Boldogságóra- 7. osztály – Célok kitűzése
2024. Sok- sok minden vár ránk: az utolsó együtt töltött naptári év, két osztályműsor sok közös készülődéssel, az utolsó általános iskolai tanévnyitó, az utolsó közös osztálykarácsony, a pályaválasztás….. És a sok- sok minden, amiről nem tudunk, amit nem látunk. Milyen legyen számomra ez az év? Milyen úton szeretnék elindulni? Melyik ajtón szeretnék belépni? Mit szeretnék, mi várjon ott rám?
A kinyomtatott ajtók és utak közül választottak a gyerekek és írták fel a gondolataikat.
Célok kitűzése és elérése
4.osztály – boldogságóra
Januárban megtekintettük Fekete István Vuk c. regényének színpadi változatát. Az író születésnapját is ebben a hónapban ünnepeljük.
Rajzolás közben beszélgettünk a szereplőkről, céljaikról, s arról, mi mindent tanulhatunk tőlük.
A 2.osztályosok lerajzolták saját kezüket, majd minden ujjába írtak: magukról egy fontos tulajdonságot, egy értéket,ami számukra a legfontosabb és két célt,amit szeretnének leírni. Legfontosabb tulajdonságaik a kedvesség, kreativitás, szorgalom. Céljaink között szerepelnek a különböző szakmák/foglalkozások megtanulása, illetve fejlődni a kitartás, érzékenység, írás, számolás terén.
Mi most a kitűzött célok eléréséhez kerestünk erőforrást. Ezt lerajzolták a gyerekek, és ha úgy érzik, hogy nehéz az út, csak ránéznek, és új erőre kapnak.
Leírtuk egy levélben mi a titkos kívánságunk erre az évre. Terveztünk hozzá három lépést, amik segíthetnek, hogy valóra váljon. A leveleket lepecsételtük és dobozba zártuk, amit majd csak év végén bontunk fel.
„Merre induljak?” Céltársas és más tevékenységek
Mint minden témát most is körben ülve beszélgetéssel kezdtük nagycsoportunkban. Megbeszéltük, hogy mi kell ahhoz, hogy beletaláljunk a kör közepén lévő kosárba? Majd a közös tornafoglalkozás alatt különböző célba dobó játékokat játszottunk. A következő beszélgetéskor igyekeztünk csokorba szedni a csoportunkba járó gyerekek hasonló céljait, fő fogalom alá rendeztük, majd eldöntöttük, hogy ezek alapján közösen készítünk egy társas játékot, ahol ezeket a célokat el lehet érni. Számomra is megdöbbentő volt, hogy az 5-6 éves gyerekek végül milyen éretten gondolkodva alkották meg társasjátékunk öt célját: 1. Boldogság, család, barátok, 2. Egészség 3. Iskola 4. Különböző sportok kipróbálása, gyorsaság elérése 5. Föld és az állatok védelme („Hogy az állatok ne legyenek betegek, legyen hol élniük, és takarékosak legyünk!”). Az aktuális téli projektünk verse is erről szólt (Hétvári Andrea: Figyeljetek emberek), illetve az utóbbi hetekben valóban több volt a betegség. A társasjátékban a bábuk középről indulnak az általuk választott úton. A célállomások családot jelképező bábuk, Födgömb és az állatok, iskola épület, gyümölcsökkel zöldségekkel teli doboz, sportcsarnok. A játék során tovább tudtunk beszélgetni arról ki miért választotta az adott utat, és azt tapasztaltam, hogy a gyerekek sokáig részt vettek a tevékenységben mindig más célt választva maguknak. Amikor mindenki célba ért a játék végén jelképes tűzijátékkal ünnepeltünk.
A héten készítettünk gyümölcssalátát, fejlesztő játékokkal készültünk az iskolára. Sokat játszottunk a társasjátékkal miközben megbeszéltük, hogy a célok felé vezető utak mennyire különbözőek lehetnek, van akinek az egyik könnyebb a másik nehezebb, és hogy megértsék nincsenek egyedül a céljaik elérése közben mozgásos játékkal zártuk a hetet. A szivárvány ejtőernyőt közösen megfogtuk, és mindenki beledobhatta a saját labdáját, miközben elmondta a célját, és mindannyian segítettünk abban, hogy ez a labda a középen lévő nyílásba belegurulhasson, jelképesen elérhesse a gyermek a célját. Végül elénekeltük a Boldogság dalt, amit annyira szeretnek.
A hónap javasolt feladatai közül először a „Tegnap alaktól tanulok, a Holnap alaknak üzenek” című játékot próbáltuk ki. A gyerekeket körbe ültettem és beszélgettünk arról, mivel töltötték a hétvégét. – „Mi történt tegnap veled?” (tegnap) – „A héten lesz a farsang, van-e már jelmezed? -Tanulod – e a verset?”(holnap, holnap után). Szerepjatek formájában üzentek egymásnak vagyis a Tegnap a Holnapnak, és Holnap is megdícsérte a Tegnapot.
