Tapasztalatom szerint az óvodás korosztály nehezen tudja megérteni a cél fogalmát, nehezen tudja azt elkülöníteni vágyaitól. Ennek megkönnyítése érdekében első alkalommal labirintus játékot játszottunk.
A gyerekekkel labirintust készítettünk kockákból, melyen keresztül Boldogvárhoz jutottunk. A várat az egyik kisfiú építette, aki szinte „művészi alkotásokat” hoz létre minden nap a kockákból, és egyéb kreatívan felhasznált játékeszközökből.
.Mindenki választhatott egy Lego figurát magának, aminek segítségével érzékeltethette, merre jár.
Cédulákra olyan célokat írtam fel, melyek a korosztálynak megfelelőek, könnyen érthetőek: pl. Megtanulok kétkerekűvel biciklizni. Megtanulom felhúzni az ötujjas kesztyűmet (kesztyű felhúzó versenyt is rendeztünk)! Megkóstolom azt a gyümölcsöt is, amit eddig nem szerettem. Többet mosolygok. Udvariasabb leszek! stb.
A „megtalált” cédulákat felolvastam, megbeszéltük, ki szeretné ezt elérni, lehet-e ez az egész csoportnak is célja, mit kell tenni, hogy elérje/elérjük?
Néhány cédulára megerősítő mondatok kerültek, pl. Nem adom fel! Újra megpróbálom! Tudom, hogy meg tudom tanulni! stb.
Mielőtt elindultak volna, meghatároztam, hogyan járják be a labirintust.
– A lehető legtöbb cédulát találd meg!
– A legrövidebb úton menj!
– A leghosszabb utat járd be!
A következő foglalkozáson már saját céljaikat mondták el, megfogalmazódott néhány olyan cél is, amit felnőtt korukra szeretnének elérni (pl. mi szeretne lenni)! A nagycsoportosok azt is meg tudták fogalmazni, hogy mit kell tenniük érte.
Aki pedig már elért valamit az említett célok közül, büszkén mesélte: pl. az egyik kislány nem szereti a gyümölcsöt, de az egyik napon megkóstolta a banánt!

Nagyon szerették a hónap dalát, szinte minden nap kérték – sőt volt néhány gyermek, aki otthon is meghallgatta, megismertette családjával – , saját kis koreográfiát is kitaláltunk hozzá.

Tapasztalatom szerint az óvodás korosztály nehezen tudja megérteni a cél fogalmát, nehezen tudja azt elkülöníteni vágyaitól. Ennek megkönnyítése érdekében első alkalommal labirintus játékot játszottunk.
A gyerekekkel labirintust készítettünk kockákból, melyen keresztül Boldogvárhoz jutottunk. A várat az egyik kisfiú építette, aki szinte „művészi alkotásokat” hoz létre minden nap a kockákból, és egyéb kreatívan felhasznált játékeszközökből.
.Mindenki választhatott egy Lego figurát magának, aminek segítségével érzékeltethette, merre jár.
Cédulákra olyan célokat írtam fel, melyek a korosztálynak megfelelőek, könnyen érthetőek: pl. Megtanulok kétkerekűvel biciklizni. Megtanulom felhúzni az ötujjas kesztyűmet (kesztyű felhúzó versenyt is rendeztünk)! Megkóstolom azt a gyümölcsöt is, amit eddig nem szerettem. Többet mosolygok. Udvariasabb leszek! stb.
A „megtalált” cédulákat felolvastam, megbeszéltük, ki szeretné ezt elérni, lehet-e ez az egész csoportnak is célja, mit kell tenni, hogy elérje/elérjük?
Néhány cédulára megerősítő mondatok kerültek, pl. Nem adom fel! Újra megpróbálom! Tudom, hogy meg tudom tanulni! stb.
Mielőtt elindultak volna, meghatároztam, hogyan járják be a labirintust.
– A lehető legtöbb cédulát találd meg!
– A legrövidebb úton menj!
– A leghosszabb utat járd be!
A következő foglalkozáson már saját céljaikat mondták el, megfogalmazódott néhány olyan cél is, amit felnőtt korukra szeretnének elérni (pl. mi szeretne lenni)! A nagycsoportosok azt is meg tudták fogalmazni, hogy mit kell tenniük érte.
Aki pedig már elért valamit az említett célok közül, büszkén mesélte: pl. az egyik kislány nem szereti a gyümölcsöt, de az egyik napon megkóstolta a banánt!

