Főképben mentve az éves beszámolóm az osztályommal való munkáról.
Fenntartható boldogság
A mese helyszíneit mi is bejártuk: sok élményt felidéztünk az év eseményeiből, a boldogság órák témáiból. Rajzolás közben a hónap versét mondogattuk, meghallgattuk legkedvesebb dalainkat. Hamar elérkezett a vakáció!
A tanév utolsó rövid hónapja sok örömöt adó élménnyel telt. Kirándultunk, vetélkedtünk, sokat játszottunk a szabadban: jó volt együtt lenni. Az elmúlt boldogság órákon készült képeket nézegetve felidéztük, mely témákról beszélgettünk, kinek mi tetszett a legjobban. A „Repülj velem” című dal Boldogság országába repített. Mesehallgatás után beszélgettünk és elkészültek a rajzok is. Vidáman mondtuk együtt a versike utolsó sorait: ” Ha mindig együttműködünk, ha együtt mozgunk és nevetünk, boldogok csak így leszünk!”
A Füzes Utcai Általános Iskolában a 2020/2021. tanév utolsó témáját, a „fenntartható boldogságot” több alkalommal tartottuk meg. A boldogság a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek számára, ha minél több helyre eljuthatnak és minél több mindent kipróbálhatnak, amire nekik nincs lehetőségük a családjukban. Ennek a hónapnak a témáját rendhagyó módon egy olyan dologgal kezdtük, hogy a nyár élményeit előrehoztuk, előrevetítettük. Kézműves foglalkozás keretében készítettünk egy papucsot, amelyen csupa díszes, vidám dolgokat ábrázol, valamint egy nyári élménynapló készítését is megalkották a gyerekek, amelyben a nyáron átélt éményeiket rajzolhatják, írhatják le a tanulók. A legnagyobb élmény számukra mégis egy egynapos kirándulás a Balatonon, ahol találkozhattak hattyúkkal, láthattak hajókat, a magyar tengert és végül csobbanhattak. Boldogsággal töltötte el őket ez a balatoni élménynap.
A Füzes Utcai Általános Iskolában a 2020/2021. tanév utolsó témáját, a „fenntartható boldogságot” több alkalommal tartottuk meg. A boldogság a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek számára, ha minél több helyre eljuthatnak és minél több mindent kipróbálhatnak, amire nekik nincs lehetőségük a családjukban. Ennek a hónapnak a témáját rendhagyó módon egy olyan dologgal kezdtük, hogy a nyár élményeit előrehoztuk, előrevetítettük. Kézműves foglalkozás keretében készítettünk egy papucsot, amelyen csupa díszes, vidám dolgokat ábrázol, valamint egy nyári élménynapló készítését is megalkották a gyerekek, amelyben a nyáron átélt éményeiket rajzolhatják, írhatják le a tanulók. A legnagyobb élmény számukra mégis egy egynapos kirándulás a Balatonon, ahol találkozhattak hattyúkkal, láthattak hajókat, a magyar tengert és végül csobbanhattak. Boldogsággal töltötte el őket ez a balatoni élménynap.
A szeles napok, a vakáció közeledte adta az ötletet, hogy megtanítom a Ragyogószeműeket papírsárkányt készíteni és eregetni.
Sikerült mindent beszerezni és előkészíteni. Közös munka, szoros együttműködés nyomán megszületett a sárkány, Színesen, mosolygósan, hosszú szalagos farokkal. Boldogság járta át a gyerekeket és mindenkit aki látta ezt a nagy igyekezetet és munkálkodást.
Az iskola udvarának adottságai és a szeles délelőtt lehetővé tette, hogy kipróbáljuk az eregetést.
Várakozással kezdtünk hozzá. Arra nem számítottunk, hogy az erős szél szinte azonnal megroppantja a sárkány vázát. Nem adtuk fel, nem hagytuk, hogy a kudarc miatt ne szálljon a szép sárkány!
Közös erővel javítottuk a hibát és tapasztalatot szerezve jóval erősebbé tettük a konstrukciót. Elértük a célt, ha rövid ideig is, de a sárkányunk képes volt vitorlázni a szélben.
A közös cél elérése és a siker megélése tovább gazdagította lelkünket. A sárkánykészítés tudását átadtam, remélem valamikor ők is továbbadják, boldogságot teremtve.
