Az utolsó boldogságóránkat szerettem volna emlékezetessé tenni, hiszen az iskolába készülőkkel ez volt az utolsó közös foglalkozásunk. Így a relaxációt, és a foglalkozás játékait a gyermekek kedvenc játékaiból válogattam össze.
A Boldog erdő – Kerekerdő mesét terjedelme miatt már előző nap alvásidőben elmeséltem a gyerekeknek, így most közösen felelevenítettük azt, megbeszélve merre vezetett Dóra és Peti útja a Boldog Kerekerdőben, és mi minden történt velük útközben.
Majd elmeséltem nekik, hogy mi is ugyanezt az utat jártuk be ebben az évben, ahogy minden lépcsőfokkal egyre közelebb jutottunk a boldogság várához, ahova most végre beléphetünk. Képeket gyűjtöttem nekik össze, melyeket tévére kivetítve közösen megnéztünk, így elevenítve fel eddigi Boldogságórás élményeinket.
Ezt követte a Jól érzem magam Boogie dal, a gyerekek egyik kedvence, melyet egy ölelős játékkal kapcsoltunk össze. Amikor a zene megállt, mindenki megölelhette valamelyik társát.
Előkerültek a Megküzdés témakörében megismert szörnyikék is. Zenére szabadon mozogtak, és amikor megállt a zene, az előbújó szörnyikéknek megfelelő érzelmet kellett szoborként megmutatniuk. Nagyon élvezték ezt a játékot, a haragos szörnyikét összekötöttük a békülős mondókánk felelevenítésével, így a haragosok végül a „Béke, béke barátság… mondókával ki is békültek.
A gyerekek másik két kedvenc játéka: a lógó orrúak városa, és a zombis sem maradt el ezen az utolsó foglalkozáson.
Búcsúzóul felelevenítettük kinek mi volt a kedvenc boldogságórás pillanata, emléke. Egy ölelés körrel zártuk a foglalkozást, majd megbeszéltük, hogy az udvaron megépítjük a nagyobb Boldogság – minden eddiginél nagyobb – várát.

A fenntartható boldogság témájában rendhagyó foglalkozást tartottunk. A gyerekek saját maguk választhatták ki a számukra legkedvesebb emlékeik, élményeik közül azokat, amiket szerettek volna újra kipróbálni.
A Boldogság vára összes lépcsőfokát újra átbeszéltük, a témákhoz kapcsolódó jeleket megnéztük, értelmeztük. Emlékeztünk a közösen telt pillanatokra.
A relaxációs, ráhangoló feladatok közül a gyermekeknek két játék volt a kedvencük, a „Mit csinál a kis kezem” és a „Cica”. A dalokból a „Pozitív gyerek vagyok”, valamint a „Boldog vagy” című dalokat választották, melyekre természetese újra táncolhattak, mozoghattak, de a „Jól érzem magam boogie” is a kedvenceik között van. A lecsendesedéshez a „Szép nap” című dalt választottuk.
Laptop segítségével a különböző témákhoz kapcsolt foglalkozásokon készült képeket néztük meg és felidéztük a közös emlékeinket
A téma zárásaként mindenki megkapta a névre szóló hála oklevelét, valamint a folytatáshoz, és a családok bevonásához a nyári élmény naptárt kapták meg a gyermekek.

Boldogságórák a Bóbitákkal

Kicsit félve indult el a tanévünk, hiszen a csoportunkba 8 kiscsoportos érkezett, s mind- mind
örök izgő-mozgó kis”elevenke”. Így a boldogságórák kicsit másképpen zajlottak, jobban kellett differenciálni. A középső és nagycsoportosok örömmel vettek részt az órákon, a kicsiket meg inkább a mozgásosabb, zenés-táncos- játékosabb részekbe vontam be.
Nagyon jó évet zártunk, hiszen a vártnál sokkal jobban sikerült
a gyerekekkel feldolgozni a témákat és a szülők, kollégák is aktívan bekapcsolódtak a boldogságórás feladatokba.
Idén már több produktumunk is kikerült az ovi folyosójára, lett kollégák hálafája, erőségeink kertje, pozitív gondolatok, idézeteket is gyűjtöttünk . A szülőkkel készítettek otthon hála sütiket. hálaleveleket,apró örömök fotógyűjteményt,kincses ládikót….stb.
Nagyon élvezték a sok játékos feladatot, szívesen hallgatták a meséket, képessé váltak beszélni érzelmeikről, problémáikról és nem csak elmondták, de alkalmazták mindennapjaikban az boldogságórákon elsajátított technikákat. A szomorúság eljátszása nehézség volt számukra, mivel a csoportunk valóban egy BOLDOG, VIDÁM csoport ahol a szeretet mindig mindenben ott van.
A relaxációs gyakorlatok mellé betettem pár relaxációs zenét. Sikeresen el tudtak lazulni és mosolyogva várták a folytatást. A célkitűzések témában a kisebbek több segítséget igényeltek, a nagycsoportosok már képesek voltak távolabbi célok megfogalmazására. A megküzdési stratégiák az egyik legkedveltebb nálunk. Mindig változatos feladatokat állítok össze és elmondható hogy a kis Bóbiták bizony mindig mindent megtesznek a sikerért, sosem adják fel. Az APRÓ ÖRÖMÖK gyűjtése a kincses dobozába nagyon sikeres volt, annyira szépen megfogalmazta egy 4 éves kislány hogy mi miért került a dobozkájába hol talált rá és az élményeit is elmondta hozzá. Öröm volt látni a dobozkák rejtett kincseit és látni arcukon az örömöt,hogy mindezt velünk is megoszthatják.
Az év legkedveltebb játékai voltak : – A hajótörés, cápatámadás, örömölelés, Ho’oponopono,Jön a zombi, szeretet folyosó.
Új kollégám lett .óvó bácsi, aki most még csak résztvevőként volt jelen a boldogságóráimon, de nagyon érdeklődő a program iránt.
A tapasztalat hogy a gyermekek és mi ,ezektől az óráktól igen sokat kapnak, kapunk. A csoportunk kiegyensúlyozott, vidám, összetartó, tetteikben, egymással való bánásmódjukban ott a kölcsönös tisztelet, szeretet. Egy Mindenkiért, Mindenki egyért. Jobb velünk a világ!

Mint minden közösségben elofordul, hogy akarva akaratlan megbántjuk a másikat.
Nálunk van egy kisgyerek, aki mindenkivel szeret összetűzésbe, kehordja a munkáját, elrontja, szét szedi…
Kimondottan az ő számára vannak napok, amikor minden gyermeket kileptetunk a komfort zonajabol, és olyan gyerekkel kell közösen tevékenykedni, akivel amúgy nem biztos, hogy játszana.
Ilyenkor minden kis csoportnak van feladata, munka megoszlása, amiben létre kell hozni valamit.
Egyszer egy ilyen csoda született, és pont ő keszitette társával. Le is kellett fényképezni és felrakni a csoportba.
Nem mindig sikerül ilyen jól.
De mindig dicsérjük őket, és nekik is kell egymást. Nem ilyen direkt módon. De ez a lényege.