Májusi boldogságóráink témája a testmozgás és egészséges életmód gyakorlása, melyet a hónap nevezetes napjai köré szerveztünk. A magyar sport napján a város nagycsoportos óvodásai számára szervezett, a Bozsik-program keretében, játékos sportdélelőttön vettünk részt a nagycsoportosokkal. A focimeccsek és az ügyességi játékok egymást váltották, ahol mindenki próbára tehette kitartását, erősíthette megküzdési és kudarctűrő képességét, megtapasztalhatta a győzelem közösségformáló erejét.
A „Fagylalt napjára” biztosan minden kisgyermek örömmel emlékszik vissza! A délelőtti mozgás után a közeli fagylaltozóban mindenki kedvére választhatott a széles fagylaltkínálatból!
A madarak és fák napjára, valamint a biológiai sokféleség világnapjára készülve többször is elmeséltem Balla Laura Anna: A természet varázsa című meséjét. A mese után észre vehetően figyelmesebben járták az óvoda udvarát. Gyakran tettek fel kérdéseket, fogalmazták meg tapasztalataikat, megfigyeléseiket. Az udvar rendben tartásában amúgy is aktívan részt vesznek a gyerekek. A tabletre telepített növényhatározóval maguk is azonosíthatták az udvar és a fűszerkert növényeit. Felfrissítettük a madártanösvényünket is. Az állomásokat végigjárva, az ismeretanyag és a képek mellett játékos feladatokat kellett megoldani kicsiknek és nagyoknak egyaránt. A hónap elejétől figyelemmel kísértük a bejárat melletti rozsdafarkú fészket, és az első fészekalj kirepülését.
Idén nem csak egy gyermeknapot, hanem ünnepi hetet tartottunk óvodánkba. Hétfőn bábszínház látogatott hozzánk, kedden az óvó nénik dramatizálásának tapsolhattak a gyerekek. Szerdán – hagyományosan – a rendőrség kutyás bemutatójával töltöttük a délelőttöt. Csütörtökön kincsvadászatra indultunk városrészünkben: egy térkép segítségével a gyerekek állomásokat kerestek fel, ahol ügyességi és természetismereti feladatokat kellett megoldaniuk az előrehaladáshoz. Pénteken a város egyik nagy játszóterére látogattunk, ahol a változatos játékeszközök nyújtotta kihívásokkal kellett szembenéznie a gyerekeknek.
A kihívás napján aztán színes pomponokkal táncoltunk a hónap dalára és a Szivárvány-dallal már a júniusi évzáróra készültünk.
A hónap során változatos programokon, változatos mozgásformákat kipróbálva erősítettük fizikai és mentális egészségünket, Ron Fletcher gondolatának jegyében: „ A mozgáshoz úgy közelíts, ahogy az élethez: lelkesedéssel, örömmel és hálával. Mert a mozgás az élet, az élet pedig mozgás. Mindkettőtől azt kapod, amit beleteszel.”

A hónap témájának keretén belül különböző mondókákra, dráma játékokra mozogtunk a gyerekekkel.

„A testmozgás gyakorlása” témához „A méhek a vonaton” magyar népmesét választottam, amelyet az 4 – 5 éves korosztály gyerekei már képesek befogadni. A mesével való ismerkedést úgy oldottam meg, hogy az előtte levő héten, minden ebéd utáni mesélésnél meghallgattuk, hogy minél több mozzanatot jegyezzenek meg belőle.
Ez alkalommal a „Repül a madár, szárnyalva száll, mert szabad madár” és a „Dagasztás” relaxációs gyakorlattal indítottam a foglalkozást, amely segített a gyermekeknek lecsendesedni, ráhangolódni az együtt töltött időre. A gyakorlat során megfigyelhető volt, hogy a nyugodt légkör pozitívan hatott rájuk, így nyitottabban és figyelmesebben kapcsolódtak a további tevékenységekhez.
Ezután felolvastam a mesét, amely a foglalkozás központi témáját adta. A mese hangulata és üzenete nagy hatással volt a gyermekekre – érdeklődve hallgatták. A mese elhangzása után feltett kérdéseim többnyire a mozgásra vonatkoztak.
A mesét olyan játékok követték, amelyek kapcsolódtak a mese szereplőihez, a méhekhez, amelyben lelkesen vettek részt a gyermekek. Első játék: „Méhecske, darázs, mézecske”, ahol a méhecskékből mindegyik gyermek darázzsá változott. A közösségformálásnak nagyon jó lehetősége volt ez a játék.
A következő játék: a „Mézes ragacs fogócska” volt, ahol a ragacs mindkét végén fogta meg a gyermekeket.
Az utolsó játéknál lufit kellett dobálni úgy, hogy a textil négy sarkát fogták a gyermekek és mozgatták, hogy arról ne essen le. A választott játékok kreatív módon segítették a történet feldolgozását, ugyanakkor fejlesztették az együttműködési készséget, az empátiát és az önkifejezést is.
Értékelésnél az együttműködésüket hangsúlyoztam ki, hogy még nagyobb teljesítményre serkentsem őket, hogy még hosszabb ideig legyek képesek a lufit a levegőben tartani. A játékok során öröm és jókedv töltötte be a termet, a gyerekek aktívak, motiváltak voltak, és őszinte lelkesedéssel kapcsolódtak egymáshoz.
A foglalkozás ezután a csoportszobában folytatódott. A foglalkozás zárásaként kiszíneztük a hónap jelképét, ami lehetőséget adott az alkotásra, elmélyülésre is.Végül meghallgattuk Bagdi Bella: Jól érzem magam boogie… ajánlott zenéjét, amely nyugtató és inspiráló lezárást adott az órának.