Az ismerős zenére nagy örömmel szaladtak a szőnyegre a gyerekek. Látták Boldog Dórát is. Tudták új mesét hallhatnak. Kellemes időtöltésben lesz részük.Nagyon figyelmesen hallgatták meg a mesét a. Boldog Várról és gyorsan megtanulták a mondókát is:”Fújj, fújj erősen…”A következő alkalommal a Varázshópelyhes játékot játszottuk el,célokat tűztek ki saját maguknak a gyerekek.Le is rajzolták a céljaikat: ha felnőnek mik szeretnének lenni. A rajzokból tablót készítettünk. A munkálatok közben kellemes hangerővel többször elhangzott a hónap dala. Már egyre többen kapcsolódnak be az éneklésbe. Nagyon jól éreztük magunkat!

A célkitűzések hónapjában Boldog Dóra elhozta nekünk Bezzeg Andrea Boldogvár c. meséjét. Csoportunk jelmondata lett a ” Mindig hallgass a szívedre, a célod mindig legyen a szemed előtt.” Beszélgettünk arról, hogy vannak rövid idő alatt elérhető célok és távlati célok is. Célcsoportokat alkottunk, amikhez lehetett csatlakozni, pl. Megtanulom a verset, el tudok énekelni egy dalt, önállóan öltözök, megismerem a színeket. Olyan változatos játékokat szerveztünk, amelyekben a célbadobást, a célbajutást és juttatást tudtuk gyakorolni. Innen fejlesztettük tovább a témát a távlati célok felé, „mi leszek, ha nagy leszek?”Ismerkedtünk a különböző szakmákkal, bevonva a szülőket is. Meglátogattuk az egyik anyukát a fodrászüzletében, majd bejött a csoportba is, frizurát – különleges hajfonatokat – csinált a kislányoknak. Egy védőnő anyuka és orvos apuka is eljött és játékosan mesélt a saját szakmájáról. Meglátogattunk pékséget, autószerelő műhelyt és a szerepjátékokhoz sokféle eszközt gyűjtöttünk, készítettünk. Ezáltal nem csak egy alkalommal foglalkoztunk a célok elérésével, hanem két héten keresztül. Több gyermekünk is van, aki már tudja mi szeretne lenni, ha felnő. Ezeket le is rajzolták és a”meseházban” meg is jelenítettük. Végül itt van Aranyosi Ervin verse, amit nagyon sok gyermekünk tud már egyedül is elmondani. Boldog az ember akinek célja van, kinek nincs, az toporog céltalan. Helyét e földön sehol sem lelé, tűzz hát ki mindig célt magad elé. Sose félj attól, hogy túl nagy amire vágysz, a hegycsúcs messze, de mikor nekivágsz, minden lépéssel egyre közelebb. Ha van egy célod, már van egy mágnesed. Amíg a célod szemed előtt lebeg, legyőzni téged sehogyan sem lehet.

Boldogságóránkat relaxációs gyakorlatokkal kezdtük, majd meghallgattuk a Van nekem egy álmom című dalt, közben a dalban szereplő mozgásokat (járás, mászás úszás, taps, tánc, forgás, dobbantás) utánoztuk.Megismertük a Boldogvár meséjét, majd az eltévedt macikislányt segítették hazajutni iskola után a gyerekek.Végül a témával kapcsolatos színezőt, valamint a célok elérésének jelét színezték ki. Akinek volt még kedve, az lerajzolhatta azt is, hogy mi szeretne lenni, ha nagy lesz.

