Célok kitűzése és elérése
Mivel óvodásaink 3 évesek, ezért a január havi téma feldolgozásához segítségül hívtuk a szülőket. Hiszen a vágyak, célok megfogalmazása ebben az életkorban nehézséget okoz. Mivel a családok jól ismerik egymást, tudják a belső titkokat, vágyakat, ezért evidensnek tűnt, hogy otthon próbálják meg kép formájában megjeleníteni a céljaikat, vágyaikat. Legyen ez akár egyéni, akár családi cél, vágy. Nagyon örültek a szülők a lehetőségnek. Izgatottan kezdtek hozzá a munkához, majd büszkén hozták az elkészült műveket, melyeket a gyerekek öltözőjében helyeztünk el. Így a gyerekek nap mint nap szembesülhetnek az elérendő céllal. Szívesen nézegetik, beszélgetnek róla. Akad köztük utazás, játékeszköz, cumi elajándékozása, saját ló, nagyobb ház stb. Azt gondolom ez lehetőséget adott a közös gondolkodásra, számvetésre, és nem különben egy nagyszerű közös munkára.
Mint ahogy a legtöbb esetben, most is több órát szántunk a havi Boldogórák megtartására. Bella dalának meghallgatásával kezdtük a foglalkozásokat. Öröm volt számomra, hogy emlékeztek rá, és többször kérték az újra hallgatását a hónap folyamán.
A megadott közmondások értelmezése után csoportokban dolgozták fel az önbizalom falát, melynek kivetítése a táblán való összegzés lett.
Miután visszaemlékeztünk a tavalyi tanév céljainak kitűzésére (a tavalyi céltábla, mely a tanulási eredményeink az akkor éppen aktuális állását és a tanulók festékes kézlenyomattal jelölt javítási szándékát jelezte mai napig a termünk ajtajának belső részén van; és most ezzel szembesülve felismerték, hogy a két tanuló tőlünk való lemaradását mi okozta), megbeszéltük, hogy miért fontos a célok kitűzése mellett az azokért való küzdelem is.
Más programból is szoktam meríteni jó ötleteket, így most is a „Gyereketető”-ből beemeltem az „ Így telt az évem és a célom 2019-re” feladatlapját a foglalkozásokba. Miközben a négyoldalas munkalapot töltötték, színezték, szóban is megosztották hangosan a benne foglaltakat (tavalyi kirándulásaik, kedvenc könyveik, barátaik stb.). Közben a kialakított 4×4 fős csoportban színezték ki a 2019-es évszámot, mindencsoportból mindenki egy számot. Ebből egy spontán rajzkiállítást és versenyt is létrehoztunk. Kiraktuk a szőnyegre a négy csoport által elkészített évszámokat, majd egy demokratikus szavazás döntötte el, hogy melyik csoport melyik száma kerüljön a beküldendő céltérkép közepére. Ez egy érdekes versenyt hozott létre, és mivel nagyon empatikusak egymással már akár egyénileg, akár csoportban dolgozunk, így mind a négy csoport egy-egy száma alkotta a választásuk alapján a céltérkép évszámát. Mikor erre rámutattam a megbeszélés után, ők maguk is meglepődtek a választásuk eredményén.
A Céltérkép elkészítése előtt egy frontális ötletbörzét tartottunk arról, hogy mi lehetne az osztályunk legfőbb célja. A táblára írtam ötleteiket, majd csoportban kellet kiválasztaniuk a számukra „Három kívánságot”. Ezeket elmondva kaptuk meg a legtöbb javaslat alapján a következő eredményt:
1. Mindenki jöjjön a következő tanév év elejei erdei táborba! (Idén szeptemberben sajnos nem mentünk, mert csak öt fő jelentkezett tavaly. Eddig is csak hatan fizették be, de a héten minden gyereknek sikerült megfűznie a szüleit és be is fizették a tábort.)
2. Jók legyenek a tanulmányi eredményeink. (5*)
3. „Angyalok legyünk!” jó legyen a magatartásunk!
A következő foglalkozáson a beküldendő feladat megoldásához fogtunk 3×5 fős csoportban, mivel egy tanulónk megbetegedett. A 2019-es számot ragasztottuk középre és e köré rajzolták meg azt a tekervényes utat, ami a célok eléréséhez a különböző akadályokat gördíti számukra. Elmondhatom, hogy fantasztikus csapatmunkák jöttek létre közben.
