Egy borongós, téli, csendes délelőttön kinyílt a meseládikó. A gyerekek csillogó szemmel várták, hogy ebben a hónapban milyen mese következik.
A Boldogvár meséje mindenkit elvarázsolt, utána pedig beszélgettünk arról is, hogy kinek mi a legnagyobb álma és mit jelent számára a boldogság.
Később előkerültek a színes ceruzák , lelkesen színezte mindenki a saját kis „boldogvárát” , ill. azt is, amire nagyon vágynak.
A foglalkozást pedig egy vidám dallal zártuk le.

A gyermekek megnevezhették azt a tevékenységet, amelyet ki szeretnének próbálni. A megvalósítási lehetőségekről beszélgettünk. Népszerű volt a gyermekek körében a torna.

A „Boldogvár” mese előtti napokon reggelenként a gyerekeket a „Mit/Mivel szeretnél játszani?” kérdéssel fogadtam, majd a választ követően, annak megvalósítására buzdítottam őket. Napközben megbeszéltük, ki milyen tervvel érkezett az oviba, az hogyan valósult meg. Így fokozatosan, tapasztalati úton jutottunk el a „Mit szeretnél” kérdéstől a „Mi a célod” kérdésig, valamint az „Ügyes voltál” dicsérettől az „Elérted a célod”-ig.
Boldogvár mese után megbeszéltük, hogy vannak „kis álmok”, amiket gyorsan el lehet érni (pl.:mit játszunk ma), és vannak „nagy álmok”, melyek megvalósítása tovább tart (pl.: úthengervezető, süni gondozó). Zárásul lerajzoltuk álmainkat.