Az előkészítés és témafeldolgozó óra után minden tanuló számára egyértelművé lett, hogy kisebb és nagyobb céljaink eléréséért tenni kell, döntéseket hozni.Ehhez a témához a már megismert irodalmi hősök útjáról is beszéltünk.
Célok kitűzése és elérése
A kollégiumi csoportban lévő tanulók közös célja, hogy sikeres, boldog emberek legyenek, amelynek egyik összetevője a munkasiker, azaz a megfelelő munkahely. A végzős tanulókkal végiggondoltuk a tanulási lehetőségeket, hogy elképzeléseiknek megfelelő munkahelyük legyen. A gimnazistáknak határozott céljuk van, nyíltnapokra is elmentek, megosztották élményeiket, elmondták tapasztalataikat a többieknek. A szakgimnazista tanulók különböző lehetőségeket soroltak fel, a család anyagi lehetőségeinek figyelembe vételével tanulnak tovább. A technikusi oklevél megszerzése után második szakmát szereznek, vagy tanfolyamra járnak, idegen nyelvet tanulnak és nyelvvizsgáznak. A szakközépiskolások a szakma megszerzése után érettségizni, vagy egy másik szakmát szeretnének tanulni. A csoportban van még hét alsóbb éves szakgimnazista diák, akik érdeklődve hallgatták a végzősök céljait, elképzeléseit. Bennük is megfogalmazódott, hogy érettségi után hol fognak tanulni, dolgozni, milyen életpályát válasszanak.
Céltérkép
A hónap dalával kezdtük a boldogságórát.
Az elmúlt évben is használták az egyéni célok kitűzésénél a munkafüzetet, most újra kezükbe vették, már ezen a feladaton is lemérhettem, hogy mennyit változtak, az iskolába készülők céljai között már az írás és az olvasás megtanulása is szerepelt.
Az óvodás gyermek legfontosabb tevékenysége a játék, óvodásaink nagy érzelmekkel és lendülettel játszanak ez néha magával vonja, hogy nem figyelnek kellően a játék eszközökre. Fontosnak tartjuk, hogy a csoportban lévő játékokat megbecsüljék. A gyerekekkel erre készítettünk közös tervet. Nagyon ügyesen felsorolták mit kell tenniük azért, hogy sokáig és sokan játszanak az óvodai játékokkal:
– ha nem játszom vele, visszateszem a helyére
– ha leesik, felveszem
– ha elromlik, segítséget kérek a megjavításához
– ha észreveszem, hogy valaki nem vigyázz a játékra, megkérem óvatosan bánjon vele
– csináljunk mi is játékokat dobozokból, kupakokból, poharakból stb.
– minden nap két óvodás nézze meg, hogy minden játék a helyére került.
Ha ezeket betartjuk, sokáig fogunk játszani kedvenc játékainkkal.
„A mai napon, a mai napon a boldogságra rátalálok, rátalálok ahol vagyok, hopsz, elkapom, megfogom!”- mondókára mindenki megkereste a legkedveltebb játékát, amit le is rajzolhattak az elkészített alkotásokból közösen egy társasjátékot készítettünk, amit magukról készített rajzokkal is kiegészítettek. Ez lett a mi céltérképünk.
Együtt játszani jó!
Jégvilág projektünk, és egyben a Boldogságóra során, egy Sarkvidéki expedícióra indultunk a képzelet szárnyán. Természetesen ehhez a nagy úthoz, alapos felkészülésre volt szükség. Ezért a földgömbön megnéztük, hová is megyünk. Megkerestük rajta hazánkat, megnéztük a szárazföldeket és vizeket is. Megterveztük utunkat az ovinktól egészen az Északi – ill. Déli- sarkig. Célunk az volt, hogy megismerkedjenek az ottani világgal, állatokkal, eszkimókkal.