Ez után relaxációs gyakorlatot végeztünk a könyv javaslatai alapján, az „Égig érő fa vagyok” kezdetűt, majd az „önringatás” módszere is segítette az önbecsülésük kialakulását.
Több alkalommal beszélgettünk az új évről, az újévi jókívánságokról. Már a gyerekek is ügyesen megtudták fogalmazni a rövid távú céljaikat – ami főként a farsanggal volt kapcsolatos. Mindenki el is mesélte, hogy milyen jelmezbe fognak bújni: tűzoltó, pókember, hercegnő, törpilla… Lesznek akik vásárolnak, lesznek akik maguk készítik otthon a jelmezt. Ezek apró lépéseit is megbeszéltük (milyen sok célt kell megvalósítani a jelmezbe bújásig) és persze ezzel is fokoztuk a várakozást, hiszen a gyerekek kedvenc ünnepe a farsang, amikor felszabadultan „bulizhatnak”.
A boldogság óra havi feladatait mozgásos játékkal zártuk. Bólyákat helyeztem ki és az volt a cél, hogy a ping-pong labdákat kanállal a kézben egyensúlyozva végig vigyék a túloldalon álló társuknak. Jó kis izgalmas hangulat kerekedett, nem győztek drukkolni egymásnak. Megbeszéltük, hogy ezek a kis célok fognak bennünket a nagy céljaink elérésében is segíteni. Megdícsértem őket az aktív munkájukért és az egymásra oda figyelés miatt is.
Várjuk a következő hónap izgalmas feladatait.
Az újév kapcsán beszélgettünk a fogadalmaikról, a tervekről. Hogyan kell kitűzni a célokat, hogyan tudjuk segíteni a megvalósulásukat. A távlati célokról szólva kiderült, hogy többen is arról álmodoznak, hogy szívesen nyitnának kávézót. Felmerült bennük, hogy mi kell ahhoz. Kérték, hogy következő foglalkozáson erről beszéljünk.
Úgy gondoltam, hogy egy üzleti terv elkészítése jó beavatás lenne arra, hogy megértsék, hogy a nagy cél eléréséhez mennyi átgondolásra, a lépések meghatározására, esetleg mások segítségére van szükség.
Először a célokkal kapcsolatos, híres emberektől származó, ajánlott idézeteket beszéltük meg. Miért fontos a célokat tűzzünk ki magunk elé életünk során? Miért fontos, hogy lelkesítő legyen? Miért kell, hogy kicsit rémisztő legyen? Mit jelent az, hogy fogalmazzuk meg céljainkat pontosan? Mit érthetünk az alatt, hogy „minden elemében, gondosan magunk elé képzelünk” egy célt?
Ezután belekezdtünk a kávézó üzleti tervébe. Kerestem nekik egy üzlethelyiséget, ami kicsi, ezért talán elérhető lehet, főleg, ha összefognak. Megnéztük a helyszín adottságait. Kitaláltuk ki lesz a célközönség. Milyen típusú kávét árulunk, hogyan? Ezzel tulajdonképpen a vezetői összefoglalót meg is csináltuk.
Megnéztük, mik a részei az üzleti tervnek. Elmondtam, hogy melyik részhez, mit kell elkészíteniük. Csoportokra oszlottak, és választottak, hogy ki mit csinál. Lelkesek voltak különösen azok, akik mondták korábban, hogy kávézót szeretnének. Készítettek mellékleteket is a kávézó látványtervét, menütervét, logóját, piackutatási kérdőívet, SWOT-elemzést.
Úgy gondolom, ez is egy hasznos tapasztalat volt arra, hogy megtanulják konkretizálni, részletesen átgondolni a terveiket. Meg kell vizsgálni mennyire megvalósítható, és időpontokat is kell rendelniük hozzá.
A Január olyan kicsit, mintha a tavasz előfutára lenne: esélyt ad a mögöttünk álló időszak átgondolására, tanulságok levonására, a megújulásra, a változtatásra, a fejlődésre.
A Kőrösi Csoma Sándor Református Gimnázium tanulói is nagy lendülettel, bizakodóan, Istenbe vetett hittel kezdtek neki az új évnek. Január első áhítatán a következő feladattal kínáltuk meg az iskola közösségét: azt kértem, hogy az osztályok írjanak saját megfogalmazású IMÁT a 2024-es évért. Legyen ez az osztály imája ebben az évben! Az imádság megírásához 4 kritériumot is megfogalmaztam:
1.tartalmazza az ima, mi az, amiért hálásak vagytok az elmúlt évben, amiért köszönettel tartoztok
2. miben bíztok, reménykedtek ebben az évben
3.mihez kéritek a Jó Isten segítségét
4. ti magatok milyen erőforrásaitokat, erősségeiteket fogjátok felhasználni céljaitok eléréséhez
Az imádság megírásának előkészítéséhez, a téma aktiválásához kaptak egy táblázatot az osztályfőnökök, mely segített feltárni, mi az, amivel elégedettek a tanulók különböző életterületeiken (pl. család, barátok, iskola, sport, egészség) és mi az, amin változtatni szeretnének, amiben még fejlődniük kell.
