A gyerekekkel a célok kitűzéséről és eléréséről beszélgettünk. Megismerhették, hogy mik is azok a célok. Készítettünk Célapónak közösen egy képet, és megbeszéltük hogy nyárig megtanulunk szépen rajzolni. Célunk hogy szeretetben éljünk közösen, egy nagy összetartó kis csoport legyünk. És szeretnénk ha hamarosan visszaállna a régi rend. Bízunk benne hogy mire Célapó meglátogat bennünket, a kitűzött célokat el tudjuk érni. És mivel mi Micimackó csoport vagyunk, egy Micimackós képet készítettünk.
Célok kitűzése és elérése
A boldogságóra legelején belépett hozzánk az óvodatitkár, aki elmondta, hogy a „postás hozott” egy levelet a csoportunknak. A gyerekek nagyon izgatottak lettek, kíváncsian várták, mi áll a levélben. Hamarosan kiderült, hogy Boldogvár Tündére írta, melyben arra kéri a csoportot, hogy segítsenek kirakni egy képet. A kép darabjai el voltak rejtve a csoportszobában, fürdőszobában. Szerencsére egy térkép is volt a borítékban, amely megkönnyítette a kép darabjainak keresését. Miután minden darab előkerült, a gyerekek kirakták a képet, én pedig elmeséltem nekik Bezzeg Andrea Boldogvár meséjét. A mese után feldolgoztuk a kérdéseket, majd meghallgattuk Bagdi Bella Van nekem egy álmom c. dalát.
Január: A célok kitűzése
A célkitűzés még felnőtt korban sem könnyű, ezért okozott némi fejtörést, mivel tudom az én kis vegyes életkorú csoportomnak elmagyarázni, mi is az pontosan. De aztán rájöttem, hogy kis célok, kis magyarázat, kis élmények, és talán működni fog. A mai nap adta a lehetőséget, és ötletet, hogy hóembert készítsünk, a hétvégi hóesés, és némi megmaradt hó miatt. De a mai napon van a Hóemberek Világnapja is. Előkerült mágneses kirakó, T. Nimródnak pedig óriás papír, amire rajzolt. A múlt hétről hama gyöngyös kirakók voltak félig elkészíve, amit néhányan befejeztek. A díszeket vasalóval ragasztottam. A mese előtt elmondtuk a Csókai csókát, amit már egész ügyesen mondtak. A mai mese A Csillagszemű Juhász volt. A mese végén felsoroltuk, hogy milyen hónapokon vagyunk túl Boldogságóra programunkban. Aztán kérdésekkel rávezettem őket a mese taglalásán keresztül, hogy a januári hónap mi lehet. A célok kitűzésének magyarázatához a mai tevékenységüket is belevettem, így könnyebb volt megérteniük, hogy ők ma milyen célokat tűztek maguk elé. Ügyesen fel is sorolták a hóember készítést, a mágnes kirakót, a gyöngyözést, az óriás kép rajzolását, várépítést, a rendrakást, stb. Kértem Tőlük, hogy otthon kérdezzék meg szüleiket, hogy ők milyen célt tűztek ki mostanában maguk elé. A foglalkozást Bella; Van Nekem egy álmom és az Okos vagyok… zenéjével zártuk.
A keddi napunk csupa célbatalálós, és célba érős játékról szólt. Kezdtük a babzsákos célbadobóval, ami azért volt igazán találó, mert egész délelőtt volt valaki, aki éppen célbadobást gyakorolt. Utána a kimosott iskolatejes flakonokat arra használtuk, hogy a gyerekek pajtásukat, aki a szőnyegen háton feküdt, körberaktuk, és megnéztük mekkora. Volt aki vállalkozott arra, hogy más kirakott sziluettjébe feküdjön, és akkor persze kiderült, hogy kisebb, vagy nagyobb, mint társa. S. Patrik találóan úgy nevezte, hogy előretekertük az idő kerekét, mert volt aki hirtelen nagyobb lett, mint volt, én erre rákontráztam, hogy meg vissza is forgattuk, mert volt akinek kisebbre kellett húzni magát, vagyis, neki kicsit kellett játszania, ami nem a jövőben lesz, hanem a múltban volt. Ez persze senkinek nem volt a célja, csak az előbbi, hogy megnőjön. Meg persze, hogy iskolás legyen, meg később felnőtt. A pohárkákat ezek után labirintus készítésére használtuk fel, illetve használták a gyerekek, mert teljesen önállóan tervezték meg, és kivitelezték a pakolásig tartó útvesztő játékot. Néhányan a tegnapi napból kiindulva kérték az óriás papírt, hogy Nimródot utánozva ők is tele rajzolhassák. Négy gyönyörű munka született, óriás szivárványos tájkép, mesefigurás, számítógépes játék figurás, és egy hegy. Nagyon szépek lettek. A Van nekem egy álmom… dalnak a koreográfiáját szintén a gyerekek tervezték, sajnos a mai videó felvétel nem jól sikerült, holnap újra megpróbáljuk.