Megbeszéltük, mit vigyünk magunkkal, hogyan öltözködjünk, miért? Elmondtuk a varázsigénket, mellyel a Sarkvidékre varázsoltuk magunkat. Meg is érkeztünk az Északi-sarkra, egy jégtáblára, nagy hideg és sűrű havazás közepette. Két barátságos eszkimó fogadott bennünket. Elsőként a hideg orrocskák kerültek közelebbi ismeretségbe. Ez volt az eszkimóköszönés, az eszkimó puszi. Mivel nagyon hideg volt, fáztunk is, fáradtak is voltunk, gyorsan hozzá láttunk saját jégkunyhónk megépítéséhez. Ez biztonságos menedék lesz az itt tartózkodásunk idejére. Azt is megtudtuk, hogy a vastag falu menedékünket, a jégkunyhót, iglunak hívják.
Kipihentük magunkat, majd elindultunk a nagy felfedezésre. A távolban fehér bundás jeges medvéket és sarki rókákat pillantottunk meg. Bemutatkoztak, elmondták mit esznek, milyen a küllemük.
Búcsút vettünk tőlük, majd tovább folytattuk utunkat. A távolban kirajzolódott a tenger égszínkék vízfelülete, melyen a vakító fehér jégtáblák ringatóztak, rajtuk fókák heverésztek, sütkéreztek a melengető napsugarak alatt. Utánozhatták a fókákat, medvét, rókát.
Sok mindent megtanultak az Északi – sark világáról, hogy milyen az élet az „Örök hóbirodalmában”. Megismerkedtünk az Északi-sarkon élő állatokkal, életmódjukkal. Megbeszéltük, mivel táplálkoznak, hogyan mozognak, miként élnek. Indulás előtt még jó nagyot szippantottunk a kristály tiszta levegőből, majd varázsigénket elmondva, útnak indultunk a Déli-sarkra, a pingvinekhez.
A Pingvin megtanított nekünk egy kedves „Pingvin Táncot”, Nagyon élvezték a gyermekek. Elbúcsúztunk tőlük is, és megígértük jövőre újra eljövünk hozzájuk.
Nagyon távoli vidékeken jártunk a gyerekekkel, olyan helyeken, ahova csak igen kevesen jutnak el. Bár a képzelet szárnyán, egy varázsige segítségével mindenki ott lehet, ahol csak akar…
A filmes feladat elkészítése kiscsoportos projekt formájában zajlott le. A gyerekek nagy lelkesedéssel végezték a filmforgatás feladatait. Végül a történet középpontjába a sportolói karrier elindítása mellett a barátokért való kiállás került.
Nagyon jó látni az ilyen feladatoknál a gyerekek együttműködését, és azt is, hogy milyen sokféle munkaformát megtapasztalhatnak a program során. A kisfilmekben sokan megmutathatják azt, hogy miben ügyesek; azok, akik szövegírásban tehetségesek, akik szívesen foglalkoznak a filmek technikai megvalósításával, és azok is, akik mint szereplők vállalnak részt a közös munkából.
A fejlesztő osztályosaink is feldolgozták a célok kitűzése témakört. A súlyos, halmozottan sérült gyermekek fejlesztése apró lépésekben történik. A közvetlen környezet megismerése, tapasztalatok szerzése minél több működő érzékszerv bevonásával történik, annál eredményesebb lesz. Ezen az órán a legfőbb cél a téli környezet elemeinek tudatosítása volt. Ennek apró lépéseit illusztrálják a képek. Gyermekek és felnőttek elmélyülten dolgoztak. Az órát vezette: Szigetvári Anikó gyógypedagógus.
Téma bevezetése:
A témához kapcsolódó dal meghallgatása, majd a mese elmesélése.
Téma feldolgozása:
Beszélgetés vágyainkról, céljainkról.
Mindenki lerajzolta mi a célja. Ez után másnap, közös célt beszéltünk meg, ez volt a Farsang.
Közösen megterveztük milyen úton érhetjük el. Díszek készítése, lufik beszerzése, felfújása, étel-ital-jelmezek beszerzése, készítése, stb.
Levezetésként mindenki rajzolt 1-1 megoldandó feladatot és a legjobban sikerültekből céltérképet készítettünk és kiakadztottuk a falunkra.
Levél
A film- és meseszereplők nevében írt leveleket minden diák elkészítette. Ezekből választottunk a pályázathoz néhányat.
1.
Kedves Harry!
