Ebben a hónapban megfigyeltük, hogy az eltelt időszak boldogságóráit hogyan alkalmazzák a gyerekek a mindennapi életükben. A varázsszavakat sokszor használják. Amikor halljuk ezeket a szavakat tőlük, akkor figyelmünkkel kiemeljük, megdicsérjük őket. Ez kellő motiváció ahhoz, hogy sokat alkalmazzák és beépüljön a szokásrendszerükbe.
A foglalkozásokhoz a Napra forgó a napraforgó relaxációt választottam. Megtanítottuk a gyerekeknek Bagdi Bella: Jobb veled a világ c. dalát. A dalra mozdulatokat találtunk ki. Elmeséltem nekik a Boldog erdő c. mesét. A mese végén megbeszéltük a kérdéseket. Nagyon szerették a gyerekek a seprűs táncot. Főleg azért, mert nem kiesős játék, hanem akinél a seprű maradt, az a társa mögé csatlakozott. Napi szinten játszottuk a boldogságóra társasjátékot, a Pozitivityt. A gyerekek nagyon szerették, mindig kérték, hogy játsszunk vele. A homokozóban a gyerekekkel megépítettük a boldogságvárat. A 9 hónap jelét kinyomtattuk, lelamináltuk, zászlókat készítettünk belőle és az elkészült várra tűztük ki.
Igyekszünk azon lenni, hogy a hónapokon keresztül gyakorolt, játszott boldogságfokozó viselkedési stratégiákat szokássá alakítsuk a gyerekekben, ezért jövőre a nagycsoportosokkal tovább fogjuk folytatni a boldogságóra gyakorlását.

Mazsola középső csoportunk második éve csatlakozott a Bolodgságóra programhoz. Ez idő alatt átélt közös boldogságfokozó élmények alapot adtak a gyerekeknek és nekünk pedagógusoknak ahhoz, hogy könyebben átvészeljük az elmúlt időszak nehézségeit!
Fenntartható Boldogság hónapjában Boldogságnyakláncot készítettünk, felelevenítettük a közös élményeket,gyakorlatokat amelyek be épültek a mindennapi rutinunkba.
A pozitív oktatás- és nevelésszemlélet alakításával célunk volt, hogy gyermekeink erősségeikre alapozva legjobb önmagukká válhassanak,valamint boldog, kiegyensúlyozott gyermekek legyenek!

Elérkeztünk a program utolsó hónapjához, amit már nagyon vártak a gyerekek. Mivel nagycsoportos gyerekekről van szó, a hónap aktualitása volt még a ballagás és búcsú az óvodától. Így csupa jeles esemény színesítette ezt a hónapot, így méltóképpen zártuk a boldogságórákat és az óvodás éveket a Katica csoportban. Sokat beszélgettünk a Boldogságvárhoz vezető lépcsőkről. Újra felidéztük mindet, megbeszéltük a jeleket és, hogy melyik lépcsőfokról mit tanultunk meg. Mindegyikhez mondtuk példákat és egész sok mindenre emlékeztek. Ebben nagy segítségünkre volt az utolsó mese is, ami nagyszerűen összefoglalja a boldogságfokozó elemeket. Miközben meséltem a mesét, a lépcsőfokok mellé rajzoltam a színes gyöngyöket, ugyanúgy ahogy megjelentek a mesében – rávezetve ebből őket a boldogságlánc értelmezésére. Ezt követően készítettük el a munkafüzet feladatait: kiszínezték az elemeket, lerajzolták a kedvencüket, elkészült a boldogságkerék és a boldogságfüzér – ez utóbbi gyöngyfűzés formájában is megvalósult. Végül mindenki lerajzolta a saját boldogságvárát, amiből készítettünk egy tablót a ballagási tabló mellé. Ebben a hónapban valóban megjelent minden boldogságfokozó elem, amelyet az út során megismertünk. Mivel közeledett a ballagás, így nézegettünk fotókat, videókat az elmúlt három évről, összeállítottuk mindenki mappáját, amiben az idei munkákat gyűjtöttük, elkészítették mozaikragasztással a saját jeleiket. A gyerekekkel közösen készítettünk köszönőleveleket azoknak a helyi szervezeteknek, akiknek sok támogatást köszönhettünk az óvodás évek során (könyvtáros néni, konyhás nénik, nyugdíjas klubok, védőnő, boltos néni …) és néhány séta alkalmával körbehordtuk a faluban ezeket a leveleket. Jótékonykodtunk is: az év során összegyűjtött műanyagkupakokat elvittük a gyűjtőhelyre, melyet jótékony célra fognak felhasználni. Voltunk játszótéren és fagyizni, élveztük az apró örömöket. Az egész tevékenységet az öleléslánccal zártuk.
Ami nagyon nagy öröm számomra, hogy már az első, azaz a Hála hónapja óta nagyon sokan a „Hálásan köszönöm” szóhasználattal köszöntek meg dolgokat. Szoros barátságok alakultak ki, észrevették, ha társuk segítségre szorult és segítették egymást. Saját boldogságukon túl szerettek egymásnak örömet okozni, szeretetüket kifejezni egymás iránt. Rendszeresen használták egész évben a Barátsághőmérőt, ami nagyon sok konfliktus megoldását segítette: megtanultak bocsánatot kérni. Meglátták a boldogságot apró pici dolgokban: bogarakban, kavicsban, madárcsicsergésben, abban, hogy süt a nap, vagy esik az eső. Kitartóak lettek és bátrak, nem keseredtek el az első sikertelen próbálkozás után, hanem újrakezdték és próbálkoztak, gyakoroltak. Tudják, hogy ahhoz, hogy egészségesek legyünk, gyakran kell kezet mosnunk, sokat kell mozognunk és egészséges ételeket kell ennünk.
Majd elérkezett a ballagás, kirepültek a „katicáim”. Bízom benne, hogy a boldogságórák során elsajátított készségek, képességek segíteni fogják őket a boldogságuk megtalálásában, a későbbiekben is.