Ebben a hónapban visszatekintettünk a mögöttünk álló hónapokra, felidéztük, hogy mitől lett boldogabb az évünk.
Felidéztük mindazokat a dolgokat, amikért hálásak lehetünk és újra elmondtuk, hogy most, júniusban milyen dolgokért tudunk hálát adni.
Optimistán tekintünk a nyár elé, még akkor is, amikor szakad odakint az eső.
Egyre több barátság alakult ki ebben az évben, ezeket igyekszünk megőrizni, tovább gazdagítani.
Segítettünk és továbbra is segítünk mindenkinek és meglepjük egymást apró kedvességekkel.
Céljaink elérése érdekében megtanultuk, hogy jó kitűzni célokat és törekszünk, hogy el is érhessük őket. Ám ha nem sikerül, akkor újra kezdjük és nem adjuk fel soha.
Vitáink esetén igyekszünk bocsánatot kérni és törekszünk a megbocsátásra.
A nyár a legjobb alkalom arra, hogy sokat mozogjunk, sportoljunk a természetben, de persze élvezni is fogjuk az előttünk álló szünidőt.
Míg a tablónkat készítettük, a gyerekeknek eszükbe jutottak a történetek, játékok, amiket ebben az évben a Boldogságórás foglalkozások alkalmával elsajátítottunk.
A tablónkon helyet kapott egy varázspálca, amivel a nyári szünetre varázsigéket is küldtünk mindenkinek (lásd video), van rajta zsírkréta a sok rajz emlékére, stressz lufi halacska, amit nyomogatva oldódik a bennünk felgyülemlett feszültség, kék orró manó, kinek orra a tél illatát árasztja a közös sütéseink emlékére és egy kindertojás figura is az éveben elfogyaszott finomságok és közös játékok felidézéséért.
Azt gondolom, hogy a gyerekek minden hónapban nagyon várták a Boldogságórás foglalkozásainkat és ősszel ugyanilyen lelkesedéssel vetjük bele magunkat újra a Boldog kalandokba.
Boldog nyarat kívánunk minenkinek.

Maglódi Napsugár Óvoda- Kutyus csoport

A foglalkozást a Jobb veled a világ című dallal kezdeményeztem, amit kétszer is meghallgattunk. A relaxációs gyakorlat (Totyog a liba, nagy a galiba…) után megérkezett hozzájuk Boldog Dóra. Beszélgetett a gyerekekkel, hogy ő mitől boldog, milyen témákkal foglalkoztunk a Boldogságórákon. A gyerekek sok mindenre emlékeztek („meséket mondtál nekünk”, „Lusta király meséje”, „sportok, mozgásról is beszélgettünk, és bemutattuk a kedvenc sportunkat is”, „mindig felragasztottuk a jelünket a lépcsőre”, „arról is szó volt, hogy hogyan tudunk segíteni és boldoggá tenni a másikat”, „és bocsánatot kérni”). Néhány dolgot nehezen tudták megfogalmazni, nekik rávezetéssel segítettem (hála, kapcsolatok, stb.). Majd a szeretetfolyosón végigmentek a gyerekek. Mindenkinek súgtak valami kedveset. Mivel már iskolába fog menni a csoport, így nem volt nehéz feladat számukra, jól ismerik már egymást, jól összekovácsolódott a csoport. A mese elmesélését (Boldog erdő – Kerekerdő c. mese) interaktív módon valósítottam meg, bevontam őket, apró gesztusokkal, mozdulatokkal fejlesztettem a képzeletüket, tartottam fenn a figyelmüket. Öröm volt látni, hogy teljes mértékig azonosultak a mese szereplőkkel, együtt jártuk be a Kerekerdőt, vették fel a gyöngyöket, adták egymásnak, stb. Majd a mese végén a témáknak a szimbólumait bemutattam, és megbeszéltük, kinek melyik volt a kedvence, ezután lehetőségük volt kiszínezni ezeket. A seprűtánc alkalmas volt a jókedv fenntartására, a gyermekek mozgásának kielégítésére, amely közben jókat nevetgéltek, élvezték a játékot. Aztán leültünk az asztalhoz, és mindenki lerajzolta, hogy a boldogságvárban mi van benn, mit látnak, mit képzelnek el. Sok szép és kreatív rajz készült („Boldog Dóra és Lívia néni vannak a várban”, „Egy korona”, „Csillogó gyémántok”, stb.). A foglalkozás végén „hoztam nekik egy szeretetzsákot”, amiben képzeletbeli „jó dolgok” vannak, pl. ölelés, ezt kellett körbeadni (öleléslánc). Ezután mindenki felragasztotta a jelét az utolsó lépcsőfokra, így beléphetett a boldogságvárba. Aki ezt megtette, a boldogságvárból hazavihetett egy emléket, egy jelképes kis ajándékot (aranymasnit, gyémántvirágot), amit Boldog Dóra hozott nekik a Boldogságvárból. Majd lezárásként megbeszéltük, hogy délután megépítjük a várat a homokozóban, és megmutatjuk a szülőknek is.