Nagyon szerették a hónap dalát, szinte minden nap kérték – sőt volt néhány gyermek, aki otthon is meghallgatta, megismertette családjával – , saját kis koreográfiát is kitaláltunk hozzá.

Felnőttként az Új esztendőt általában olyan fogadalmakkal, különféle célok kitűzésével kezdjük, melyek megvalósítására egész évben törekszünk. A 2-3 évesek körében nehezen megfogható témakör ez, hiszen életkorukból adódóan mindent azonnal szeretnének, ennek bármiféle akadályba ütközése pedig heves érzelmi reakciókat válthat ki belőlük. Az én célom az volt, hogy játékos formában megtapasztalják, hogy ha valamit nagyon szeretnének, azért erőfeszítéseket kell tenniük, ehhez bátran kérhetnek segítséget társaiktól és a felnőttektől is, és nem baj, ha sikerül elsőre.
A tevékenységet a Van nekem egy álmom című dal meghallgatásával és eltáncolásával kezdtük. Az új témát bábjátékkal vezettem be, hiszen ez a csoport egyik kedvence, és befogadható csatorna a kicsik számára. Dóra baba elmesélte varázsbakancsa történetét és hogy mi az ő álma, (erdei túrán madarak megfigyelése) mit tesz azért, hogy ez valóra váljon (lista bemutatása). Célba dobó játék során tudatosítottuk milyen érzés, amikor valamit sikerül elérni, ellenkező esetben pedig újra és újra lehet próbálkozni, nem kell kétségbe esni. Ismerkedtünk a Cél és a bakancslista fogalmával. Beszélgettünk a munkafüzetben található bakancslistáról és a gyerekeket saját álmaik megosztására biztattam. Ezután felidéztük Dóra célját, és az előző heti témánkra építve, segítettünk neki megetetni a madarakat, továbbá megkeresni kik látogatják az etetőt. A héten meghallgattuk még a Boldogságvár meséjét és hópihéket is varázsoltunk.
Süni Kiscsoport

A célok kitűzése, elérése témát nagyon jól el lehetett indítani a könyvben ajánlott Célba dobás c. játékkal. Először a célba dobást gyakoroltuk. Amikor már mindenki kipróbálta, leültünk megbeszélni, hogy milyen érzés volt beletalálni a célba. Aztán megkérdeztem, lehet-e más célunk, olyan amihez nem kell labda. A nagyobbak már maguktól fogalmaztak meg célokat. A kisebbekkel arról beszéltünk, volt-e olyan, amit nagyon szerettek volna és teljesült. Így szóba került a biciklizés, a kézfertőtlenítő önálló használata (falra szerelt), a távirányító használata (otthon), a telefon. Ezután arról beszéltünk, hogy mi az amit nem tudnak megcsinálni, de szeretnék, ha tudnák. Megvalósulhat-e, ha tesznek érte valamit? (Voltak teljesíthetetlen célok, de ezt is megbeszéltük). Majd megkértem őket, hogy újra dobjunk célba, de most célba dobás előtt mondják ki, mi az, amire vágynak, amit szeretnének elérni. Aztán párkereső játékot játszottunk labdával. Az volt a cél, hogy szerte-szét szaladgálás közben, jelre megkeressék ugyanazt a párt, akit futás előtt kiválasztottak, majd megállva érintsék össze a labdájukat. Az időjárás lehetővé tette, hogy az udvaron hóember építésével próbálkozzunk. Azzal a céllal mentünk az udvarra, hogy hóembert építsünk. Igen ám, de a kiderült, hogy az nem is olyan könnyű a „porhóból”. Még is elkészült a hóemberünk. Nem lett túl nagy, nem lett 3 gömbből készült, de hóember lett. A mi hóemberünk! Ebben a tevékenységben a célért való küzdés élményét tapasztalhatták meg a gyerekek. Nagyon sikeresnek éreztem ennek a témának a feldolgozását.