Célok kitűzése és elérése
Egy borongós, téli, csendes délelőttön kinyílt a meseládikó. A gyerekek csillogó szemmel várták, hogy ebben a hónapban milyen mese következik.
A Boldogvár meséje mindenkit elvarázsolt, utána pedig beszélgettünk arról is, hogy kinek mi a legnagyobb álma és mit jelent számára a boldogság.
Később előkerültek a színes ceruzák , lelkesen színezte mindenki a saját kis „boldogvárát” , ill. azt is, amire nagyon vágynak.
A foglalkozást pedig egy vidám dallal zártuk le.
A gyermekek megnevezhették azt a tevékenységet, amelyet ki szeretnének próbálni. A megvalósítási lehetőségekről beszélgettünk. Népszerű volt a gyermekek körében a torna.
A „Boldogvár” mese előtti napokon reggelenként a gyerekeket a „Mit/Mivel szeretnél játszani?” kérdéssel fogadtam, majd a választ követően, annak megvalósítására buzdítottam őket. Napközben megbeszéltük, ki milyen tervvel érkezett az oviba, az hogyan valósult meg. Így fokozatosan, tapasztalati úton jutottunk el a „Mit szeretnél” kérdéstől a „Mi a célod” kérdésig, valamint az „Ügyes voltál” dicsérettől az „Elérted a célod”-ig.
Boldogvár mese után megbeszéltük, hogy vannak „kis álmok”, amiket gyorsan el lehet érni (pl.:mit játszunk ma), és vannak „nagy álmok”, melyek megvalósítása tovább tart (pl.: úthengervezető, süni gondozó). Zárásul lerajzoltuk álmainkat.
A hónap témája igazából a tanév során végig húzódott, folyamatosan foglalkoztunk vele. Elsősorban a tanulmányi munka, és a magatartás volt a területe a témának.
A végeredmény tanulónként változó volt, volt akinek látványos volt a végeredmény, volt akinek nagyon csekély mértékben sikerült a kitűzött céljait megvalósítani. DE azt gondolom mindenki dolgozott érte ! És ez volt a fontos !
Igaz, hogy írni még nem tudnak az elsőseim, de tanév végére kitűzött céljaikat a fülembe súgták. Mindenki kapott egy titkos szivecskét és ebbe írtam a célját. Készítettünk egy célkitűzéseink fát, s erre akaszthattuk a szivecskéket. Megbeszéltük, hogy a tanév végén közösen bontogatunk, s megbeszéljük, kinek sikerült elérni azt, amit félévkor megígért.
Az órát ismét egy idézettel („Egy cél, amelyet szem előtt tartasz, összegyűjti az erődet, világosságot és új, célratörő akaratot ad neked.”) kezdtük. Megbeszéltük mit is jelent számunkra ez az idézet.
6 fős csoportokat alkottunk és kiosztottam minden csoportnak a Hat ok, amiért érdemes elköteleződni egy cél elérése mellett című anyagot. A gyerekeknek meg kellett vitatniuk, hogy ki mit gondol erről a 6 okról. Van-e eseteleg még más ok, amiért érdemes célokat kitűzni az életünkben? Milyen célokat érdemes kitűznünk? A gyerekek egyet értettek abban, hogy a céltudatos emberek többre viszik az életben. Nem csak olyan célokat szabad kitűzi az életünkben, amik elérhetőnek tűnnek. Hogy a nehéznek tűnő helyzeteket részleteiben kell megoldani.
A beszélgetés után mindenki felírt egy számára fontos célt. Majd rajzoltunk egy fát, a fa gyökere a múlt, a törzse a jelen és lombkoronája a jövő jelképe. Beírtuk a fa törzsébe, hogy jelenleg mit teszünk a kitűzött célunk elérése érdekében. A gyökerekhez felírtuk, hogy mit tettünk eddig és a lombkoronába, hogy mit kell még tennünk a célunk elérése érdekében.
Képsablont készítettünk, melyet a csoportba helyeztünk. Minden nap a gyermekek számára egy apró célt tűztünk ki. Ha e célt elérték, ráhelyezhették a képre, a kép egy elemét. A végére egy színes kép rajzolódott ki, melyhez közösen járultak hozzá.
Ráhangolódás után a célokról beszélgettünk, tisztáztuk a különbséget a hosszú távú és a rövid távú célok között és mindenki kitűzött egy elérhető célt arra a napra, amikor a boldogságórát tartottuk. Az óra második felét azzal töltöttük, hogy megfogalmazzuk írásban, hogy hogyan képzelik el magukat a gyermekek 20-30 év múlva. Néhány szempontot megadtam a fogalmazáshoz: kértem, hogy térjenek ki a munkára, családra, szabadidőre és természetesen mindenről írjanak, ami ezeken kívül eszükbe jut. Remek alkotások születtek!