Célok kitűzése és elérése
Elsősök lévén mi ebben a hónapban szóban, rajzban és a Boldogság kártyák segítségével tűztünk ki célokat. Minden hétfőn húztak a gyerekek a kártyából és az azon lévő pozitív megerősítés elérése volt a cél. Pl. mindenből ötös leszek, vagy boldog lesz a napom.
Nagyon élvezték és figyelték azt is, hogy az osztálytársuk,hogy áll a kitűzött cél elérésével.
A hónapnak vége, de nekünk még vannak céljaink! Megyünk tovább és tűzzük ki az újabb célokat! 🙂
Sikertörténetünk egy olyan tanítványomról szól, aki hihetetlen akaraterővel, kitartással, rengeteg akadály legyőzésével elérte a célját. A róla szóló történetet együtt fogalmaztuk meg a gyerekekkel.
Sikertörténet
A mi történetünk egy olyan osztálytársunkról szól, aki tavaly óta Crohn betegséggel küzd.
A gyógyszeres kezelés nem használt, így az orvos megpróbálkozott egy tápszerkúrával. Ez azt jelentette, hogy nem ehetett semmilyen szilárd ételt, csak a megszabott mennyiségű italt fogyaszthatta naponta. A tanító néni megbeszélte velünk, hogy mi Zita betegsége, ne kínálgassuk őt semmivel. Nem volt könnyű neki megállni, hogy ne egyen, de mindenképpen meg akarta próbálni.
Az első nehézséget az jelentette, mikor azt látta, hogy mi körülötte tízóraizunk, finomabbnál finomabb ételeket hozunk, s neki meg nem szabad ennie. A tanító néni látva, hogy osztálytársunk milyen szívesen fogyasztana a mi tízórainkból, megbeszélte a könyvtáros nénivel, hogy ebben a szünetben Zita felmegy a könyvtárba. Így nem fájt a szíve, hogy mi lakmározunk.
A másfél hónapos kúra végéhez közeledve osztálytársunk már nem akarta meginni a tápszert. Biztatásunkra összeszedte minden bátorságát, és sikeresen túljutott ezen a nehézségen.
Mikor már úgy tűnt, hogy sikerülni fog a gyógyulás, sajnos kiújult a betegsége. Mivel legyengült az immunrendszere, nem járhatott iskolába sem, magántanuló lett. A tanító néni járt hozzá minden héten. Nagyon nehéz volt neki, hogy egész nap otthon kell lennie, nem játszhat gyerekekkel. Szegény sokat unatkozott, vágyódott vissza közénk. Mindent betartott, amit előírt neki az orvos. Hősiesen tűrte a betegségét.
Hitt benne, hogy meg tudja csinálni. Végül kapott egy olyan terápiás kezelést, ami segített rajta.
Szeptemberben együtt ünnepeltük, hogy Zita újra velünk tanulhat. Nagyon örültünk, hogy ismét köztünk lehet. Nála boldogabban pedig senki nem jött az évnyitóra.
MosolyMatyijaimmal is elkészítettük a jelen-jövő tervcímereket, majd beszélgettünk arról,hogy milyen szép is a közös cél, végül azt választottuk, hogy szeretnénk együtt táborozni!!!! 🙂
Fürtábrát rajzoltam a táblára, majd a gyerekek mondtak olyan erényeket, tulajdonságokat, cselekedeteket, amik kellhetnek a célunk eléréséhez, majd ebből készült az alábbi – szívemnek nagyon kedves – videófelvétel. 🙂 Fogadjátok szeretettel a MosolyMatyik szégyenlős,de annál nagyobb szívű kis csapatát!
Kacajklubom többi tagja egy jelenetet állított össze, melynek az volt a témája, hogy hogyan lehet egy problémát megoldani, ami nem megy, s így hogy lehet elérni a közös célt.
Örültem,hogy az ének beugrott nekik, mint egyik problémamegoldás, jókedvre derítés, sokszor érzem úgy,hogy nagyon sokat jelent, ha énekelünk akár csak fél percet is, mindig jó közös nevező, mint ahogy a jelenet végén ők is így zárták a konfliktust. Igaz a téma végül nem annyira a feladathoz illő, de szerettem volna ezt is megmutatni nektek! 🙂
Január elején 2017-es terveinkről beszélgettünk a gyerekekkel, elkészültek a címerek, amelyeken a gyerekek jelen életük főbb momentumait és jövőbeli – felnőtt – terveiket viszonyítottuk össze. Sok-sok mókás pillanatot éltünk meg a feladat megoldása során; Bella önértékelési napjáról vettem az ötletet, hogy eljátszottuk a gyerekekkel egy-egy szituáció formájában,hogy mit mesélnének nekem, ha 10 év múlva találkoznánk. Rajz óra keretében két csapatra osztottam a gyerekeket, mert voltak, akik a tablót, mások viszont a videós feladatot szerették volna megoldani. Mindkét csapat kapott időt, tervezhettek, diskurálhattak :), majd bemutatták az ötleteiteket, átbeszéltük, ezt újabb kidolgozás követte, és végül bemutatták egymásnak az elkészült alkotásokat.
