Júniusi téma: A fenntartható boldogság
Sonja Lyubomirsky szerint a tartós boldogságszint-emelkedés elérhető, ha komolyan veszünk öt hatóerőt, amelyek a fenntartható lelki jóllét mögött húzódnak. Ezek a következők: a pozitív érzelmek; az optimális időzítés és változatosság; a társas támogatás; a motiváció, erőfeszítés és elköteleződés; végül az ötödik a szokássá válás.
1. A pozitív érzelmek
A pozitív érzelmek tesznek igazán boldoggá bennünket: az öröm, az élvezet, a megelégedettség, a nyugalom, a kíváncsiság, az érdeklődés, az élénkség, a lelkesedés, a borzongató izgalom és a büszkeség. A Boldogságórákon feldolgozott kilenc témakör gyakorlatainak mindegyike képes arra, hogy rengeteg pozitív élményben részesítsen kicsiket és nagyokat. Különösen, ha ezeket ismételjük és variáljuk. Megfigyelhetjük azt is, hogy ha egy pozitív érzelem rövid ideig hat, hogyan képes mégis tartós hatást előidézni az által, hogy tovább gyűrűzik.
Az átélt pozitív érzések felülkerekednek a negatívakon és hasznos utat mutatnak a depresszióból való kigyógyulás felé. Legyen bármilyen apróságnak, netán bugyutának tűnő is az a dolog, ami örömöt okoz nekünk, a jó hangulat, ami vele jár, szerethetőbbé, produktívabbá, egészségesebbé, barátságosabbá, segítőkészebbé, rugalmasabbá és kreatívabbá tehet bennünket.
2. Társas támogatás
A társas támogatás nemcsak akkor fontos, ha baj van, hanem akkor is, amikor örömet élünk át, ugyanis legalább olyan fontos a pozitív élményeinket, érzéseinket megosztani másokkal, mint a negatívakat kibeszélnünk. Mások vigasztalása és biztatása csökkentheti saját szorongásunkat is. Az érzelmi vagy kézzelfogható támogatás segít kitartani a céljaink mellett, segít új célokra találni és megvalósítani azokat. A valahová, valamihez vagy valakihez tartozás kellemes érzése, maga a kapcsolódás érzelmi biztonságot és értékességtudatot, elfogadást jelent számunkra, továbbá abban is serkentőleg hat ránk, hogy önuralmat tudjunk gyakorolni .Egészségtámogató szerepe pedig vitathatatlanul nagy.
3. A szokássá válás
Ahhoz, hogy boldogságfokozó programunkat elkezdjük és véghez is vigyük, csupán az első lépések nehézségeit kell legyűrnünk. Idővel ugyanis, ahogy az új gyakorlatok megszilárdulnak, rutinná válnak és egyre kisebb erőfeszítés is elég lesz az ismétlésükhöz vagy az újításukhoz.
Bízunk benne, hogy ezekben a hónapban sikerül a jó szokásokat megszilárdítani és a nyári vakáció során is családi környezetben életmóddá, természetessé tenni egy-egy kedvelt gyakorlatot.
Az utolsó,de legrövidebb hónapunkban is nagyon sok boldog percet éltünk át,sokféle boldogságfokozó technika megjelent benne.
1.Egy hetes projekt keretében tudatosan készültünk az osztálykirándulásunkra a Kis-Balatonhoz.
Tanultunk Fekete Istvánról. Megnéztük a Tüskevár című filmet közösen. Tanultunk a térképről: országunkról, a Kis-Balatonról, a Balatonról. a Zala-folyóról,…
Természetfilmeket néztünk. S közben nagyon sokat beszélgettünk. Lelkileg hangolódtunk a nagy napra.
Majd június 3-án egy csodálatos napot töltöttünk Matula bácsi birodalmában. Felfedeztük a Kis-Balaton Látogatóközpontot. Ott játszótereztünk,kuckóztunk boldogan. Majd egy mozifilmet néztünk meg Fekete Istvánról.Ezután egy meseszép interaktív kiállításon ismerkedtünk tovább a Kis-Balatonnal. A tetőn is megcsodáltuk a különleges tanösvényt,bukfencezve jöttek onnan le a gyerekek.
Egy finom ebéd után útra keltünk a mindenki által lezárt,szigorúan őrzött természetvédelmi területre. Bejártuk a Diás-szigetet. Bebújtunk Matula bácsi kunyhójába. Megtekintettük Fekete István Emlékházát. Átöleltük az egyik hatalmas ősfát.
Teljesen elvarázsolt mindenkit a csodaszép természet,közben a film forgatási helyeit is keresték a gyerekek. Mi hol játszódhatott…
Elfáradva,tele boldog élményekkel tértünk haza-szívünkben Fekete István különleges és bensőséges,megható világával- Ez a hely kicsit a mienk maradt.
Ilyen csodálatos élmény koronázta az együtt töltött szép évünket.
Az iskolában természetesen még napokig erről meséltünk ,beszélgettünk. Lerajzoltuk, megragasztottuk ezt a fantasztikus élményt.
2. Az utolsó hét még tetézte a sok sportsikert, újabb érmek születtek-mindannyian büszkék vagyunk egymás sikereire!
3.Együtt vártuk a VAKÁCIÓ felirat visszeszámlálásával a tanév végét.
4.Utolsó napokban rengeteget játszottunk,s ez mindig hatalmas örömet jelent a gyerekeknek. Sokkal közelebb kerülnek egymáshoz,erősödnek kapcsolataik, kissé lecsendesedtek év végére a nagy hajtás után lelkileg is.
5. Boldogság Befőttet készítettünk a táblán. Mindenki a maga kezdőbetűjével talált ki egy pozitív szót, s azt gyűjtöttük egybe. Élmény volt ez az óra!
6. A Sportnap, a mozi és a Gyereknap az iskolában maga a boldogság volt a gyerekeknek.Ez valóban csak róluk szólt.
7.Tanév elején jelölte az osztály Melinda nénit a Tündérkönyvtáros címre. S utolsó napokban hatalmas örömünkre ezt az elismerést át is vehette Budapesten. Nagyon boldogok voltak a gyerekek,hisz ők írtak szeretett könyvtárosukról kedves szavakat és megérte!
Jó volt látni az örömüket az arcukon! Milyen jó is jót tenni!!!
8.A gyermeknapi rajzversenyt a csapatunk nyerte meg,nagyon büszke vagyok ,hogy milyen csodálatos alkotásokat készítettek végig a tanév során. Ezen a területen valóban nagyon tehetséges ez a csapat.
9. Az utolsó napot a Csó-tónál tölthettük,jót ettünk,festettünk követ ajándékba,játszótereztünk. Igazán mosolygós utolsó nap volt.
10. Bizonyítványosztáskor nagyon örültünk egymás sikerének,s a sok elismerések.
Nagyon boldog vagyok,hogy ezt az osztályt taníthatom!Fantasztikusan sok boldog percet,élményt éltünk át együtt a tanév során. Természetesen az öröm sokszor nehézségekkel és akadályokkal volt fűszerezve. De ez az év a kitartásról , az összefogásról és az egymás segítéséről szólt.Együtt mident meg tudunk oldani!!! Legfontosabb összekötő kapocs pedig a szeretet,mely jellemezte ezt a kis közösségünket. Büszke vagyok minden egyes gyermekre az osztályban és az engem segítő és támogató tanító kollegámra, aki nagymértékben hozzájárult a gyermekek pozitív lelki fejlődéséhez!