És ami a „Céltérkép” rajzolása közben jutott az eszükbe: rajzoljuk bele a Boldogság szívet, sőt tegyük is rá a képre, mintegy bizonyítékául, „hogy szeretjük egymást és szeretni is fogjuk.”
Mivel egyszerre csak egy csoport tudott alkotni, ismét segítségül hívtam egy másik programot, ami egyben egy rajzverseny pályázati kiírása is: a „Gyémántbogár Díj 2019”, mely felhívásában azt írta ki, hogy rajzoljanak tíz szívet, majd színezzék ki pirosra és utána díszítsék, rajzoljanak köré bármit. Úgy gondolom, hogy ez kapcsolódik a Boldogórák programjához is, ezért a legjobb rajzokat beküldjük a versenyre, és a megmaradó időt is hasznosan töltötték diákjaim.
Miután elkészült a Céltérkép érdeklődve hallgatták egymás útvesztőinek történetét.
A „Hogyan érezted magad a foglalkozásokon zárókörben” egyöntetűen mindenki a mosolygós szmájlihoz állt és újra kérték a hónap dalát, majd az egész CD meghallgatását is.
Ebben a hónapban a célokról beszélgettünk. A tavalyi tanévben is meg tudtak rövidebb és hosszabb távú célokat fogalmazni a nebulók, de idén már komolyabbak lettek ezek a célok és a megvalósításukhoz is több ötletet tudtak megfogalmazni.
– El kell érni a csengettyűt! Hogyan ? Nem mehetünk oda érte! A célunk egy csengő elérése volt, de nem állhattunk fel és mehettünk érte és nem is hozhatta oda valaki. A gyerekek rövid gondolkodás után rájöttek, ha egymás mellé állnak talán elérik. De sajnos ez így nem sikerült. A következő lépésnél kezüket megfogták és kihúzták a láncot. A célt elértük , de csak úgy érkezhettünk vissza a meseszőnyegre ha három hópehely az orrunkra esett, majd kívántunk valamit. A dramatikus játék során érzelmeik megnyilvánultak, egész lényüket átjárta a tevékenység.A szőnyegen meghallgatták János történetét. A mesét többféleképpen dolgoztuk fel . Dramatikus játékkal, rajzolással, építéssel. Nagyon jó hangulatú kis foglalkozás volt.
A téma feldolgozását relaxációval kezdtük. A következő játékokat választottam az ajánlottak közül:
1. Az én hangom
2. Együtt az Á, Ó, Ú
3. Hervad a virágom, éled a virágom
4. Rongybabává válok, csak pihenni vágyok
5. Totyog a liba, nagy a galiba
Majd meghallgattuk a Van nekem egy álmom c. dalt.
Beszélgetést kezdeményeztem az álmokról , és vágyakról, célokról. Mindenki mondhatott egyet-egyet. A dajka néni vágyát is megkérdeztük, hogy mi az; és én is elmondtam a sajátom.
A vágyak megvalósítását célba dobással játszottuk el. Az volt a tét, hogy aki beletalál a zsámolyba babzsákkal,annak megvalósul a vágya, célja. Több gyermeknek sikerült ez.
A téma feldolgozását a Boldogvárról szóló mesével folytattam, melyet az ajánlott, irányított kérdésekkel dolgoztam fel. A téma lezárása a színező kiszínezése volt. Színezés közben többször lejátszottam a Van nekem egy álmom c. dalt.
Megtartottuk az idei év első Boldogságóráját, mely a célok témaköré épült. A jó hangulatú foglalkozás üzenete: legmerészebb álmaink is megvalósíthatók. Az önmegvalósítás azoknak a céloknak az elérése, amelyek boldoggá tesznek, amik irányt és értelmet adnak életünknek.
A januári BOLDOGSÁGÓRA témája
a célok kitűzése és elérése volt.
