Június: Fenntartható Boldogság

Természetesen az egész év ismétlését jelenti a fenntartható Boldogság, vagyis az utolsó két hétben többször is elővettük a téma átismétlését, felelevenítését. Először a lépcsőfokokat vettük sorra, beszéltük át a jeleket, és, hogy mi is történik, ha minden lépcsőfokon végig mentünk, és jelet ragasztottunk rá. Emlékezetek mit csináltunk amikor, …..és végig elmeséltettem velük, mire emlékeznek a hónapokból. A táncokat, énekeket is újra meghallgattuk, persze több napon keresztül újra és újra, mert ezeket a dalokat nagyon megszerettük. Építettünk akadálypályát, ahol meg kellett küzdeni a cél eléréséért. A jó ebben, hogy már rájuk bízhatom, mert olyan sokszor építettünk a hidegebb időszakokban, hogy ők már maguktól felépítik, és még meg is nevezik, mi hova vezet, hol, mit kell csinálni, sőt, már gondolnak a kicsikre is, és nekik külön utat jelöltek ki. A könyvben található mesét, Bezzeg Andrea hónaphoz tartozó Boldog erdő-Kerekerdő meséjét két nap meséltem végig, mert kicsit hosszúnak találtam egyszeri befogadásra. Ráadásul a búcsúzó, búcsúzkodó, apák napi verseket is kellett gyakorolnunk. Vegyes életkorú csoport lévén minden évben búcsúzunk gyermektől. Tehát megfeleztem a mesét, de a kisebbeknek nem igen tudták még befogadni a történetet. A jeleket, hónapok feladatát gyakoroltuk, bele-bele kérdeztem, miért is volt jó ezekről beszélgetnünk, és játszani. Pl. Hálavirág, jó cselekedetek, amikor ajándékot gyűjtöttünk, vagy a célok kitűzése, a megküzdés, stb. ki mire emlékszik, mit is értett meg ebből. Meglepő módon sokan nagyon adekvát, értelmes válaszokat adtak, tehát megértettek sok mindent belőle. A színezőket nagyon szerették, főleg a Boldogságláncot szerették színezni, meg a jeleket, amikből aki nem tudott kedvencet választani, vagy lerajzolni, azok szivárvány színre színezték a kis képkeretet. Az udvaron tartózkodtunk már nagyon sokat, így a kis karkötőket: Boldogságkarkötőket az udvaron fűztük. Láss csodát, annyira vigyáztak a gyöngyökre (szerencsére szép csillogó, és színes gyöngyöket kaptam a KIK-ben) egy sem esett a földre. Ez nálunk azért elég ritka. Játszottunk Boldogság alagutat. Lehetett tapsolni, simogatni, szépeket, kedves szavakat mondani, a Szivárvány-hidat a gyerekek találták ki, és kedvenccé vált. Következett a Búcsúztató, az iskolába menőket megajándékoztuk, elbúcsúztattuk. A gyerekek minden búcsúzkodót megöleltek. Volt olyan is, hogy odajöttek hozzám néhányan, hogy ők nem hoztak ajándékot. Mondtam, hogy az ölelésnek örültek a legjobban, és közösen ajándékoztunk. Másnap beszélgettünk arról, hogy kinek, melyik hónap tetszett a legjobban. Sokan mondták a célok elérését, megküzdést is. A jó cselekedetek, a mozgás, a hála volt még többségben. Megkérdeztem, hogy milyen jelet rakjak fel az utolsó lépcsőfokra, ami jelzi, hogy elértünk a gyerekek által elnevezett Boldogság kastélyba. Azt mondták, hogy szívet, mert abba benne van a szeretet. Meg a mozgás jelét, mert hogy mi nagyon szeretünk mozogni, kirándulni, focizni, játszóterezni. Ezért a mi utolsó lépcsőnkre két jel került, szív, és labda. Játszottunk „Megmondó széket”, aki kiült a székre, a többieknek háttal, azoknak mondtunk mindenféle jót, pl. „Te vagy a legjobb barát, Szeretlek, Szép vagy, Gyönyörű vagy” Szépen rajzolsz, Jó veled játszani….stb. A szép napok megünneplésére elmentünk egy nyár előtti fagyizásra. Mindenki nagyon ügyesen, komolyan kérte a szeretett fagyiját. Maszatosra ettük magunkat, az udvaron lemostuk a „sérüléseket”, és még jót játszottunk.
Lehet, hogy ide a végére egy szép idézet illene, és biztos találnék is, de annyira szeretném az én kis egyszerű szavaimmal elmondani, hogy nagyon hálás, és boldog vagyok, hogy részt vettem, és részt vehettem ezen a programon. az, hogy láttam a gyerekek szemében a csillogást, amikor valamit megértettek, valamit megcsináltak, valami ügyeset, okosat mondtak, amikor megnyílt az, akiről nem is tudtuk, hogy bajok vannak otthon, és ezt le is rajzolt, az ahogy örültek a kirándulásnak, és nem nyafogott senki, pedig nem egyszerű, és nem rövid sétákat is megtettünk. az, amikor megkönnyeztem ahogy egymásnak szépeket mondtak, ahogy ujjongtak, amikor mondtam: Boldogság hét van…. Lehet, hogy erre nincsenek is szavak? Nem tudom, de jó volt nagyon!!! Azt hiszem itt kezdődik a BOLDOGSÁG!!!