Ők votak az első boldogságórás csoport az iskolában..
Ők tették Boldog Iskolává az intézményt…
Első osztályos koruktól gyakorolják a boldogságórákon tanultakat…
Négy éve, hogy megkezdték iskolai életüket…
Négy éve ők az én osztályom…
Most elengedem őket…
Ezzel a videóval búcsúztam tőlük…
Büszke vagyok rájuk, hatalmas fejlődésen mentek keresztül…
Nevettünk, mert a búcsút beragyogta az újra találkozás öröme!
Hát menjetek….

Az idei tanév utolsó projektje a VAKÁCIÓ! elnevezésű projekt. Minden betű egy napot kapott a tanév végén, amikor csak róla szólt minden. Boldogságóra, matematika, magyar, rajz, ének…minden órán olyan feladatokat kaptak a gyerekek, amelyek valamilyen módon kötődtek az adott betűhöz. A nap végére elkészültek a betűk képei is. Az utolsó tanítási napon összeállt a felirat, amit aztán a rendkívüli helyzetre való tekintettel az otthonukban élveztek a gyerekek, illetve megosztották másokkal is a képek segítségével. Ismét bebizonyították Szülők és Gyermekek egyaránt, hogy számukra nincs akadály! Csodás feliratok születtek! Hálásan köszönöm a kitartást és szorgalmat, amit tapasztaltam az elmúlt 3 hónap alatt!

A diákokkal közösen megbeszéltük, hogy melyik boldogságfokozó gyakorlat hogyan hatott ki az otthoni, családi mindennapjaikra. Kitaláltunk egy történetet, amelyet zenei aláfestéssel, elő is adtunk, ez lett a mi Hatás-csasztuskánk.
Minden boldogságfokozó gyakorlatért sok-sok erőfeszítést tettünk, kellő időt szántunk rájuk, megdolgoztunk értük. Mindez nagy boldogsággal és büszkeséggel tölt el bennünket, hogy ezt mi értük el a magunk erejéből.
A Hatás-csasztuskánkat azóta is „használjuk”, dudorásszuk és biztosak vagyunk abban, hogy később is alkalmazzuk majd.

A Boldogság óra program utolsó témaköre a fenntartható boldogság. A program lebonyolítása arra az időszakra esett, amely alatt tanulóim egy része nem járt iskolába, míg mások a kötelezően előírt, 5 fős csoportbontásban tevékenykedtek.
Tanulóim készségfejlesztő iskola 12. osztályosai. Ballagnunk kellett, de hogyan? Osztályközösségben. Ennek a napnak kicsit másabbnak kellett lennie, mint a többi, mert utoljára találkoztunk, búcsúznunk kellett, felidézni és lezárni életük egy jelentős korszakát. Mindenkinek kapnia kellett valamilyen útravalót.
Ezen az utolsó órán valamennyi tanuló jelen volt, a helybelieken túl a vidékiek is. Ballagótarisznyájukat megtöltöttük szeretettel és jókívánságokkal.
– Mi kell a boldogsághoz?
Család, barátok, szerettet, egészség, sok-sok mosoly és még sorolhatnám…
– Boldogságkoktél
Miután összegyűjtöttük a „hozzávalókat”, összeállítottuk koktélunkat, amelyből mindenki magával vihetett egy darabkát.
– Szép emlékek, amelyeket magammal viszek
Felelevenítettük a legemlékezetesebb emlékeinket, eseményeket amelyeket együtt éltünk át. Cédulára felsoroltuk, de az igazi emlék egy DVD, amely mindenki számára, névre szólóan összegyűjtött fotó és videógyűjtemény.
– Úgy fogok rád emlékezni…
Megbeszéltük mindannyiuk legjellemzőbb tulajdonságait. Hihetetlen jó rálátással voltak képesek felismerni és megfogalmazni, majd papírra vetni gondolataikat.
– Ilyen vagyok
Egy kis önismeret. Nem csak másokat, hanem önmagunkat, tulajdonságainkat is tudnunk kell felismerni. Csak pozitív tulajdonságok, hiszen a búcsúzónak emlékül ez adható. A felsorolt tulajdongokban ha magára ismert, jelentkeznie kellett, összegyűjthette és ezt is magával vihette.
– Piros szalag/fonal
Egy karkötő, amely megvéd minden rossztól. Magának senki sem kötheti fel, ezért mindannyian megneveztek valakit, akit megkérhettek, hogy kösse fel számukra a karkötőt. Kértem, ha majd nem is viselik de őrizzék, ez egy olyan kötelék, ami örökké tart, és védelmet nyújt.
Boldog óra, kellemes beszélgetés, szép emlékek. Együtt voltunk, utoljára. Ezzel a sok szeretettel, a legszebb emlékekkel és sok-sok ajándékkal bocsátottuk őket útjukra. Amit bizonyára őrizni fognak, végigkíséri életükön és bármikor ha előveszik, örömmel fognak gondolni az együtt töltött diákévekre.
(Nagy Ibolya Andrea, pedagógus)