A mi kis osztályunkkal egymás megsegítését tűztük ki célul. Ehhez összegyűjtöttük a meglévő jó tulajdonságainkat egy szív formájú virágsziromba, s egy másikra pedig azokat, akiknek a segítségére számíthatunk! A szivecskékből azután párosával összeállítottunk egy-egy virágot! A virág közepébe került a közös cél, amit kitűztünk.
Célok kitűzése és elérése
Elsősök lévén mi ebben a hónapban szóban, rajzban és a Boldogság kártyák segítségével tűztünk ki célokat. Minden hétfőn húztak a gyerekek a kártyából és az azon lévő pozitív megerősítés elérése volt a cél. Pl. mindenből ötös leszek, vagy boldog lesz a napom.
Nagyon élvezték és figyelték azt is, hogy az osztálytársuk,hogy áll a kitűzött cél elérésével.
A hónapnak vége, de nekünk még vannak céljaink! Megyünk tovább és tűzzük ki az újabb célokat! 🙂
Sikertörténetünk egy olyan tanítványomról szól, aki hihetetlen akaraterővel, kitartással, rengeteg akadály legyőzésével elérte a célját. A róla szóló történetet együtt fogalmaztuk meg a gyerekekkel.
Sikertörténet
A mi történetünk egy olyan osztálytársunkról szól, aki tavaly óta Crohn betegséggel küzd.
A gyógyszeres kezelés nem használt, így az orvos megpróbálkozott egy tápszerkúrával. Ez azt jelentette, hogy nem ehetett semmilyen szilárd ételt, csak a megszabott mennyiségű italt fogyaszthatta naponta. A tanító néni megbeszélte velünk, hogy mi Zita betegsége, ne kínálgassuk őt semmivel. Nem volt könnyű neki megállni, hogy ne egyen, de mindenképpen meg akarta próbálni.
Az első nehézséget az jelentette, mikor azt látta, hogy mi körülötte tízóraizunk, finomabbnál finomabb ételeket hozunk, s neki meg nem szabad ennie. A tanító néni látva, hogy osztálytársunk milyen szívesen fogyasztana a mi tízórainkból, megbeszélte a könyvtáros nénivel, hogy ebben a szünetben Zita felmegy a könyvtárba. Így nem fájt a szíve, hogy mi lakmározunk.
A másfél hónapos kúra végéhez közeledve osztálytársunk már nem akarta meginni a tápszert. Biztatásunkra összeszedte minden bátorságát, és sikeresen túljutott ezen a nehézségen.
Mikor már úgy tűnt, hogy sikerülni fog a gyógyulás, sajnos kiújult a betegsége. Mivel legyengült az immunrendszere, nem járhatott iskolába sem, magántanuló lett. A tanító néni járt hozzá minden héten. Nagyon nehéz volt neki, hogy egész nap otthon kell lennie, nem játszhat gyerekekkel. Szegény sokat unatkozott, vágyódott vissza közénk. Mindent betartott, amit előírt neki az orvos. Hősiesen tűrte a betegségét.
Hitt benne, hogy meg tudja csinálni. Végül kapott egy olyan terápiás kezelést, ami segített rajta.
Szeptemberben együtt ünnepeltük, hogy Zita újra velünk tanulhat. Nagyon örültünk, hogy ismét köztünk lehet. Nála boldogabban pedig senki nem jött az évnyitóra.
MosolyMatyijaimmal is elkészítettük a jelen-jövő tervcímereket, majd beszélgettünk arról,hogy milyen szép is a közös cél, végül azt választottuk, hogy szeretnénk együtt táborozni!!!! 🙂
Fürtábrát rajzoltam a táblára, majd a gyerekek mondtak olyan erényeket, tulajdonságokat, cselekedeteket, amik kellhetnek a célunk eléréséhez, majd ebből készült az alábbi – szívemnek nagyon kedves – videófelvétel. 🙂 Fogadjátok szeretettel a MosolyMatyik szégyenlős,de annál nagyobb szívű kis csapatát!
Kacajklubom többi tagja egy jelenetet állított össze, melynek az volt a témája, hogy hogyan lehet egy problémát megoldani, ami nem megy, s így hogy lehet elérni a közös célt.
Örültem,hogy az ének beugrott nekik, mint egyik problémamegoldás, jókedvre derítés, sokszor érzem úgy,hogy nagyon sokat jelent, ha énekelünk akár csak fél percet is, mindig jó közös nevező, mint ahogy a jelenet végén ők is így zárták a konfliktust. Igaz a téma végül nem annyira a feladathoz illő, de szerettem volna ezt is megmutatni nektek! 🙂
