Mindig célba érek!

Január: A célok kitűzése

A célkitűzés még felnőtt korban sem könnyű, ezért okozott némi fejtörést, mivel tudom az én kis vegyes életkorú csoportomnak elmagyarázni, mi is az pontosan. De aztán rájöttem, hogy kis célok, kis magyarázat, kis élmények, és talán működni fog. A mai nap adta a lehetőséget, és ötletet, hogy hóembert készítsünk, a hétvégi hóesés, és némi megmaradt hó miatt. De a mai napon van a Hóemberek Világnapja is. Előkerült mágneses kirakó, T. Nimródnak pedig óriás papír, amire rajzolt. A múlt hétről hama gyöngyös kirakók voltak félig elkészíve, amit néhányan befejeztek. A díszeket vasalóval ragasztottam. A mese előtt elmondtuk a Csókai csókát, amit már egész ügyesen mondtak. A mai mese A Csillagszemű Juhász volt. A mese végén felsoroltuk, hogy milyen hónapokon vagyunk túl Boldogságóra programunkban. Aztán kérdésekkel rávezettem őket a mese taglalásán keresztül, hogy a januári hónap mi lehet. A célok kitűzésének magyarázatához a mai tevékenységüket is belevettem, így könnyebb volt megérteniük, hogy ők ma milyen célokat tűztek maguk elé. Ügyesen fel is sorolták a hóember készítést, a mágnes kirakót, a gyöngyözést, az óriás kép rajzolását, várépítést, a rendrakást, stb. Kértem Tőlük, hogy otthon kérdezzék meg szüleiket, hogy ők milyen célt tűztek ki mostanában maguk elé. A foglalkozást Bella; Van Nekem egy álmom és az Okos vagyok… zenéjével zártuk.
A keddi napunk csupa célbatalálós, és célba érős játékról szólt. Kezdtük a babzsákos célbadobóval, ami azért volt igazán találó, mert egész délelőtt volt valaki, aki éppen célbadobást gyakorolt. Utána a kimosott iskolatejes flakonokat arra használtuk, hogy a gyerekek pajtásukat, aki a szőnyegen háton feküdt, körberaktuk, és megnéztük mekkora. Volt aki vállalkozott arra, hogy más kirakott sziluettjébe feküdjön, és akkor persze kiderült, hogy kisebb, vagy nagyobb, mint társa. S. Patrik találóan úgy nevezte, hogy előretekertük az idő kerekét, mert volt aki hirtelen nagyobb lett, mint volt, én erre rákontráztam, hogy meg vissza is forgattuk, mert volt akinek kisebbre kellett húzni magát, vagyis, neki kicsit kellett játszania, ami nem a jövőben lesz, hanem a múltban volt. Ez persze senkinek nem volt a célja, csak az előbbi, hogy megnőjön. Meg persze, hogy iskolás legyen, meg később felnőtt. A pohárkákat ezek után labirintus készítésére használtuk fel, illetve használták a gyerekek, mert teljesen önállóan tervezték meg, és kivitelezték a pakolásig tartó útvesztő játékot. Néhányan a tegnapi napból kiindulva kérték az óriás papírt, hogy Nimródot utánozva ők is tele rajzolhassák. Négy gyönyörű munka született, óriás szivárványos tájkép, mesefigurás, számítógépes játék figurás, és egy hegy. Nagyon szépek lettek. A Van nekem egy álmom… dalnak a koreográfiáját szintén a gyerekek tervezték, sajnos a mai videó felvétel nem jól sikerült, holnap újra megpróbáljuk.
Szerdára ígértem az akadálypálya elkészítését, és a vele való játékot. Nem is felejtették el, kérték reggel, hogy csináljuk meg. Reggeli után összeraktuk. Az irányok mutatására nyilakat készítettem. Ezek mutatták, hogy alá, fölé, vagy mellé kell menni a tárgyaknak. Még behajtani tilos táblát is raktunk fel! A trambulinon ötöt kellett ugrani, amit számon is kértek egymástól. Nem volt kötelező résztvenni a feladatokon, de nem volt senki, aki kimaradt volna belőle. A legkisebbek is csinálták, egészen pakolásig. A célbaérést hangosan, kézfeltartással kellett mutatni: „Célba értem!” Később természetesen megmutattam a cél elérését jelképező ujjtartást. Még csoportképet is készítettünk a jel mutatásával. A mai mese ’A kiskakas gyémántfélkrajcárja’ volt. Megbeszéltük a célt, a cél eléréséhez való lépéseket, tetteket. A mesét természetesen ismerik már, de a katarzis élménye így is felemelő volt a gyerekeknek. Ma megcsináltuk a videót, és ráadás tánc is volt. Hálás vagyok Bellának, mert olyan örömmel táncolnak, énekelnek a gyerekek a zenéjére, hogy mindig megdobogtatják a szívemet. Köszönöm!
Csütörtökön a reggel a nagytorna időszaka. Megérkezésük után tornaruhába bújnak, trambulinon, billenőhintán bemelegítenek, és megyünk a tornaterembe. Labdával dolgoztunk, ami sok lehetőséget ad az ügyesség fejlesztésére, és még el is fáradtak. Persze a torna végén megbeszéltük, hogy sikerült-e a célunkat elérni. Ügyesek lettünk, erősek lettünk, el is fáradtunk. Vagyis mutathatjuk a célba érés jelét az ujjainkkal. A torna után elkészült a kupakokból a labirintus egy karton doboz tetejére. A nagyobbakkal megrajzoltattam a kis körökből kialakítható képeket, amire a céljaikat kellett rárajzolni. Rajzoltak családot, szeretetet, labdát, íróasztalt, fűrészgépet apának, playmobil játékot, balatoni nyaralást, hóember készítést, hógolyózást…stb. Kiszíneztük a célbaérés jelét, amit haza lehetett vinni, hogy otthon is megtanítsák a szüleiknek. Kiraktuk a lépcsőnkre is a következő fokra, és feltettük a lépcső tetejére a „Boldogság Kastlyunkat”. Megbeszéltük, hogy majd ha minden fokot végig vettünk, megismertünk, akkor olyan boldogok lesznek, mint amilyen gyönyörű ez a kastély. A napot Bella számunkra új dalával zártuk: „A győzelem tündér dala..”
A pénteki napunkat javarészt a hóember készítése töltötte ki Wc gurigából, mert a technikához elég sokat kellett segítenem. De aki végig csinálta, arra nagyon büszke voltam. Elérték az aznapi célt. Néhányan ma is kérték a célba érés jelét színezésre. A Répa című mesét dramatizáltuk, ilyenkor milyen jó, hogy vegyes a csoport, mert méret szerint is lehetett a kis színészeket válogatni.

ooo

Képek