Mivel már nyári élet van az óvodában, az udvaron tartottam meg az utolsó foglalkozást. A csoportomba járó gyerekekkel félre vonultunk egy árnyékos helyre és beszélgettünk majd képek segítségével felidéztük az emlékeket. Egy – egy kis kép emlékeztette őket arra, hogy mit is csináltunk akkor, amikor a kép készült. A legkedvesebb téma a gyerekek körében a hála feldolgozása volt. Kérték, hogy majd amikor a saját csoportunkban leszünk, akkor is folytassuk a hagyományt és jutalmazzuk azt a kis gyereket azzal, hogy a hála párnára ülhet, aki azon a napon valami jót cselekedett. Jót nosztalgiáztunk a gyerekekkel. Ezután elmeséltem „A boldog ember inge” című mesét és kiosztottam mindenkinek a képet az ingről, amit kiszínezhettek. Ez a mese és gondolat ihlette a gyerekeket arra, hogy valamennyien azt érezték, az a kis ruha, vagy blúz, póló az „boldog ruha”, ami éppen rajtuk volt. Ez adta az ötletet, hogy megkérdeztem, ha már rajtuk ilyen ruha van, mi az, ami boldoggá teszi őket, miért vagy mitől boldogok. Lehetőségem volt rá, hogy gyorsan lejegyzeteljem és már meg van az ötletem, hogyan fogom ezt a későbbiekben felhasználni és beépíteni a boldogság témák feldolgozása során. Néhány gyermekszáj, amit mondtak a gyerekek. ” Attól vagyok boldog, hogy itt vagytok velem és megöleltek engem!”. ” Azért vagyok boldog, mert 5 éves vagyok!” Ha együtt elmegy a család valahová!” ” Azért vagyok boldog, mert nincs itt a világ vége!” Ezután jött az én meglepetésem, amikor közöltem a gyerekekkel, hogy felértünk a Boldogság-vár tetejére, mivel mindenki ügyes volt és minden feladatot együtt teljesítettünk. Ezen a napon lett felállítva az óvodában a homokozó fölé az új sátor. Az egyik kisfiú megjegyezte, ez a mi boldogság várunk, mert árnyékot ad nekünk, amikor játszunk. Ettől szebb végszó nem is lehetett volna a téma lezárására. Foglalkozásaink, tevékenységeink elérték a céljukat! Szeptembertől folytatjuk az elkezdett munkát!

Igyekszünk a boldogságprogram elveit a mindennapokban megvalósítani, örömet szerezni és okozni magunknak, csak úgy.