Felemelő érzés volt szemtanúja lenni annak, ahogyan iskolánk tanulói, pedagógusai hozzáálltak a felkínált feladathoz. Hitoktatóink és az osztályfőnökök lelkesen, elkötelezetten álltak a feladat mellé és támogatták az osztályközösségeket az imádságok megvalósításában. Hatalmas örömmel, jó érzéssel töltött el, amikor a gyerekek büszkén tették le asztalomra művüket, mondván: „megírtuk tanárnő az imát!” Elégedettségemre szolgált az is, hogy olyan osztályok is megmozdultak, akik eddig még nem vettek részt felhívásainkban. Hatalmas összefogással megszülettek az osztályimák: mély beszélgetések és nem utolsó sorban egy önismereti utazás végtermékeiként.
Az osztályfőnökökkel és a segítő pedagógusokkal beszélgetve kiderült, hogy hasznosnak találták a feladatot, mert : megnyitotta a gyerekeket, teret adott beszélgetéseknek, a 17-18 éves korosztályt kifejezetten érdekelte a „Célok” témakör, szívesen beszélgettek róla. Az elmondottak alapján úgy értékeltem, hogy építőleg hatott a közösségre ez a feladat, jó hangulatú, vidám munkafolyamat részesei voltak a gyerekek. Egyik hitoktatónk elmondása szerint „nagyon aranyosak voltak a gyerekek, még az is dolgozott, aki egyébként nem hívő”.
Büszkeséggel tölt el, hogy a 18 osztályból 13 osztály megírta az ‘osztályimát’, mely az iskola faliújságát fogja díszíteni. Bónusz boldogságtallér üti azoknak az osztályoknak a markát, ahol valaki vállalta, hogy áhítaton fel is olvassa az imádságot. Hála Istennek a nagy számú imádságra és kiosztandó boldogságtallérra való tekintettel egy ún. BÓ-s csapatot szerveztem magam köré, akik segítettek a munkálatokban: az imákból való plakát készítésben és a boldogságtallérok ‘gyártásában’. Jó volt együtt lenni, elkélt a segítség.
Mindannyiunk számára megtartó, motiváló erőként, megerősítésként szolgálnak a diákjaink tollából származó imádságok, és biztosak vagyunk abban, hogy ezek az imák meghallgatásra találnak.
Boldog Új Esztendőt kívánunk mindenkinek!
Bízzuk Újra Életünket Krisztusra!
Mindig izgalommal tűzünk ki új és új célokat és érdeklődéssel teli módon megyünk a megkezdett úton összeszokott kis osztályunkkal. A közösségünk életében elengedhetetlennek tartjuk a boldogság megélését. Fontos, hogy élmény legyen minden nap és öröm járjon át bennünket az iskolában. Az órákon, a szünetekben és a szabadidős tevékenységek során is figyelünk egymásra és nincs is jobb annál, mint segíteni társainkat, ha az esetlen elakad valamiben vagy bizonytalan. Sokat játszunk, amiben a felszabadultság érzését és az önmegvalósítást éljük meg mindannyian. Történt egyik ilyen alkalommal, hogy egy varázssapkát „aggattunk” az egyik kislány fejére, hogy ő is bátorságra leljen az adott szituációban. Azóta ez a varázssapka fejről-fejre jár. A gyerekek fogalmazzák meg, mikor kinek van rá „szüksége”. Ráteszik a kobakra például azért, hogy jobban számoljon valamelyik kis társuk a matematika órán. Akkor is használják, ha úgy érzik, az illető beteg lesz és remélik, ezzel hamarabb gyógyul. Olyan is előfordult, hogy annak az osztálytársuknak kínálták a sapkát, aki rettegett a kötelező ortopédiai illetve fogorvosi vizsgálattól, így pillanatok alatt elszállt a kisfiúból a félem. Az a jó ebben a körforgásban, hogy mindig más és más lesz a kiválasztott, amire fantasztikusan ráéreznek a gyerekek. Nincs önzés, csak teljes figyelem, hogy az adott pillanatban kinek van rá a legnagyobb szüksége. A döntés mindig egyhangú és teljes egyetértésben zajlik. A sapka viselője pedig elhiszi magáról hogy fantasztikus dolgokra képes és meg tudja csinálni azt, amit eddig nem. A legjobb hozadéka a kezdeményezésnek, hogy az egészséges önbizalmat erősíti és segíti az önelfogadást, az önszeretetet. Minden sapkás megmozdulás egy nagy közös öleléssel, nevetéssel zárul, amit megunhatatlanul szeretnek művelni a mi kis tanulóink.