„Egy utolsó közös kirándulás” Tiszafüreden…

A júniusi hónap a csoportommal igazán eseménydúsan telt. Mivel az osztályom, akikkel a boldogságórás foglalkozásokat tartottam, befejezték idén a tanulmányaikat az iskolánkon, így az utolsó napokat próbáltam felejthetetlenné varázsolni számukra. Természetesen a boldog pillanatokra való visszaemlékezés, és e pillanatok gyarapítása volt a célom.
A közös foglalkozásokból nem maradt ki a pozitivity társasjáték, és minél több minőségi időt szerettem volna eltölteni velük.
Ültettünk fát az iskola udvarán, és mellé elhelyeztünk egy időkapszulát, amelyben leírták a gyermekek, hogyan képzelik magukat 20 év múlva. Legnagyobb örömöm, hogy sok tanítványomnál szerepel, hogy boldog akar lenni, és biztos vagyok benne, hogy ezt a tarisznyájában viszi a ballagás napján is, és a szívében a boldogságórán tanultakat mélyen elraktározta. A megfelelő helyen és időben kamatoztatni tudja.
Arra a kérésemre, hogy írjanak egy levelet nekem, amelyben elbúcsúznak, hangsúlyt fektettek a boldogságórán elsajátított ismereteikre. Sokan írták, hogy szerették a reggeli foglalkozásokat, és úgy érzik, jobb emberekké váltak ezáltal.
Jobb veletek a világ!