2022-2023-as nevelési évben is részt vettek a Delfin csoportos gyermekek a Boldogságórákon. A foglalkozásokat a boldogságmondókával majd Bagdi Bella dalaival és egy relaxációs gyakorlattal kezdtük, és mesével folytattuk. A gyermekek nagyon nyitottak és érdeklődőek, és a bábok segítségével könnyen felkeltettük érdeklődésüket. A bábozás mindig nagy élmény a gyermekek számára. A mesét követően közösen dolgoztuk fel az irodalmi alkotás nyújtotta élményt, és mindenkinek lehetősége volt saját élményeiről beszélni a meséhez kapcsolódóan. A gyermekek szívesen beszéltek élményeikről, és a mindennapokat a hála, a szeretet, a gondoskodás, és a pozitív gondolatok hatották át. A boldogságórákon megfogalmaztuk, hogy miért legyünk hálásak, s miért is jó. A gyermekcsoport nagyon empatikus, figyelmes, segítségre szoruló társaikon nagyon szívesen, örömmel segítenek önmaguktól. Minden alkalmat megragadtunk a pozitív szemlélet a hála erősítésében, hogy miért is lehetünk hálásak a mindennapok során. Egy esős napon táncra perdültünk, pozitívan tudatosítottuk, hogy eső után mindig kisüt a Nap. A természetet is folyamatosan megfigyeltük, megcsodáltuk szépségét, ezáltal is erősítve pozitív látásmódjukat, a hála érzését a gyermekeknek. Kisvárosunkban lévő Báb-Kincs Tárt meglátogattuk, mely élményekkel töltötte fel a csoportot, mellyel a pozitív jó érzéseket erősítettük. Jócselekedeteinket nap mint nap gyakoroltuk, mélyítettük a mindennapokban. A napi konfliktusokat megoldottuk, gyakoroltuk az egymástól való bocsánatkérést, és a varázsszavakat. Fenntartható boldogságunkat az aranytulipán mesével dolgoztuk fel, elkészítettük a fonalszívet. Mindenki nagyon jól érezte magát. A gyermekek nagyon kedvelték a boldogságóra foglalkozásokat, várták, és akár a szabad játék során önmaguktól is felidézték ezeken az alkalmakon hallott meséket, mondókákat, dalokat. A változatos feladatok által szélesedett látókörük, új fogalmakat ismerhettek meg, fejlődött szókincsük. A nevelési év során mindig törekedtünk arra, hogy a gyermekek megtalálják az életben az apró örömeket, könnyebben meg tudjanak küzdeni egy- egy nehéz helyzettel. Úgy gondoljuk hasznosan telt el az együtt töltött közös idő, a boldogságórák, a beszélgetések, a mesék, formálták a gyermekek személyiségét, önkifejezését, közösségi érzését.

Pujáné Papp Mária
Kontorné Mikó Erzsébet

Egész héten esett az eső, olykor viharos széllel. A viharos szél rengeteg ágat letört az óvoda udvarán, ezért választottuk a varázspálca elkészítését. A vihar utána tündérek virágokat varázsoltak az ovi udvarára. Közösen gyűjtöttük az ágakat és a csoportszobában fonallal és szalaggal tekerték körbe a gyerekek. Közben a tündérekről, a varázslásról beszélgettünk, szóba kerültek a varázsigék. Az udvarra már nem faágak, hanem varázspálcák kerültek ki. Ki bodobácsot, ki pillangót varázsolt boldoggá a viharos napok után. A szalagok lengedeztek a szélben. Mindenki nagyon boldog volt és boldogan várja a nyarat, a jó időt.

