Új év , új célok, új lehetőségek… A téli szünet utáni első napokban a gyerekekkel megbeszéltük , kinek hogy teltek az otthon töltött napjai,hogy teltek az ünnepek. Beszélgettünk arról, hogy az új év éj feladatokat , kihívásokat is hozhat az életünkbe. Kíváncsi voltam arra, mit gondolnak ezzel kapcsolatban. A kötetlen beszélgetés jó lehetőséget adott a gondolataik megfogalmazására. A soron következő napokban egy -egy tevékenység során lehetőség szerint tudatosan használtam a ” mit szeretnél elérni”, „mi a célod” kifejezéseket. Így a napi teendőink során szinte észrevétlenül fogalmazták meg céljaikat akár egy építőjáték, vagy éppen egy főzőcske játék során. A Boldogságóránk ráhangoló játékának a „Karmester” játékot választottam. A gyermekek jól motiváltan , örömmel vettek részt a közös tevékenységben. Ezt követte Bezzeg Andrea Boldogvár meséjének meghallgatása. A mese most is, mint mindig nagyon jó gondolatébresztőnek bizonyult. Az élmények átbeszélést követően egy aktív beszélgetőkör alakult ki, ahol az alábbi kérdésekre kerestük a válaszokat: Vannak e álmaid, amit nagyon szeretnél elérni, amit szeretnél, hogy teljesüljön? Teszel – e érte valamit, ha igen mit? Ha sikerül elérni a céljaidat, milyen érzéssel tölt el? Ezt követően elkészíthették élményrajzukat akár a mesével kapcsolatban, akár saját céljaikkal kapcsolatban, illetve kiszínezhették az általuk megálmodott Boldogvárat. A hónap dalát a hétköznapokban is rendszeresen hallgatjuk.

Relaxációs gyakorlatokkal hangolódtunk a feladatra.
Feszítő-lazító játékokat játszottunk. / Hóember vagyok, süt a nap elolvadok, Rongybaba-Gorilla, Repül a madár, Villámlazítás/.
A Boldog vár című mesét elmeséltem és megbeszéltük a mondandóját.
Beszélgettünk céljainkról, ami elég nehéz volt 4-5 éveseknek. A szülői értekezleten megkértem a szülőket, hogy beszélgessenek a gyerekekkel a céljaikról.
A célba dobós játékkal a kijelölt cél, a babzsák bedobása a kijelölt helyre.
A Van nekem egy álmom dallal zártunk.

A „célok kitűzése és elérése” téma közel áll a gyerekekhez. Szeretnek álmodozni, elképzelni dolgokat. Szinte minden gyermeknek van elképzelése arról, hogy mi szeretne lenni, így a mi csoportunkba járó gyerekeknek is. Lelkesen rajzolták le az álmaikat, s közben arról meséltek, hogy milyen is lesz, ha már ők is nagyok lesznek. Jó volt látni a lelkesedésüket, örömüket.

A mi hősünk
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy óvoda. A Mókuska csoportból Zéti egy nap elindult világgá. Egy nagy várat szeretett volna építeni, hogy utána a többiek is játszhassanak ott.
Ahogy ment, mendegélt, találkozott Bandival.
-Hogy kerülsz ide? Miért nem mentél oviba? – kérdezte Zéti.
-Azért, mert követtelek. Szeretnék veled menni. – válaszolta Bandi.
-Hát jó. Induljunk! – egyezett bele Zéti.
Egy barlanghoz értek, ahová be is mentek. A sötétben megbotlottak valamiben. Nagy morgás hallatszott. Zéti bekapcsolta a zseblámpáját és világított vele. Egy hatalmas mérges sárkány közeledett feléjük. Meg akarta őket enni. Mindketten ásni kezdtek, ahogy csak tudtak. Mire odaért a sárkány hozzájuk, a csapda készen állt. Amikor a sárkány össze akarta Zétit taposni, ő elugrott, s a sárkány lába pont a gödörbe szorult. Így csapdába esett. Keservesen sírni kezdett. Erre Bandi megsajnálta. Megszólalt a sárkány:
-Kérlek titeket, engedjetek el, nem bántalak titeket. Sőt! A barátotok leszek. Adok nektek egy sípot, és ha a segítségemre lenne szükségetek, azzal odahívhattok.
-Jó, rendben. Kiszabadítunk.
Így is lett. A sípot Bandi zsebre tette és tovább indultak. Mentek, mendegéltek, és találkoztak Bettikével, aki nagyon szomorú volt. A fiúk megkérdezték, miért olyan szomorú, mire Bettike így válaszolt:
-Azért vagyok szomorú, mert szeretnék óvodába járni, de egy boszorkány megátkozott. Azt mondta, addig nem enged el innen, nem mehetek óvodába, amíg nem tudom egyedül bekötni a cipőfűzőmet.
-Ó, ne szomorkodj! Majd én megtanítalak cipőt kötni. – szólt Zéti.
És hozzá is láttak. Leültek egy fa tövébe és Zéti mutatta Bettikének, hogyan csinálja.
-Először csinálj egy csomót, majd két fülecskét, aztán az egyiket dugd át a másik alatt, és mindkettőt erősen húzd meg!
Bettike többször próbálgatta. Egyszer csak ott termett egy gonosz boszorkány és azt sikoltozta:
-Úgy sem fog sikerülni! Ha-ha-ha-ha!
De Zéti és Bandi addig bíztatták Bettikét, és addig mondogatták, hogy ne adja fel, amíg egyszer csak sikerült. Abban a pillanatban a boszorkány felkiáltott:
-Na tessék! Megtanulta! – és eltűnt.
Bettikének már csak haza kellett jutnia Budapestre. Zéti megígérte neki, hogy hazakíséri. Bandi azonban nem akart tovább menni, ezért átadta Zétinek a sárkánytól kapott sípot, és vissza indult az óvodába. Zéti és Bettike útra keltek Budapest felé. Már hét napja gyalogoltak, amikor Zéti a zsebébe nyúlt és a kezébe akadt a síp. Eszébe jutott, hogy segítségül hívja a sárkányt. Így is tett. Megfújta a sípot és a sárkány egyből ott termett. A gyerekek felültek a hátára és Zéti kiadta a parancsot:
-Irány Budapest!
A sárkány pár szárnycsapás után meg is érkezett velük. Bettike megköszönte Zéti segítségét és elbúcsúztak egymástól. Zéti tovább repült a sárkánnyal. Repült, repült, egyszer csak megpillantotta Marcit az oviból, aki egy mély szakadékból próbált kimászni, de egy nagy kődarab a lábára szorult. Zéti odairányította a sárkányt, leszállt és a nagy sziklát a földhöz vágta, majd a kődarabokat egy nagy halomba gyűjtötte. Marci megköszönte a segítséget és azt mondta Zétinek, hogy hálából örökké a barátja lesz. Zéti azt felelte:
-Egy hatalmas várat szeretnék felépíteni, hogy az ovisok tudjanak ott játszani.
-Segítek neked. – ajánlotta Marci.
A sárkányt hazaengedték és nekiláttak várat építeni. Nem telt el sok idő, amikor egy egész csoport gyerek sétált arra. Zéti felismerte a Mókuska csoportból a csoporttársait. Az ő keresésére indultak. Ott volt: Dominik, Bálint, Luca, Emi, Ami, Viki, Reni, Dalma, Kevin, Debi, Tibike, Lorcsi, Milán, Dorina, Kristi és Gyurika. Velük együtt jöttek a kísérő felnőttek: Évi néni, Ildi néni, Marcsi néni és Móni néni. Mindannyian megfogtak egy-egy kősziklát, és építeni kezdtek. Együtt dolgoztak órákon át és elkészült a vár. Hatalmas ünnepséget tartottak, tűzijátékkal, és sok-sok finomsággal. Az óvoda többi csoportját is vendégül látták. Ezt követően boldogan éltek a várban, amíg meg nem haltak.

