A fenntartható boldogság témájához többnyire azokat a játékokat válogattam össze, amelyeket már játszottunk valamikor az év során, azzal a céllal, hogy gyakoroljuk azokat a tevékenységeket, amelyek segíthetnek a mindennapi örömök, és a boldogság megélésében.
1. Égig érő fa vagyok… (nyújtó, relaxáló gyakorlat)
2. Öleléslánc
3. Nagy ölelés
4. Kedvenc dalos játékunk: Koszorú…
5. Témafeldolgozás mesével: Usinszkij: Négy kívánság
6. Seprűtánc

Ez az utolsó témánk a nevelési év során. A boldogság várára felkerült az utolsó jel is, teljesítettük az éves kitűzött feladatunkat, még közelebb jutottunk a boldogabb élethez. Az aranytulipánt meséltem a gyerekeknek, közben együtt mondókáztunk, mozogtunk, énekeltünk, játszottunk. Újra meghallgattuk Bagdi Bella általunk nagyon kedvelt dalait.

Egy gyermeknap alkalmával elkapott széles mosoly-, egy pizzériában elfogyasztott ebéd, és még sorolhatnám, hogy mi minden volt az, ami boldogságot okozott a gyermekeknek, és ezt az arcukon látva nekünk is. Mindezek a programok, és a beszélgetések a témával kapcsolatban, valamint a közös játékos tevékenységek és a korábbi témák felelevenítése zárta ezt az utolsó programrészt.

A születésnapok és névnapok megtartása a csoportunkban a hétköznapjainkban apró boldogságot csempésznek.
A gyerekek mindig lelkesen várják ezeket a jeles napokat és az ezzel járó szokásos rituálékat.

A tanév utolsó foglalkozását egy a gyerekek számára ismert relaxációs gyakorlattal kezdtem.
Relaxációs gyakorlat: „Lemegy a nap, lankad a kar, a törzsem pihenni akar.”

Foglalkozást kezdő éneklés: A játékok előtt közösen bemelegítettünk Bagdi Bella: Jobb veled a világ című dalára. A zene alatt a gyerekek kitombolhatták magukat, önfeledten táncoltak, nevettek.

Mese: Az aranytulipán
A mese meghallgatása most interaktív volt. A mesében szereplő mondókákat és énekeket eljátszottuk, mozogtunk rá és amit a gyerekek már ismertek azt közösen mondtuk.

Játék: Öléleslánc
A mese végén körbe ültünk a szőnyegen és az öleléslánc játékot játszottuk. A tőlem balra lévő gyermeket megöltetem, majd tovább adták az ölelést, mind addig amíg körbe nem ért a kör.

A gyerekeknek a munkafüzetből színezőket másoltam amiket a szabad játékidő alatt színezhettek és közben beszélgettünk a boldogságról, arról hogy ki mitől boldog.

Elérkezett a nevelési év utolsó boldogság órája. Célunk volt, hogy a gyerekek úgy menjenek el nyári szünetre, hogy érezzék milyen fontos, meghatározó időszak az amikor együtt lehetünk. Számtalan olyan tevékenységet, játékokat építettünk be a napjainkba, amik szokatlanul szórakoztatóak. Seprű táncot jártunk, vizeskedtünk, és természetesen elbúcsúztunk a nagycsoportosoktól. Reméljük szeptembertől ugyan ilyen boldogan kezdik meg az iskolát, és nem felejtik el az óvodában szerzett tapasztalataikat, élményeiket.
Várjuk, hogy a következő nevelési évben újra együtt mászhassuk meg a lépcsőfokokat.

Fenntartható boldogság

A június hónap a fenntartható boldogság öröméről szól. Ez a hónap már a szabad, önfeledt játékról, a nyár melegéről, a kirándulásról, közös fagyizásról, játszótéri szaladgálásról, és a vizes játékokról, pancsolásról szól. A gyerekek nyári időszakban több időt töltenek a többi csoportba járó eltérő életkorú társaikkal, ahol megtapasztalják, hogy nem csak a kialakult baráti kötődések biztonságában jó játszani, hanem a kisebbekkel való törődés, „pátyolgatás” ugyan olyan örömet jelent számukra.
A közös mesehallgatás után az udvaron barkácssarkot hoztunk létre, ahol boldogságfüzéreket készíthettek a gyerekek, és azt hazavihették, vagy ajándékba adhatták egy általuk különösen kedvelt személynek.