Szerdára ígértem az akadálypálya elkészítését, és a vele való játékot. Nem is felejtették el, kérték reggel, hogy csináljuk meg. Reggeli után összeraktuk. Az irányok mutatására nyilakat készítettem. Ezek mutatták, hogy alá, fölé, vagy mellé kell menni a tárgyaknak. Még behajtani tilos táblát is raktunk fel! A trambulinon ötöt kellett ugrani, amit számon is kértek egymástól. Nem volt kötelező résztvenni a feladatokon, de nem volt senki, aki kimaradt volna belőle. A legkisebbek is csinálták, egészen pakolásig. A célbaérést hangosan, kézfeltartással kellett mutatni: „Célba értem!” Később természetesen megmutattam a cél elérését jelképező ujjtartást. Még csoportképet is készítettünk a jel mutatásával. A mai mese ’A kiskakas gyémántfélkrajcárja’ volt. Megbeszéltük a célt, a cél eléréséhez való lépéseket, tetteket. A mesét természetesen ismerik már, de a katarzis élménye így is felemelő volt a gyerekeknek. Ma megcsináltuk a videót, és ráadás tánc is volt. Hálás vagyok Bellának, mert olyan örömmel táncolnak, énekelnek a gyerekek a zenéjére, hogy mindig megdobogtatják a szívemet. Köszönöm!
Csütörtökön a reggel a nagytorna időszaka. Megérkezésük után tornaruhába bújnak, trambulinon, billenőhintán bemelegítenek, és megyünk a tornaterembe. Labdával dolgoztunk, ami sok lehetőséget ad az ügyesség fejlesztésére, és még el is fáradtak. Persze a torna végén megbeszéltük, hogy sikerült-e a célunkat elérni. Ügyesek lettünk, erősek lettünk, el is fáradtunk. Vagyis mutathatjuk a célba érés jelét az ujjainkkal. A torna után elkészült a kupakokból a labirintus egy karton doboz tetejére. A nagyobbakkal megrajzoltattam a kis körökből kialakítható képeket, amire a céljaikat kellett rárajzolni. Rajzoltak családot, szeretetet, labdát, íróasztalt, fűrészgépet apának, playmobil játékot, balatoni nyaralást, hóember készítést, hógolyózást…stb. Kiszíneztük a célbaérés jelét, amit haza lehetett vinni, hogy otthon is megtanítsák a szüleiknek. Kiraktuk a lépcsőnkre is a következő fokra, és feltettük a lépcső tetejére a „Boldogság Kastlyunkat”. Megbeszéltük, hogy majd ha minden fokot végig vettünk, megismertünk, akkor olyan boldogok lesznek, mint amilyen gyönyörű ez a kastély. A napot Bella számunkra új dalával zártuk: „A győzelem tündér dala..”
A pénteki napunkat javarészt a hóember készítése töltötte ki Wc gurigából, mert a technikához elég sokat kellett segítenem. De aki végig csinálta, arra nagyon büszke voltam. Elérték az aznapi célt. Néhányan ma is kérték a célba érés jelét színezésre. A Répa című mesét dramatizáltuk, ilyenkor milyen jó, hogy vegyes a csoport, mert méret szerint is lehetett a kis színészeket válogatni.
Szandaszőlősi Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
A gyerekek lerajzolták saját céljaikat és a képen látható bakancsba beletettük.
Uzsoki Középiskolai Leánykollégium
Még mindig az online térben érintkezünk egymással. Diákjainknak hiányoznak az iskolai kapcsolatok. Most azonban mindenkinek az a célja, hogy egészségesek maradjunk és minél előbb visszatérhessünk a megszokott oktatási keretek közé.
A karantén alatt bizonyosságot nyert, hogy a család, a barátok, a szűkebb környezetünkből kapott biztonság és támogatás elengedhetetlenül fontos és szükséges ahhoz, hogy közeli és távoli célkitűzéseinket meg tudjuk valósítani.
