A nevelési év utolsó Boldogságóráját egy „Boldogság Bulival” zártuk. 
Kolléganőmmel, Boda Sándornéval egyrészt szerettük volna a Boldogságórán résztvevő gyermekeket megajándékozni egy különleges órával, másrészt egy olyan élményt adni, ami csak a boldogságórán résztvevőknek jár!
Ez egy különleges nap volt! Az óra beszélgetéssel kezdődött. Felelevenítettük az év témait, azt, hogy hogyan dolgoztunk együtt és lehetősége volt mindenkinek elmondani, hogy melyik téma volt a kedvence és miért.
Többek között azt is megtudtuk, hogy miért szeretik a gyermekek a boldogságórákat, melyek közül csak néhányat említenék meg.:
– „mert itt többet tudunk beszélgetni”
– „mindig érdekes dolgokat csinálunk”
– „videózunk”
– „sokat nevetünk”
– „elmondhatjuk mi történt velünk”
– „jó történeteket találunk ki”
– „itt jól érezzük magunkat”….

És ezután elkezdődött a szórakozás… a gyermekek kedvenc zenéikre táncolhattak, közben szörpöt kortyolgattak, finomságokat fogyasztottak.
A szüleiknek délután a találkozás első perceiben nagy örömmel mesélték el, hogy mi történt ma az óvodában.

Ha összegeznem kellene a nevelési év Boldogságóráit, akkor egyik ballagó kislányunk szavai jutnak az eszembe. „Azért szeretem a boldogságórákat, mert csak úgy szeretem!”
Igaz nincs indoka, de szükséges-e miérteket keresnünk, ha boldogok vagyunk, jól érezzük magunkat és szeretünk valamit? Hiszen az igazán jó dolgokra nincsenek is szavak!

És ha az utolsó feldolgozandó témára gondolok és felteszem a kérdést, hogy vajon fenntartható-e a boldogság, akkor a következők jutnak az eszembe.
Szeretettel, jó érzésekkel, jó élményekkel, barátokkal, kedves szavakkal, őszinte ölelésekkel, kedvességgel, nevetéssel, sok-sok beszélgetéssel, IGEN.
… Mert nálunk valóban ilyenek voltak a Boldogságórák…

Szeretettel: Majorné Vakler Ildikó