A több órás program keretében
– visszagondoltunk az egy évvel ezelőtti céljainkra;
– megfogalmaztuk az aktuális célokat;
– meghatároztuk azokat az embereket akik segítettek, segítenek minket a célok elérésében;
– megbeszéltük, miért megfelelő ez a pillanat
(új év, új félév kezdete) a célok kitűzéséhez;
– mindenki választott magának motiváló idézetet,
amit beírt a füzetébe;
– csoportokban összegyűjtöttük,
majd mindenkivel megosztottuk
a céllal rendelkező ill. a céltalan ember jellemzőit;
– együtt felsoroltuk, hogy milyen típusú célokat
tűzhetünk ki magunknak;
– megismerkedtünk a sikeres célba érés 7 technikájával;
– a téma lezárásaként pedig elkészítettük a közös plakátot, amelyen színes, szívecskével lezárt borítékok rejtik
a gyerekek által megfogalmazott célok listáját
– a családdal, barátokkal, iskolával, tanulással, valamint a sporttal, egészséggel kapcsolatban;
– céljaikhoz azt is hozzátehették még,
hogy mi az, amit jól csinálnak,
és mi az, amiben még fejlődniük kell;
– az órák kisebb és nagyobb csoportokban,
végül pedig az egész osztállyal zajlottak;
A gyerekek spontán visszajelzései és saját érzéseim alapján úgy gondolom, a Boldogságprogram keretében
ez volt eddig a legsikeresebb projektünk.
Büszkék vagyunk rá! 🤩
Célok..
Naná, hogy vannak céljaink ! Egy évvel a nagy érettségi előtt, pláne !
Mielőtt munkához láttunk egy jót beszélgettünk. Még vita is kialakult köztünk ! Ha célokról beszélünk, rövid, vagy hosszú távban gondolkodunk ? Egyéni , vagy közösségi célról ? Szabad kezet kaptunk, rajzos ábráink elkészültek !
Sorra vettük eddigi kisebb-nagyobb céljainkat , és persze, a célok eléréséhez vezető út nehézségeit is. Rájöttünk : az elhatározás már fél siker !
Csaknem mindannyian a következő célként az un. „kis érettségit” jelöltük meg (május ), nagy érettségit(jövőre).. felvételi.. továbbtanulás .. családalapítás, jó munkahely .. szóval minden szépet-jót képzeltünk el !
Zenét is hallgattunk , a legnagyobb sikere a Kowalsky meg a Vega x Lotfi Begi – Lehetetlen nincs és a Varázsszavak című dala !
A legjobb az volt az egészben, hogy vidámak voltunk, figyeltünk egymásra ..
Szeretjük a BOLDOGSÁG ÓRÁKA!, bár néha, csak boldogságpercek, kevés az időnk, .. de JÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ!
Nagyon várják a gyerekek a boldogságórákat, s az optimista látásmód már nagyon jól megy nekik, hiszen a célok kitűzéseelőtt csupa csupa olyan eredményt soroltak fel amire ők igen is képesek s ami megy nekik. Azért sikerült új célokat is találni, amit színezéssel, majd babzsák célbadobással ki is mondtunk hangosan mejd pedig le is rajzolták s fel is kerültek a cél térképünkre, méghozzá időhöz kötve. Arra törekszünk hogy céljainkat még a télen megvalósítsük. Ehhez kérhetünk s ígéretet tettünk hogy kapunk is segítséget egymáástól, ahogy közösen végig játszottuk a Boldog vár meséjét és segítettük Jánost eljutni céljához. A gyerekek többször és többféleképpen hallották a mesét. A mese szereplőit a bábokat és eszközöket ők varázsolták elő, a gyerekek maguk váltak kis hangyákká, János segítőivé, s lelkesen mondták a varázsszavakat az akadályok leküzdésénél. nagyon jót játszottunk és jól éreztük magunkat a téma feldolgozása közben. Az óvada felújítása miatt két csoport van összevonva, ezért készült két plakát is. A gyermekek 3-tól 6 éves korig egyformán azonosulni tudtak a témával, mindenki megtalálta a saját célját s közben remek lehetőség nyílott arra is, hogy a nagy létszám és vegyes korosztály miatt gyakorolják a gyerekek a türelmet az empátiát a s a másik bíztatását (pl. a célbadobásnál) és egymás segítését. Az udvaron el is kezdtük megvalósítani első közös célunkat, vizet töltöttünk tejes dobozokba, hogy készüljenek tégláink, amiből megépítjük a saját boldogság jégvárunkat.