A relaxációnk(úgy domborítok mint a cica, házba bújok mint a csiga..) elkezdtük a célok elérése témánk feldolgozását.
Vidáman hallgattuk és táncoltunk a hónap dalára.
A boldogvár meséjét többször és figyelemmel hallgattuk.
A kapcsolódó feladat során a kövek segítségével megtaláltuk a boldogságvár puzzle darabjait is. Beszélgettünk a céljainkról, a fontosságaikról, majd a varázshópehely játékban sikerült jó mélyen belélegeznünk a varázshópelyheinket.
Megosztottuk egymással a játék során kialakult érzéseinket.
A maci játékban is örömmel és vidáman segítettünk az eltévedt kismacinak, hogy hazataláljon.
A boldogságóránkat vidám tánccal fejeztük be

Az Újévre mindenkinek vannak elképzelései, céljai. Nagy elhatározásra jutottam: a 2020-as évben többet teszek testi-lelki egészségem megőrzése érdekében. Ez a gondolat adta január első projektjének témáját óvodásaim számára. Fontosnak tartom, hogy már gyermekkorban megtanítsuk, hogy az egészség a legnagyobb kincs.

Az elmúlt két hétben fő célként tűztem ki, hogy a gyerekek játékos formában sajátítsák el, hogyan kell ügyelniük testi-lelki egészségükre. A projekt széleskörű, így igyekeztem a főbb témaköröket megismertetni a gyerekekkel: helyes táplálkozás kialakítása, egészséges ételek megismerése, testi higiéné és fogápolás fontossága, rendszeres testmozgás végzése, környezetünk védelme, szelektív hulladékgyűjtés lényege.

A beszélgetőkörben szót ejtettünk arról, hogy nemcsak a testünk egészsége fontos, hanem a lelkünké is. A Boldogságórák témája mindig beilleszthető az éppen aktuális projektünkbe. Ennek kapcsán meséltem a gyerekeknek újévi fogadalmamról, célomról: egészségesebben szeretnék étkezni, többet mozogni. Elmondtam, hogy lesznek napok, amikor nehezebben tudok ellenállni egy-egy édesebb falatnak, de kitartó leszek. Óvodásaim is megosztották velem céljaikat:

– „Szeretnék megtanulni lovagolni és ha nagy leszek állatorvosozni.”
– „Szeretnék megtanulni szebb karácsonyfát és pillangót rajzolni.”
– „Szeretném ha anyuék megtanítanának korcsolyázni.”

Segítség volt számunkra Bezzeg Andrea meséje, melyből megtudtuk, hogy céljaink felé vezető úton akadályok is gördülhetnek elénk. Ilyenkor kitartásra van szükségünk. Relaxáltunk, Bagdi Bella dalait hallgattuk és a feladatlapokat is megoldottuk.

Készítettünk répa-alma salátát és limonádét, só-liszt gyurmáztunk, vizuális tevékenységeink is a témánkhoz kapcsolódtak. Sokat sétáltunk és tornáztunk.

Úgy tapasztaltam, hogy a gyerekek boldogan, érdeklődve végezték az általam kért feladatokat. Célom az volt, hogy óvodásaim minél több tapasztalatot szerezzenek erről a témáról, ami úgy vélem, teljesült. Ezeken a foglalkozásokon én is újra gyermeknek éreztem magam, imádtam velük lenni.