Beszélgetéseink során diákjainkban tudatosítottuk, hogy céljaik elérésében a környezettel való együttműködés, a hála érzése és kifejezése mennyire fontos.
A januárban elvégzett feladatok:
Január a célkitűzések és azok megvalósításának hónapja. Megbeszéltük a gyerekekkel, hogy egy értelmes élet megéléséhez mindig szükségünk van célokra. Fontos, hogy a tevékenységeinket helyes időbeosztással mindig tudatosan megtervezzük, igazodva a lehetőségeinkhez, körülményeinkhez. A megoldáshoz gyakran hosszú és nehéz út vezet, de könnyíthetünk a terheinken, ha azokat megoldandó feladatokként és nem akadályként kezeljük. Első foglalkozásunkat az „Irka-firka” és a „Körbe-körbe karikába” című rajzos elmélkedésekkel kezdtük, ami megteremtette a vidám alaphangulatot számunkra (KK. 33/1. és 2.). A Mf. 71. oldala alapján megbeszéltük, le is írtuk, hogy a helyes célokhoz jó tervezés, másokkal való beszélgetések, jegyzetelések, és a kitűzött célok előnyeinek előtérbe helyezése szükséges, illetve, hogy a megvalósítás után jutalmazzuk meg önmagunkat, ami további célok előirányzására buzdít minket.
Megoldottuk a 77. oldal keresztrejtvényét is, aminek megfejtése egy varázsszó lett: SIKERÜL! A szó kezdőbetűihez biztató mondatokat is alkottunk közösen, hogy soha ne adjuk fel a harcot álmaink beteljesítéséért. Játékos, mozgásos feladatként eljátszottuk a „Célba zokni” című játékot is, igaz, hogy mi nem zoknival, hanem teniszlabdákkal dobálóztunk. Mindenki annyiszor dobhatott, amíg sikerélményt nem szerzett a pontos célba találásával, ami a mi játékunkban egy fonott kosár volt.
Fő feladatként a „Bakancs” címűt választottuk. Ennek kapcsán arról beszélgettünk, hogy ki hogyan képzeli el magát 2 év múlva, milyenek lesznek a körülményei, hogyan fog tanulni, hogyan látja magát 5-6. osztályos korában, milyen álmai, vágyai vannak, amiket el szeretne érni addigra, mi az, ami előreláthatólag megvalósul. Erről rajzokat készítettek a gyerekek, amiket jelképesen egy pár kinyomtatott bakancs képe köré helyeztünk el a táblán (ez lett a főképünk). Azt is megbeszéltük, hogy mi az a bakancslista, ez arra ösztönzött minden tanulót, hogy olyan célokat, álmokat találjon magának, amiket mindenképpen el szeretne érni az életében, akár rövid, akár hosszú távon is. Kaptak egy fénymásolt listát is, amiből kiválogathatták, hogy 2021 nyarán melyek azok a tevékenységek, amiket szívesen megvalósítanának.
Pihenésképpen a „Hátra arc!” című játékot játszottuk párokban, amikor a párok egymás mögé álltak, a hátsó emberke rajzot készített az előtte álló hátára, akinek ki kellett találni és lapra lerajzolni a hátra rajzolt ábrákat. Párcserével mindenki kiélvezhette a játék adta örömöket. Foglalkozásaink zárásaként nagyon hatékony gyakorlatnak tűnt a Varázshópehely” című játék, aminek az a lényege, hogy a gyerekek tetszőlegesen sétálnak a teremben, elképzelik, hogy a felhőkből varázslatos hópihék hullnak, amelyek mindegyike egy pozitív életérzést hoz. Ilyen pozitív érzéseket kellett képzeletben elkapkodniuk, ha ez sikerült, leülhettek. Utána mindenki elmondta, hogy milyen érzéseket/érzést talált, és ezzel az élménnyel térhetett haza.
Nagy sikert aratott a „Mi lennék, ha kincs lehetnék?” című játék is, aminek kapcsán arról fantáziáltunk és elmélkedtünk, hogy egy éjszakai csodás átváltozás kapcsán másnap reggel a körülöttünk élők miből vennék észre, hogy megváltoztunk, hogy jobbak lettünk. Legfőbb célként azt tudatosítottuk magunkban, hogy megpróbáljuk ezt a „jóságot” a felszínen tartani, és mind önmagunk, mind a környezetünk számára a legjobbat tenni, nyújtani.