Az évet egy izgalmas kirándulással, egy finom fagyizással és sok-sok felhőtlen, kötetlen beszélgetéssel zártuk. 🙂
Indulhat a VAKÁCIÓ 🙂
Eljött az év vége. Befejeztük a negyedik évet, jövőre felsős tanulók lesznek a KISPESTI EINSTEIN diákjai. Van, aki gimnazista lesz, a többiek helyben tanulnak tovább. Lezárult egy négyéves közös munka, amely egyszerre öröm és boldogság, de kicsit félelem is az ismeretlentől. Új tanárok, esetleg új osztálytársak, új követelmény.
Rajzórán tartottuk az utolsó boldogórát, ahol megrajzoltuk saját magunkat, és a közelgő hőgutával fenyegető nyárra gondolt
mindenki, ezért sok kék vizet és halakat alkottunk, jelezvén, úgy fogunk élni továbbra is, mint hal a vízben.
Alapvetően boldog gyermekek alkotják és alkották a 4.a osztályt. Sok közös program, feladatmegoldás, játék és tanulás van már mögöttünk. Most új dimenzióba lépünk. Kati néni nyugdíjas éveit, mi a felsős osztályt kezdjük meg.
Elbúcsúzunk a programtól, mindenkitől, mert komoy feladat vár ránk, helyt kell állnunk továbbra is, de feltételezzük, hogy ez a program kimarad majd innentől az életünkből…pedig szerettük.
Jó pihenést kívánunk a nyárra, és jó egészséget mindenkinek!
KISPESTI EINSTEIN 4.a csapata
Eljött a tanév utolsó hónapja is! Nagyon mozgalmas volt ez a pár hét, minden a búcsúzásról szólt. Ahogy készülődtünk a nagyok ballagására, összegyűjtöttük a szép emlékeket, amiket majd érdemes lesz magukkal vinniük. Kinyomtattam a tanév során a boldogságórákról készült képek egy részét és abból válogattuk ki a legemlékezetesebbeket. Fölragasztottuk őket a boldogságvárunk köré. Jó volt látni, ahogy később többször is odagyűlt pár gyerek köré és felidézték, kinek mi jut eszébe a képek alapján. A csoportba betérő felnőtteknek is tetszettek a képek, kérdezték, hogy mit jelentenek, miről szólnak. Azt feleltük, ezek az év közben gyűjtött boldog pillanataink, mert a boldogság sok kis örömből áll, gyűjteni kell őket. Ez a mi boldogsággyűjteményünk!
A nagyok ballagása nagyon jól sikerült, élvezték is a gyerekek, és voltak megható percek is, mikor a kisebbek átadták a nagyoknak a ballagási ajándékot, és egy-egy jó kívánságot hozzá: Azt kívánom neked, hogy sok barátod legyen az iskolában! Azt kívánom neked, hogy szeressen a tanító néni… A kisebbeknek az okozta a legnagyobb boldogságot, hogy mikor a nagyok hazamentek, eltáncolhatták azt a táncot, amit a nagyok jártak.
Boldog Dóra elhozta nekünk a Boldogerdő -kerekerdő mesét, ami alapján felidéztük, mit tanultunk egész évben a boldogság órákon. Alig győztük sorolni a sok emléket. Segített a felidézésben a sok fénykép a várunk körül. Végre föltehettük az utolsó lépcsőfokra is a jelet! Bejutottunk a boldog várba!
Utolsó nap kimentünk a játszótérre, fagyiztunk egyet, eljátszottuk még Most viszik, most viszik Uborkáné lányát kezdetű dalos játékunkat, ahol a középen álló kisgyerek azt énekli: Már én innen elmegyek, többet vissza se jövök… (Azért szeptemberben visszajövünk még…)
Ebédnél mindig meg szoktam kérdezni, mi tetszett a mai napban legjobban? Sorolták, hogy a fagyi, a játszótér, az egyik kislány azt mondta: „Óvó néni! Hát a mosolyotok!”
A tanév zárásaként számot adtunk ebben a hónapban a boldogság órák hozadékáról. Minden gyermek számára adott egy olyan pluszt, amire a következőkben már tudunk építeni. A gyerekek megszokták ezeknek az óráknak a menetét és az ott tanultakat fel is használják a mindennapjaikban.
Készítettek a gyerekek közösen egy boldogság fát, amit egy előzetes munka vezetett be. Közösen megrajzolták és kifestették a fát, amire felragasztották a szív alakú leveleket a pozitív érzelmekkel, érzésekkel. A munka közben megbeszéltük a gyerekkel, hogy ki miben változott, mit szeretné meg elérnia jövőben magára vonatkoztatva.