Ebben a hónapban a Fenntartható Boldogság volt az utolsó fő témánk. Boldog Dóra újra ellátogatott a csoportunkba a gyermekek nagy örömére. Beszélgettek egy kicsit, hogy hogyan érezték magukat ebben a nevelési évben a Boldogságórákon, mit szerettek benne a legjobban. Boldog Dóra megosztotta a gyermekekkel azt, hogy a csoportszobában most vannak együtt utoljára, szeretné megnézni azt, miután a gyermekek teljesítették a feladatokat, hogy minden gyermek feljutott a Boldogságvár utolsó lépcsőfokára és be tud lépni a Boldogságvárba. Elmondta még a gyermekeknek azt is, hogy ők nyári szünetre mennek, ezért vele csak szeptemberben fognak újra találkozni. Boldog Dóra egy meglepetéssel készült a gyermekeknek. Meghívta őket, családjaikat és az óvoda vezetőjét június 18-án vasárnap a Boldog erdő-Kerekerdőbe, hogy megnézzék azt, hogy ő hol lakik és szeretné nekik megmutatni azt, hogy milyen gazdagság van ott, milyen szép dolgok veszik őt körül. A gyermekek kitörő lelkesedéssel fogadták. Fülükbe súgta, hogy Boldog erdőn-Kerekerdőn egy mese fog életre kelni, és hogy ott is ki kell állniuk a próbákat. A gyermekek bátrak voltak és mindenki jelentkezett a próbára. Dóra szívét melegség járta át, ahogy nézte a gyermekeket. Visszaterelte őket a valóságba és a Fenntartható Boldogságról kezdtek beszélgetni. Mit jelent az, hogy fenntartható?-kérdezte Dóra. S. P. nagyon okos választ mondott: Azt jelenti, hogy nem csak rövid időre vagyunk boldogok, hanem akkor igazán, ha azt fenn is tudjuk tartani. Pankát megdicsértem és őt küldtem ki, hogy számolja meg, hogy a Boldogságvár hányadik lépcsőfokára kell feljutniuk, ha teljesítik a feladatokat. Örömmel számolta meg. Beszélgettek még arról is, hogy a gyermekek szerint a boldogságnak melyek a fő ismertetőjegyei. Erre a kérdésre rá kellett vezetnem őket, példát is felhoztam, utána mondtak csak nagyon jó dolgokat. Boldog Dóra mesélt nekik a bűvös 21 napról. Érdekességképpen ez a téma nagyon-nagyon lekötötte a figyelmüket nagy, csodálkozó szemekkel figyelték Dórát, ahogy erről mesélt. Elmondta a gyermekeknek még azt is, hogy ők is kipróbálhatják ezt, és hogy tegyék szokássá ezt a próbálkozást. Relaxációs gyakorlattal folytatták a foglalkozást: „Rongybabává válok, csak pihenni vágyok. Dóra azért választotta ezt ki, mert év vége van, és csak rongybabává szeretnénk válni, aki nem vágyik semmi másra, csak pihenni. Tapasztalatom az volt, hogy nagyon figyelmesen, csendben, fegyelmezetten csinálták a relaxációs gyakorlatot. Foglalkozást kezdő énekléssel folytattuk. Tudatosan választottam ki ehhez Bagdi Bella: Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek a Világomban minden rendben van című CD-ről, ugyanis a gyermekeknek egész nevelési évben ez volt a kedvence. Erre kézen fogva táncoltunk kört alakítva és közben felszabadultan énekeltünk és mutogattunk. Első játékunk következett: Szeretetfolyosó. A gyermekeket egymással szemben állítottam, kis folyosót kihagyva középen. Egy gyermek kivételével mindenki végigment a szeretetfolyosón vagy bekötött szemmel, vagy anélkül. Én indítottam a gyermeket, a folyosó végén pedig a Dajka fogadta. Számomra nagyon meglepő volt, hogy élvezték ezt a játékot a gyermekek, állandóan jelentkeztek, hogy ők szeretnének indulni. A legfiatalabbak bekötött szemmel mentek végig a folyosón. Biztattam őket és a végén hatalmas dicséretet kaptak. Boldog Dóra szélcsengőjével meséhez invitálta a gyermekeket. Elmondta közben a mondókáját és a gyermekek meghallgatták Boldog erdő-Kerekerdő című mesét. Majd megbeszélték a mesében történteket, ügyesen válaszoltak Boldog Dóra feltett kérdéseire. Következő játékunk a Bízz bennem! volt. A gyermekek közül