Rengeteg minden történt a legutóbbi látogatásotok óta. Nem is tudom, mivel kezdjem!
Először is, megosztom veled a fejleményeket a Gróp-ügyben. A mágiaügyi miniszter áprilisban rendelte el a következő tárgyalást, de a közelgő Kviddics Világbajnokság előkészületei miatt előbbre kellett hozni, így már lezajlott a múlt héten.
Szegény Gróp nagyon ideges volt, de sikeresen eljutottunk a Minisztériumba, ahol a tárgyalóterem előtt várakoztunk legalább két órát. Mire behívtak minket, Gróp már nagyon éhes lett emiatt ingerültebben viselkedett, mint általában szokott. Pedig tudod, mennyire jól viseli a varázslók jelenlétét!
Össze kellett szednem minden gondolatomat a védőbeszédben, habár egyáltalán nem tűntek engedékenynek az ott összegyűltek. Képzeld, még néhány aurort is láttam a terem hátsó végében!
De végül nyert az igazság, a testület döntött méghozzá Gróp javára! Továbbra is velem élhet, mivel nem jelent veszélyt sem a varázslókra, sem a Rengetegben élő lényekre.
Mindig is tudtam, hogy jó nevelést kapott, a kétségeim ellenére is. Én kitartok mellette, bármi i s történik!
Veletek mi újság mostanság? Beugorhatnátok valamikor egy teára. Grópot most tanítom a durrfarkú szurcsókok nevelésére.
Várom válaszod,
Hagrid
2.
Kedves Micimackó!
Emlékszel még arra a kalandunkra, amikor a zelefántot kerestük? Nagyon ijesztő volt. Most el szeretném mesélni neked, hogy hogyan győztem le a félelmem.
Szóval úgy kezdődött ez az egész, hogy már elegem lett abból, hogy mindentől félek. Egy napon kitaláltam, hogy legyőzöm az összes félelmem. Belenéztem a tükörbe, és egy kis félős malacot láttam, ez nem tetszett.
Elmentem Kangáékhoz, mert nekik nagyon sok könyvük van, és Kanga is nagyon megértő tud lenni. Mondtam neki, hogy mi a gondom-bajom, és egyből tudta a megoldást. Adott nekem egy önbizalomról szóló könyvet, hogy olvassam el. Még aznap el is magyarázta nekem, hogy hogyan legyek bátor, mert itt a Százholdas pagonyban nem kell semmitől sem félnem. Aztán hazamentem, és máris elkezdtem olvasni a könyvet. Egy hétig tartott, mire elolvastam, de legalább addig se foglalkoztam az ijesztő dolgokkal.
Mikor elkezdtem olvasni a könyvet, nem gondoltam, hogy segíteni fog, de segített. Miután elolvastam, nem féltem semmitől, most már ez az ijesztő, hogy semmi sem ijesztő.
A levelem elején azt írtam, hogy egy kis félős malacot láttam a tükörben, hát ez most már egyáltalán nem így van, egy nagy, erős és legyőzhetetlen malacot látok.
Remélem, tudtam segíteni, hogy hogyan kell legyőzni a félelmet. Én mindent Kangának köszönhetek.
Légy jó, Micimackó!
Üdvözlettel,
Malacka
Százholdas pagony, 2019. január 15.
3.
Kedves Ficánka!
Azért írom levelemet, mert férjhez mentem egy halandó emberhez, Erikhez, a szárazföldiek hercegéhez. Ez az út kicsit sem volt egyszerű…
Úgy kezdődött, hogy apámmal, a királlyal összevesztem, mert titokban olyan dolgokat gyűjtöttem, amik az emberektől valóak. Elmenekültem, és egyszer csak a gonosz tengeri boszorkánynál, Ursulánál találtam magam. Ajánlatot tett nekem, hogy ha odaadom neki a hangok, cserébe lábakkal áld meg engem. Belementem a dologba.
