Ez a Boldogságóra, nyílt nap volt az óvodánk óvodapedagógusai számára.
A foglalkozást két relaxációs gyakorlattal kezdtem. Az első gyakorlatot az Örökmozgó Tehetségműhelybe járó gyerekek mutatták be, ami számukra nagyon motiváló és önbizalom erősítő feladat volt. A nyílt nap izgalma ezáltal oldódott a bennük és komfortérzetük is biztonságossá vált. A „Tavaszi szél” játékot az e havi ajánlott játék lehetőségek között találtam és úgy gondoltam, hogy beilleszthető a tevékenység menetébe. Én is használtam a karikát, amelybe kellett fújni a papírfecniket és a gyerekek megtapasztalták azt az fújás erősséget, amivel a papírdarabok be, – illetve kirepültek a műanyag karikából. A gyerekek számára nagyon játékos, motiváló versengés volt ez a tevékenység rész és szívesen vettek volna részt mindannyian a fújás gyakorlatban, de végül csak néhányan tudták kipróbálni ezt. Megdicsértem őket a pontos fújásért és a teljesítményükért.
Ezt követően elmagyaráztam a megbocsátás fogalmát. Mit jelent a megbocsátás? Egyik részről, amikor téged bántanak meg és bocsánatot kérnek tőled. Másik részről, amikor te bántasz meg egy másik gyereket és neked illő bocsánatot kérni. Amikor megbántanak minket, akkor egy nehéz, haragos érzést élünk át a szívünkben. Ezt az érzést ki is tudjuk mutatni a társainknak. Ők figyeljék meg egymás arcán a harag érzését, hogy milyen a társuk szeme, a szája, milyen színű az arca és van – e ránc a homlokán. Természetesen a harag megélése után a gyermekektől azt kértem, hogy most legyetek vidámak és boldogok és mutassátok ezt ki az arcotokon.
Folytatásként olyan emléket idéztek fel a gyerekek, amelyben ők bántottak meg valakit. Egy kislány nagyon bátran kiállt, hogy ő megbántotta a barátnőjét azzal, hogy mindig ő akart a vezető lenni. Büszkén vállalta, hogy bocsánatot kér a barátnőjétől, ott mindenki szeme láttára. Ez a teljesítmény egy határozott kiállásról és önbizalomról tett tanúbizonyságot. Az elismerésem az egészséges énkép kialakulását támogatta.
Ezt követően meséltem el nekik „A só” magyar népmesét, amit az újdonságként használt mesetérképpel mutattam be. Nagyon érdekes volt számukra, hogy az egész mese egy rajzlapon megjelent.
A komplexitás megvalósításaként Bagdi Bella: Hooponopono zenéjére mozgás koreográfiát találtam ki. A gyerekek párokban dolgoztak. A zene nagy részében pedig szabadon járhattok külön egymástól, óvatosan, ütközés nélkül ezen a meghatározott területen. Bizalmat és szabadságot adtam a gyerekeknek, de egy sem élt vissza a bizalmammal. Ezt a feladatot tökéletesen hajtották végre. Nagyon megdicsértem őket, hogy ilyen ügyesen, egymást kikerülve végezték el a mozgást. A gyerekcsoportom viselkedése, magatartása ezen a foglakozáson jeles osztályzatot kapott tőlem és a jelenlevő pedagógusoktól is.
A tevékenység lezárásaként pedig saját elképzelt színvilágukkal színezhették ki a mesetérképet.

Bocsánat állatot választottunk a plüss játékok közül: egy kék színű mesebeli polipot. A gyerekek egymásnak adták és őszintén elmondták,hogy ki kitől és miért kér bocsánatot. Ez a korosztály már képes felismerni, ha valamit rosszul csinál vagy megbántja társát.Jó volt látni és hallani az őszinte megnyilvánulásokat.
Továbbra is folyik a Boldog Dóra ,,program”. Minden nap valaki hazaviszi és felvidítja Dórát.Ezzel sikerült a szülőket is bevonni.Az élményekről képeket töltenek fel a zárt csoportunkba. Csak néhány ezekből: a tánc világnapján elvitték a balettórára, utazott autósülésben, volt a terráriumban,elment a helyi kisboltba, megnézte az éppen kikelő kiscsibéket,megtanult gitáron játszani, kakaóscsigát sütött, húsvétkor meglocsolták, karateórán járt, aludt sátorban, mosott fogat elektromos fogkefével, pónilovon ült, kiscicákatsimogatott…

„Amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben” (Róm. 12,18)

A tevékenység elején arra kértük a gyerekek, hogy gondolják végig, hogy mit tudnának tenni a békességért. Az óvodások többsége a sokat gyakorolt békítő mondókánkra gondolt.
A következő mozzanatban egy relaxációs gyakorlattal tértünk át a tevékenységre: „Kitárom a világom, mint egy virág kinyílok…kitárom a világom…”
A témakör megvalósításához egy lapot három részre osztottunk. A két külső laprészre esőfelhőt rajzoltak a gyerekek (jelképezve a szomorúságot). A lap belső részére, pedig az eső utáni derűs tájat (jelképezve a megbocsátást).
A tevékenységet egy játékkal folytattuk: „Jön a Zombi!” – A gyerekek körbe álltak. A kör közepén állt a Zombi, aki előretette a két karját és lassan közelített valaki felé. Így szeretett volna elrabolni valakit. Akihez közelített, megmenekülhetett, ha kimondja a négy varázsige egyikét (sajnálom, bocsáss meg, köszönöm, szeretlek). Ha sikerült a gyereknek kimondania, mielőtt a Zombi hozzáért, megmenekült, ha nem áldozatául esett.
A foglalkozás végén a gyerekek kiszínezték a megbocsátás jelét!

Szeretettel,
a gyerekek és az óvó nénik: Holló Éva Andrea és Sógor Melinda Ágota