mondókával választottunk ki egy királylányt és egy királyt, amíg a Dajka átvarázsolta a csoportszobánkat egy Boldogságvár belsőjévé. Először a királylány, majd a király barangolta be a várat, míg eljutott a trónig, aztán a kis alattvalók. A gyerekek ügyesen csinálták végig a feladatokat, amíg a királynőhöz és a királyhoz eljutottak. Boldogság mondókával átültünk a visszarendezett asztalokhoz, és ott megbeszéltük azt, hogy Kerekerdő csodaszép fái között megtalálhatjuk a boldogsághozó gyöngyszemeket, amelyek Boldog Dórát boldoggá teszik mindennap. Kértem a gyermekeket, hogy sorolják fel őket. Segíteni kellett nekik, de felelevenítettük, sorba vettük mindet. Utána feladatlapon le is rajzolhatták, hogy nekik melyik volt a kedvencük. Ebből a feladatból a lerajzolt jelek alapján sok minden kiderült számomra, hogy melyik részt szerették a gyermekek a legjobban. A Hála és az Optimizmus jelét rajzolták le a legtöbben. Büszke voltam a kis csoportomra. Nagycsoportosaink megcsinálták még a halacskás feladatot, ahogy úsznak a boldogságban, a legfiatalabbaknak csak ki kellett színezniük. A legvégén pedig (meglepetésemre mindenki kérte) kiszínezhették a Boldogságfüzért, melyen aztán sokáig elmélyülten dolgoztak. A foglalkozás lezárásaként elénekeltük Bagdi Bella: Boldog vagyok című dalát a Repülj velem című CD-ről. A családoknak úgy adtam tovább ezt a témát, hogy Boldog Dóra meghívta őket is június 18-án Boldog erdő-Kerekerdőbe egy kirándulásra, ahol szeretné nekik is megmutatni a lakhelyét. A családok elfogadták a meghívást és a gyermekeikkel együtt nagyon jól érezték magukat az erdőben, s ők is megnézték Boldog Dóra házát. Egy nagyon tartalmas nappal zártuk le a nevelési évünket.

Június hónapban, a fenntartható boldogság hónapjában, arra fókuszáltunk, hogy átéljük újra az elmúlt hónapok boldogságóráit. A gyerekek kéréseire, kívánságaira hagyatkoztam a játékok kiválasztásánál. Újra eljátszottuk azokat a játékokat, amiket szerettek a témaköröknél. Így például a Testmozgás témakörből a „Tükörjáték” -ot, a Megbocsátás témakörből a „Ho’oponopono” játékot, és ebből a témakörből a „Szeretetfolyosó” játékot. Örültem és boldogsággal töltött el, hogy minden játékra emlékeznek a boldogságóráinkról. Szerettem volna megmutatni nekik, hogy ezek mindig a tarsolyunkban maradnak, és bármikor használhatjuk, elővehetjük, ha éppen szomorúak vagyunk, vagy nehézségeink támadnak.
Június 22.-én az évzáró kerti partink előtt a szülőkkel és a gyerekekkel közösen néztük meg az általam elkészített videót, azokból a fotókból összeállítva, amik a boldogságóráinkon készültek, Bagdi Bella dalainak aláfestésével. Mondanom sem kell, hogy közel 300 fotó állt rendelkezésemre.
A videó nézése közben ott bujkált a szemükben a boldogság, és szinte csillogtak azok a kis szemecskék. Mindenki felragyogott amikor meglátta magát, vagy szeretett társát egy-egy fotón. Örömmel és boldogsággal figyeltem őket. A szülőknek is mosolyra húzódott a szája gyermekeiket látva. Néhány gyerek még a dalokat is énekelte a videó megtekintése közben. A videó megtekintése után átadtam mindenkinek a névre szóló hála oklevelet, és megköszöntem nekik, hogy együtt élhettük át ebben a nevelési évben a boldogságóra, hol szomorú, hol pedig vidám pillanatait. Ez számukra és számomra is az első nevelési év, amikor is együtt ismerhettük meg hónapról hónapra a boldogságórák nyújtotta lehetőségeket, hogy hogyan nézzünk szembe a kihívásokkal, és lehetőségeket a boldogság fokozó technikák elsajátításához.
Öröm és hála van az én szívemben is, hogy megismerkedhettem ezzel a programmal, és segítséget nyújthatok a gyermekek számára a boldogabb mindennapok megéléséhez.