Egy szomorú, ködös reggelen, hogy felvidítsuk magunkat, boldogságórát tartottunk.A reggeli körben a szokásos együtt légzéssel egymásra hangolódtunk, aztán elővettem a céltáblánkat és célba dobtunk. Megbeszéltük, ki mit érzett, mikor eltalálta, és mit, amikor mellé dobott. Aztán tovább beszélgettünk arról, mit kell tennünk, hogy sikerüljön eltalálni : újra kell próbálni, gyakorolni kell.
Aztán fölsoroltuk, kinek mi a célja és mit kell tennie, hogy el is érje:
– Szeretném, ha a tudás fáján a cipőkötős bagolyhoz felkerülne a jelem — gyakorolni kell Amirával, Anyuval.
– Napostáblán szeretnék kis méhecskét kapni — figyelni kell és gyakorolni
– Szeretném a sakkban a Móni néni összes bábuját leszedni — sokat kell sakkozni
– Szeretnék fodrász lenni — iskolába kell járni, tanulni kell
-Szeretnék fölmászni a bordásfalra — sokat kell gyakorolni.
– Szeretnék szépen beszélni — járni kell a logopédus nénihez, meg kell csinálni a házi feladatokat
Aztán elkészítettük a saját céltáblánkat, ahol a körökbe a céljainkat írtuk és kitettük az öltözőbe, hogy a szülők is lássák, kit miben kell támogatniuk.
Tízórai után Boldog Dóra látogatott el hozzánk, de most nem hozott mesét, hanem arra kért bennünket, mi írjunk egyet neki, hogy más csoportokban majd el tudja mesélni. Sokára készültünk el vele, nagy fejtörést okozott, ezt hoztuk össze végül:
Egyszer régen, nagyon régen, kinn jártam a mese réten. Ahogy mentem, ahogy jártam, tudjátok, hogy mit találtam? Semmi mást csak egy mesét, kezdem is az elejét.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú, úgy hívták, hogy Tamás, és szánkó volt a jele és a Maci csoportba járt. Nem akart oviba járni, mert a többiek nem szerettek vele játszani és az óvó néni is folyton veszekedett vele és megbüntette. A gyerekek azért nem akartak vele játszani, mert állandóan verekedett és elvette a játékokat a többiektől. Az óvó néni ezért megszidta és a gondolkodó székre ültette. Pedig ő csak játszani akart! De nem adták neki az autót, hát odaütött, nem engedték várat építeni, hát fölrúgta a várat. Így hát a pajtásai folyton árulkodtak rá és nem szívesen játszottak vele.
Mikor egy nap megint sírva érkezett, az óvó néni átölelte, és beszélgetni kezdett vele.
– Miért nem akarsz itt maradni?
– Mert engem nem szeret itt senki! – szipogta.
– Én szeretlek – mosolygott az óvó néni.
– De mindig veszekszel velem – panaszolta Tamás.
– Ha jó leszel, nem veszekszem, megígérem.
– De hogy kell azt csinálni, hogy jó legyek?
– Kezdjük ott, hogy nem verekszel. Mielőtt verekedni kezdenél, gyere hozzám panaszkodni, mondd el mi a baj és meg fogjuk oldani.
– Biztos?
– Biztos.
Azzal kezet ráztak, és Tamás tényleg igyekezett is betartani a megállapodást, szólt az óvó néninek, aki igyekezett is mindig igazságot szolgáltatni, békíteni. És amikor Tamás nem csinált semmi rosszat, akkor mindig megszerette, megdicsérte.
-Látod, hogy szeretlek!
-De még mindig nem akarnak játszani velem.
– Hát persze. Ez nem megy egyik napról a másikra! Legyél türelmes és segíts is a pajtásaidnak! Ha a kicsik szomjasak, töltsél nekik innivalót, segíts ágyat vinni a társaidnak, vagy öltözködni. Majd meglátod, ha segítesz nekik, kedves vagy velük, akkor majd szívesen lesznek veled , egyre többször hívnak majd játszani.
És Tamás tényleg nagyon igyekezett: a hála fán egyre több gombot sikerült gyűjtenie, amit a segítségekért kapott, és az óvó néninek egyre kevesebbszer kellett igazságot tennie és a gyerekek egyre inkább elfogadták. Mire harmadszorra szedték le a hálafáról a gombokat, Tamásnak már két barátja is volt, akikkel mindig együtt játszott és reggelente már nem sírva, hanem mosolyogva érkezett.
Mint a mesebeli királyfi, kiállta a három próbát: abbahagyta a verekedést, segített a pajtásainak és kitartó volt, el is nyerte a méltó jutalmát, a pajtások szeretetét. Ha Tamást a gyerekek meg nem szerették volna, az én mesém is tovább tartott volna.

A Maroslelei Zengő Óvoda beszámolója a boldogságórákról, 2020.januárban.

A gyermekeknek is vannak céljai, melyeket segítsünk megvalósítani.