekünk sajnálom, kérlek bocsáss meg, köszönöm, szeretlek. A pillangó, katica és mókus csoport a munka füzetből választottak feladatot, a gyerekek színezhettek, majd lerajzolhatták, hogy milyen arc kifejezésük lesz ha megbocsájtanak valakinek. A süni csoport gyermekei körbe ültek, minden gyermek elmondhatta a mellette lévőnek, hogy sajnálja ha megbántotta valamivel, majd ölelkeztek.A maci csoport gyermekei lerajzolták, hogy milyen az igazi megbocsátás számukra. A hónap dalát közösen énekelték a gyerekek.

A megbocsátás mindennapjaink része, hiszen minden nap kezdetén megbeszéljük a gyerekekkel a szabályokat a csoportszobában és ennek zárásaként megkérjük őket, hogy használják a varázsszavakat, melyek a „Kérem szépen!”, „Köszönöm szépen!”, „Sajnálom, kérlek bocsáss meg!”, „Ne haragudj!”.
Annak ellenére, hogy ismerik a szabályokat, nincs olyan nap, hogy valamiért ne kelljen bocsánatot kérni a másiktól. Jó volt látni, hogy már a kiscsoportosok is szépen használják a bocsánatkérő kifejezéseket.
Ráhangoló tevékenységként jó volt összegezni, mit is jelent nekünk a Boldogságóra. Nehezen tudtak visszaemlékezni az ovisok, mit is csináltunk az elmúlt hónapokban, de kis beszélgetést és rávezetést követően olyan mondatok születtek, mint:
– Én azt szeretem legjobban a Boldogságórában, hogy megtanuljuk, hogyan kell egymással kedvesnek lenni.
– A legkedvesebb emlékem a Boldogságórákról a rajzolás, gyurmázás és a meditáció.
– A legviccesebb Boldogságórás pillanat a grimaszolás volt.
– A legemlékezetesebb Boldogságóra az volt, amikor köszöntöttük egymást és megküzdöttünk a zálogainkért.
– A legmeghatóbb élményem a Boldogságórával kapcsolatban a Hála témakörhöz kapcsolódott, mikor együtt énekeltük a Szép nap, ölelj át… c. dalt.
A bocsánat állataink elefántok, rókák, lovak, tigrisek, teknősök, kacsák és delfinek lennének.
Meghallgattuk a Gyújt egy gyertyát a Földért c. dalt, mely jól beillett a Föld-napi témahetünkbe is. Videó ugyan nem készült arról, hogyan üdvözölnénk egy másik ország lakóit, de nagyon ötletes megoldások születtek a pacsizástól a meghajláson át a popsiösszeütköztetésig.
Elkészítettük az ablakainkat is a megbocsátáshoz. Nagyon élvezték a nagycsoportos lányaim. Igazán kreatív munkák születtek. Viszonylag egyszerű elemeket kellett rajzolni (nap, felhő), nem okozott gondot kiteljesedni.
Beszélgettünk a szélfajtákról, gyakoroltuk a ki-be légzéssel a „sz” hangot, fújtunk papírfecniket, mely gyakorlatok anyanyelvi játékként, légzőgyakorlatként is jól funkcionáltak.
Sajnos a héten sokat esett az eső, így volt időnk az Árnyjátékot is kipróbálni, melyet már ismertek, hiszen a mackók előbújásakor, februárban már játszottunk ilyet. Nagyon élvezték, mindenki ki szerette volna próbálni magát.
Beszélgettünk Bocsánat családról is. Elkészítettem fonalból a családtagokat és jó kis szituációs gyakorlatot kerekítettünk a feladatból. Én játszottam a szülőket, a gyerekek a gyerekeiket és vicces helyzetekkel eljátszottuk, milyen párbeszédet folytatnának reggel oviba érkezésig egymással.
Természetesen végül a Boldogság várába vezető lépcsősorra felkerült a Megbocsátás jele is.