Nagyon meghatott,hogy a gyerekek közös célja: „Tanáraink boldogsága”… azért az elérzékenyülés igazán, mert aznap jött be először a Kacajklub-tagok osztályfőnöke, hosszú kihagyás után újra a gyerekekhez, akit már nagy szeretettel vártunk vissza. A lurkók úgy döntöttek,hogy őt szeretnék boldoggá tenni, és ezért lett a tablójuk fő témája, amelyhez az ehhez segítséget adó jó tulajdonságaikat írták fel. <3
Mi, a Mosolygó almák csoport közösen, reális , elérhető és megvalósítható, a csoport életére kiható célokat fogalmaztunk meg.
Ilyenek: a hatékony tanulás, környezet védelme, sportolás, utazás, barátkozás, társaim szeretete, templomba járás gyakorisága, stb.
Céljainkat közösen próbáljuk megtervezni, megvalósítani ( pl.szemét szedés), melynek során kis közösségünk jobban összekovácsolódik.
Az 5. osztályban megtartottuk a boldogságórát. A célok kitűzéséről beszélgettünk. Megtanultuk, hogy mi az az 5 lépés, ami segíti céljaink elérését. Így: 1. Konkrét, megvalósítható célokat tűzzünk ki! 2. Írjuk le céljainkat, gyakran nézzük meg azokat! 3. A céljainkat bontsuk apróbb, kis célokra! Így ha azokat elérjük, akkor sikerélményünk lesz, ami további munkára ösztönöz. 3. Osszuk meg céljainkat, legyen olyan társunk, aki segít!. 4. Tűzzünk ki határidőket és azokat lehetőleg tartsuk is be! A gyerekek közül néhányan megosztották hosszútávú céljaikat velünk. Feladatok közül egy történet írását választottuk ki, amelyet sikeresen meg is valósítottunk. A történet kikerekítésében nagy összhangban dolgoztunk együtt, a diákok és én.. Aztán a végére egy kis vitába keveredtünk! Én azt szerettem volna, ha a történet szereplője, Zsuzsi csak szeptemberben kapja meg az új telefonját, de a gyerekek mindegyike ragaszkodott hozzá, hogy már a bizonyítványosztáskor megkapja.Nem volt mit tenni, megkapta!…Íme a történet:
Sikertörténet
Zsuzsi nagyon szeretett volna egy új, menő mobiltelefont magának. Kuncsorgott a szüleinél, de azok azt mondták, hogy ilyen félévi bizonyítvány mellett szó sem lehet róla! Ha év végére sikerül javítania angolból egy jegyet, akkor szeptemberre megkaphatja. Így most, január tájékán lehetetlennek tűnt, de elhatározta, hogy mindenképpen meg akarja próbálni a javítást.
Az első nehézséget az jelentette, hogy nagyon lusta volt! Mikor hazament az iskolából – szülei még nem voltak otthon -, így folyton csak gépezett. „Nem lesz ez így jó!” – gondolta. Elhatározta, hogy másnaptól, ha hazajön, tanulni fog. ..Másnap otthon már kikészítette a könyveit, mikor eszébe jutott, hogy csak az e-mailjeit nézi meg, az nem kerül sok időbe!….Aztán ott ragadt! Arra eszmélt fel, hogy fordul a kulcs a zárban és az édesanyja hazaérkezett. Nagyon rosszul érezte magát! Ennyire gyenge lenne? Ennyire nem számít az elhatározása? ..Hogy lesz ebből mobiltelefon?!!
Összeszedte minden erejét, bátorságát, és nekikezdett angolt tanulni. Kérte az édesanyját, hogy kérdezze ki tőle a szavakat. Az anyukája minden este kikérdezte tőle a szavakat, sőt azt javasolta, hogy nézzen Zsuzsi angol mesefilmeket, olyanokat, amelyeken magyarul olvasható a fordítás. El is kezdte a mesenézést, de unalmas volt és abbahagyta. Másnap Juli megkérdezte, hogy tetszenek-e a mesék. Zsuzsi őszintén bevallotta, hogy unalmas egyedül mesét nézni. ..Julinak csudajó ötlete lett: „Nézzük együtt!” Ezentúl hetente kétszer együtt nézték a meséket. Mikor már úgy tűnt, hogy sikerülni fog angolból a javítás, akkor a lány lazított, elbízta magát és bizony nem nagyon tanult, mert azt gondolta, hogy ő már úgyis tudja! Írtak egy dolgozatot, ami 2-es lett!!! Nagyon elszomorodott és úgy gondolta, soha nem fog összejönni angolból a javítás!
Az édesanyja hitt benne, hogy meg tudja csinálni, hiszen látta a korábbi hetekben, hogy lánya rengeteget fejlődött, ha akarja, akkor oda tud figyelni a tanulásra.
Zsuzsi összeszedte magát, kérte a tanárnőt, hogy újból megírhassa a témazárót. Judit néni megengedte, de azt mondta, hogy sokkal nehezebb feladatokat fog összeállítani! Zsuzsi – ha hiszitek, ha nem(!) – megállta, hogy nem nézett tévét, nem nézte meg még az e-mailjeit sem, csak tanult, tanult az anyukájával és Julival együtt.
Év végére meg is lett az eredménye: sikerült angolból a javítás!
Bizonyítványosztás után barátnőjével és szüleivel együtt elmentek a Don Pedro pizzériába és együtt ünnepeltek. Apukája úgy döntött, hogy szeptembernél hamarabb megkaphatja a telefont Zsuzsi. Ebben a pillanatban ennél nagyobb örömet el sem tudott képzelni!