Az elmúlt hónapok során felépítettük a boldogság várát és az utolsó foglalkozáson be is léptünk oda. A foglalkozás elején megbeszéltük kinek melyik témák, játékok tetszettek a legjobban az év során. Majd építő kockákból megépítettük a boldogság várát. Színes „ejtőernyővel ” érkeztünk a várhoz. A várhoz vezető utat ( szeretetfolyosót) egymással szemben állva alakítottuk ki. Ezen az úton bekötött szemmel kellett végig haladni ,a cél, maga a felépített vár volt. Aki előtt végighaladt a bekötött szemű társa, az mondhatott neki valami szépet, egy kiemelt belső tulajdonságot, adhatott neki egy finom érintést. Miután mindenki megérkezett, megünnepeltük ezt az eseményt egy igazi tortával, ami természetesen vár alakú volt és mindenki jele szerepelt rajta.

Mivel óvodánk programjának középpontjában a mesélés, mesehallgatás áll, ezért az utolsó téma feldolgozását is a meséből indítottuk. Ami még évkezdéskor kissé nehéznek bizonyult, de szerencsére mostanra eljutottunk odáig, hogy a gyerekek szívesen hallgatnak meséket, és ők is szívesen mesélnek. Boldog Dóra meséit mindig is nagy örömmel hallgatták. A Boldog erdő meséjében lehetőségünk nyílt rá, hogy felidézzük az év során elsajátított boldogságfokozó technikákat, és újra végig menjünk azon a hosszú, de szép úton, amit eddig bejártunk. A mese lehetőséget adott nekünk, hogy mint eddig szinte minden alkalommal, most is tartalmas beszélgetésbe forduljon át a tevékenységünk. Lehetősége volt mindenkinek, hogy elmondja, neki mik voltak a legkedvesebb élményei, mi tetszett neki a legjobban a hosszú út során. Csakúgy törtek elő az emlékek: amikor hálafát készítettünk, amikor az optimista szemüvegen keresztül szemléltük a világot, amikor ajándék képeslapot készítettünk karácsonykor, amikor megtanultuk észre venni az élet apró örömeit, megküzdöttünk az előttünk álló akadályokkal,vagy amikor a szülőkkel közösen felfedeztük, hogy milyen boldogok leszünk attól, ha közösen mozgunk, játszunk. Ezek után elkészítettük a mi boldogságláncunkat, amit mindenki haza vihetett, viselhet, amikor úgy érzi, hogy szüksége van rá, hogy eszébe juttassa azokat a dolgokat, amivel boldogabbá tehetik életüket.
Egész hónap folyamán arra törekedtünk, hogy a már elsajátított technikákkal szebbé, boldogabbá tegyük mindennapjainkat. Minden reggelünket Bagdi Bella dalainak hallgatásával kezdtük, és kiválasztottuk a csoport kedvencét, ami a Pozitív gyerek vagyok című dal lett.
A seprűtánc mindenki kedvence lett, a játéknak ez a változata lehetőséget adott mindenkinek, hogy válasszon és választhassák a többiek, így azokat a gyerekeket is sikerült bevonni, akik a csoportban peremhelyzetűek.
Célul tűztük ki, hogy a hónap során minden nap szebbé tesszük valakinek a napját, ezért naponta más- más kisgyereknek soroltuk fel azokat a dolgokat, tulajdonságait, amit mi szeretünk, kedvelünk benne.Leültettük őt a kör alakú szőnyegünk közepére, szemét becsukta, és így hallgatta végig a dicsérő szavakat. Látni kellet volna azokat a boldog arcokat!
A témánkat az öleléslánccal zártuk, és büszkék voltunk rá, hogy sikerült megmásznunk közösen a boldogság várába vezető mind a tíz lépcsőfokot, és sikerült gy kicsit boldogabbá varázsolnunk az életünket.

A Katica csoportban a közös játék, és a közös „alkotás” jelenti az igazi boldogságot.