A Szitakötő csoportba amikor bementem, egy levelet vittem magammal, amelynek tartalmát felolvastam a gyermekeknek.
Izgatottan hallgatták végig. A boríték egy puzzle darabot tartalmazott. A puzzle többi darabja az óvoda különböző pontjain voltak elrejtve. Az, hogy hol is vannak a darabkák, a gyerekeknek kellett kitalálni. Pl. „Itt adják a finom ételeket -konyha, Ez a bácsi nagyon sok mindent tesz a kertünkért és mindent megjavít – gondnok bácsi, stb.
A beavatott kollégák elrejtették a borítékokat( amelyben puzzle darabok voltak), s csak akkor adhatták oda a gyerekeknek, ha válaszoltak együttesen egy -egy kérdésre. pl. soroljatok fel 5 levest! vagy milyen szerszámokat láttok, nevezzétek meg! hány lépcső vezet az irodába? hol van a szeretet helye?
A gyerekek fantasztikusan dolgoztak együtt, soha nem hagyták el egymást, segítették a kisebbeket.
Jó volt látni az együttműködést, az összedolgozást.
Amikor minden puzzle darab a birtokukban volt, az óvónénivel együtt felragasztották. Boldog Vár képe jelent meg előttük, amelyet a mese alapján felismertek. János mondókáját mondogattuk, majd közösen kiszíneztük a jutalmat.
Egy varázstoll érintése után mindenki elmondhatta egyéni céljait. ( megtanulni biciklizni, rajzolni, stb)
Csodálatos volt a gyermekekkel ez az alkalom, jó látni rajtuk az érdeklődést, az örömöt.
A célokat elérni nagyon jó érzés, együtt pedig felemelő. 🙂

Mi játékosan oldottuk meg kitűzött célunkat. A Déli sarkkörre készültünk, megépítettük és el is jutottunk sok kis állat segítségével. A gyerekek több napon keresztül játszhatták fantáziájukra bízva. Nagyon sok ötlettel, segítségadási móddal segítették egymást a különböző feladathelyzetekben, az együttjátszás folyamatában.

Ez a témakör testhezálló volt a gyerekek számára, mert minden gyermeknek van álma amit szeretne elérni. A munkafüzetben található „álom”-lehetőségeket felvágtam kártyákra, és már csak ki kellett választaniuk, mi lesz az.Volt aki több lehetőséget választott, ezeket a kártyákat kiszínezték, és közösen egy nagy kartonra felragasztottuk. Bagdi Bella dala szinte himnusszá vált a gyerekek számára, és együtt énekeltük és közben táncoltunk rá.A mese meghallgatása után, páros tevékenység következett, közösen kellett kirakni a Boldogságvár-puzzlet. A foglalkozás végén mindenki kiszínezhetett egy szimbólumot, és felragasztotta a Boldogságvár következő lépcsőfokára.

A témáról való beszélgetést célba dobó játék előzte meg. A gyerekeket ezzel a játékkal vezettem rá arra, hogy megértsék mi a cél. Nemcsak saját érzéseiket élték meg a játékban, hanem megfigyelhették társaik érzelmi megnyilvánulásait. Beszélgettünk az érzéseikről. Egy másik alkalommal labdaszerző versenyjátékot játszottunk, ahol nem a másik legyőzése, hanem a labdaszerzés volt a cél. A cél elérését nehezítettük, „sártengeren” kellet átkelni”kövekre” lépkedve. Nem volt csak 4 „kő”, vagyis babazsák. Meg kellett terveznie a gyerekeknek, hogyan jutnak el a labdáig, milyen messzire helyezik a babzsákot, hogy arra rá tudjanak lépni, majd visszanyúlni érte. Nem volt könnyű a feladat. Volt olyan gyermek, aki többszöri próbálkozás után jött rá arra, milyen messzire tegye le maga előtt a babzsákot, hogy a feladatot tljesíteni tudja. A végén megbeszéltük, hogy kellegy jó terv, hogy elérjük a célt. A gyerekek arca tükrözte, hogy jól érezték magukat játék közben, hogy gondolkodtak, próbálták megoldani a felmerülő problémát.