Célok kitűzése és elérése
Az autista csoportban mindig kis célokat tűzünk ki, és mindig nagyon örülünk, ha egy kicsit is teljesül. Így volt ez januárban is. Már a februári téltemető szokáshoz kötődően mindenkinek megneveztünk egy olyan szokását, amit szeretnénk, ha sikerülne megváltoztatni. Pl. Ha ásítok, a szám elé teszem a kezem, vagy a vírusos időszakban még hangsúlyosabban a köhögésre, tüsszentésre is érvényes ez a szabály, és célként is ugyanúgy kitűzhető. A téltemetéskor majd bedobjuk a tűzbe a rossz szokásainkat jelképező rajzokat, de addig is gyakoroljuk, emlékeztetjük egymást ezekre. A célok vizuális ábrázolása folyamatos emlékeztetőül szolgál, és már az is siker, ha valaki el is felejti, de a társát már figyelmezteti a betartásra. A „Tüdőtakarítás” légző-relaxációs gyakorlatot végeztük el reggelenként, ez segítette a tudatos légzést orron át, szájon át, a különbséget is jól tudtuk érzékeltetni, és a náthás gyerekek is megérezték, ha pl. nem tudták orrán át már beszívni sem a levegőt. Sokkal többször nyúltak a papírzsebkendőhöz, és ezt mindig pozitív megerősítés követte, akár szóbeli dicsérettel, akár valami apró finomsággal is, egyéntől függően.
A január lustán indult. Nehezen tudtunk hasznos célokat és terveket megfogalmazni.
Amióta azonban ez sikerült, folyamatosan emlékeztetjük magunkat, mi szükséges ahhoz, hogy terveink, céljaink megvalósulhassanak. Szituációs játékokat és szerepjátékokat hívtunk és hívunk segítségül, ahol megélhetjük sikereinket, és tanulhatunk hozzáállásainkból. Sokat mesélünk a gyerekeknek saját, már megélt tapasztalatainkról, és erre ösztönözzük a szülőket is, ezzel erősítve egymást. Igyekszünk pozitívan támogatni mindenkit, hogy tudjuk: nem vagyunk egyedül.
Folyamatosan emlékeztetjük magunkat: ha szükségünk van segítségre, szólnunk kell. Folyamatosan emlékeztetjük magunkat: ha valakinek szüksége van segítségre, nem mehetünk el mellette szó nélkül. Viszont segíteni azon lehet, aki elfogadja és szeretné azt.
Célokat és terveket folyamatosan keresünk, hiszen ezek adják életünk értelmének válaszát.
Jelszavunk lett: „Soha ne add fel! Ha nem sikerül elsőre, majd sikerül másodjára. Ha nem sikerül másodszorra, majd sikerül harmadszorra. És ha netalán nem sikerül harmadszorra, akkor majd sikerül negyedszerre. És ha valamivel nehezen boldogulunk, bár minden tőlünk telhetőt megtettünk az érdekében, akkor lehet, hogy várnunk kell, mert lehet, hogy az Élet még nem rendezte össze a sikeres megvalósuláshoz valókat.”
Decemberben megalkotott „üzenő táblánk” új funkciója: heti üzeneteket közvetít a szülőknek, azaz hetente más-más idézet kerül rá lelki vezetőktől.
Tapasztalataink: a gyerekek nagy örömmel hallgatják saját történeteinket, amivel közelebb kerülünk egymáshoz. Magyarázatainkat könnyebben megérthetik, hisz egy megélt tapasztalatot mindig hitelesebben tudunk átadni, mint egy elvet vagy elvárást.
A szülők nagyon igénylik, várják és keresik az újabb bölcsességeket. Elgondolkodtatónak és ezáltal hasznosnak tartják őket, örülnek létüknek.
Boldogságórán megnéztük a Mintadiák című filmet. A főszereplő viszontagságait mutatja be a mű: hogyan lesz egy Tourette-szindrómás gyermekből az Év tanára díj nyertese. Megrázó, tanulságos történet arról, hogyan lesz az álomból cél, hogyan érjük el azt legyőzve minden akadályt.
Beszélgettünk arról, mi különbözteti meg a kívánságot a saját magunk számára kitűzött céltól. Számba vettük erősségeinket, amelyek a céljaink elérését segítik. Céljainkat a célfelhőkbe, erősségeinket a légballonba jegyeztük fel. Vágyainkat, kívánságainkat a halakba írtuk.
Január hónapban a célok kitűzése és elérése volt a téma. Nagy érdeklődéssel hallgatták a Boldog várról szóló mesét, együtt szurkoltak Jánosnak, hogy bejusson a boldog várba. A mesét el is játszották különböző feldolgozásokban. Játszották bábokkal, majd eljátszották dramatikus játék formájában. Kiosztották a szerepeket, majd saját szavaikkal mondták el a mesét. Sokat beszélgettünk arról, hogy milyen célt tud kitűzni maga elé egy óvodás kisgyerek. Volt, aki elhatározta, hogy megtanulja bekötni a cipőjét. Volt, aki azt döntötte el, hogy ezután mindig elpakolja a játékait. Volt, aki megígérte, hogy megtanulja összehajtani a ruháját. Volt olyan gyerek is, aki olyat mondott, hogy mi magunk is elcsodálkoztunk: ˝Én azt tűztem ki célul, hogy veszek anyukáméknak egy kocsit, mert annyira szeretnék. De persze előtte sokat fogok tanulni, hogy sok pénzt tudjak keresni, mert az sokba kerül ám!!” Volt aki ilyen távoli célt látott maga előtt. Nagyon jó érzés óvodás gyermek szájából ilyen gondolatokat hallani. Aki nem hallja a saját fülével talán el sem hiszi. A boldog várról még dekorációt is készítettünk, ami azóta is a csoportunkat díszíti