Hirtelen a parton találtam magam egy szál ruhában. Egy herceg közeledett felém, aki nagyon elbűvölő volt. Éreztem, hogy ő az igazi. Egyre közelebb kerültünk egymáshoz, viszont egyik nap Ursula egy szép hölgy képében jelent meg, és elcsábította a herceget tőlem. Már másnap összeházasodtak volna. Viszont szerető barátaim segítségével meg tudtuk akadályozni a házasságot. Végül a herceg megtudta, hogy ki vagyok valójában, majd feleségül vett.
Azóta is boldogan élünk együtt. Néha szoktam találkozni a barátaimmal, az apukámmal és a testvéreimmel.
Várom válaszod!
Szeretettel,
Ariel
Hercegi Palota, 2019. január 15.
4.
Kedves Spongyabob!
Azért írok most neked, mert köszönetemet szeretném kifejezni azért, amiért közreműködtél abban, hogy megszerezzem a herkentyűburger titkos receptjét.
Az egész egy szép nyári reggelen történt. Mikor te, mit sem sejtve a tervemről, elindultál a Rozsdás Rákollóba, én már hosszú ideje az ötletem tökéletesítésén gondolkoztam. Sajnos eddig Tunyacsáp mindig leleplezett, túljárt az eszemen, így eddig még nem kaparinthattam meg a titkos receptet.
Ám ezen az ominózus reggelen minden úgy alakult, hogy tervemet siker koronázza. Kitudódott ugyanis, hogy Tunyacsáp azon a napon elutazik kiszellőztetni a fejét, ezért itt volt a tökéletes alkalom arra, hogy régóta dédelgetett álmom beteljesüljön. És egyszerűbb volt, mint gondoltam! Csak besétáltam, kikértem tőled a herkentyűs menüt, s már sétálhattam is vissza a laboromba elemezni a burger összetevőit.
A te jóindulatot nélkül ez az egész nem jöhetett volna létre. Köszönök mindent, most már én fogok uralomra törni Bikinifenék fölött.
Tisztelettel,
Plankton
Bikini Bottom, 2019. január 15.
5.
Kedves Rózsám!
Mikor otthagytalak téged hirtelen felindulásomból egyedül, és elrepültem a vadludakkal ahelyett, hogy hallgassam, milyen szükségleteidet nem tudom kielégíteni, már akkor tudtam, a legelső perctől kezdve, hogy vissza akarok jutni hozzád, mert szükséged van rád, és nekem is szükségem van rád.
Rengeteg bolygón jártam, és nagyon sokféle emberrel találkoztam utam során. Jártam a király bolygóján, az iszákos és a hiú planétáján. Közben pedig csak rád gondoltam, Rózsám!
Egyszer egy olyan bolygóra pottyantam, ami forró és végeláthatatlanul kopár volt. Bolyongásom közepette egyszer csak csodálatosan virágzó mezőre értem, ahol egy különös, vörös teremtménnyel találkoztam.
Azt kérte, szelídítsem meg, és én megtettem. Más rózsákkal is találkoztam utam során, de egyik se volt olyan gyönyörű és különleges, mint Te!
Visszatérve a sivatagba találkoztam egy emberrel. De nem olyan volt, mint én. Nem, ő nagyobb volt, azt hiszem, felnőtt lehetett. Megkértem, hogy rajzoljon nekem egy bárányt.
Még pár napig ezze a felnőttel voltam együtt, de végig rettenetes honvágyam volt. Egyszer, éppen ahogy azon rágódtam, hogy hogyan jutok haza, megjelent egy vékony, csúszva közlekedő lény, aki kígyónak hívta magát. Megígérte nekem, hogy hazajuttat
A pilóta, vagyis a felnőtt ellenezte ezt, de tudtam, hogy a gépe megjavult, és ha ő hazamegy, én sem maradhatok itt.
Aznap este, miután elköszöntem a pilótától, a kígyó már várt rám. Annyira emlékszem, hogy erős csípést éreztem a bokámban, majd eldőltem, mint egy majomkenyérfa.
De nem szomorkodom, hiszen mindezt azért tettem, hogy újra veled legyek, Rózsám. És ha a pilóta ránéz a csillagos égre, a csillagok visszanevetnek rá, úgy, ahogy én nevettem, és soha nem fog elfelejteni.
Szeretettel csókol,
a te Kis herceged
B612, 1978. július 18.