Boldogságóra havi beszámoló a Maroslelei Zengő Óvodában. Ebben a hónapban a célok kitűzése és elérése témát dolgoztuk fel.

A januári hónapban a célok kitűzése és elérése témával ismerkedhettek meg a kiscsoportosok.
A tevékenységet relaxációval és közös énekléssel kezdtük el.
– Bagdi Bella: Van nekem egy álmom című dalát énekeltük és közösen táncoltunk rá.
– A relaxáció során a következő gyakorlatokat végeztük:
– “Repül a karom ha akarom, ha nem akarom”
– “Napra forgó a napraforgó”
– ” Almát szedj, ügyesedj, szőlőt szedj, ügyesedj”

A téma bevezetése során a gyermekekkel célba dobó versenyt játszottunk babzsákkal. A gyermekek lelkesen vettek részt a játékban. A gyerekekkel közösen kijelöltünk egy célt, a karikát, melybe a babzsákot próbálják bedobni, így mindenki kipróbálhatta milyen érzés, amikor a babzsákja célba ér. Ezt követően beszélgettünk róla, kinek sikerült.
A téma feldolgozásához Bezzeg Andrea: Boldogvár meséje című mesét hallgatták meg a gyermekek, amit örömmel fogadtak.
A gyermekek a mese után egy levelet kaptak, melyben az állt, hogy egy képet kell összerakni, azonban a kép darabjai a csoportban elrejtve bújtak meg. A kiscsoportosok a hideg-meleg játék segítségével találhatták meg az elveszett kép darabjait, melyet a megtalálás után izgalommal raktak ki.
Majd a gyermekekhez eljött Mackó, aki eltévedt, hiába volt nála térkép. Így a gyermekek segítettek Mackónak a levelet felnyitni a következő játékok segítségével: mackó dalt énekeltek, a gyermekek egy lufit kipukkasztottak, megmutatta Mackó a cammogva járást, melyet együtt is gyakoroltunk, valamint utánoztuk Mackó hangját – brumm, brumm -. A gyerekek szívesen segítettek Mackónak hazatalálni.
A gyermekekkel újra elénekeltük Bagdi Bella: Van nekem egy álmom cimű dalát, az asztalnál pedig a célok elérése jelét színezhették ki.
A célok kitűzése és elérése témájában nagyon aktívan részt vettek a gyermekek, örömmel és izgalommal várták a játékokat, lelkesen vettek részt ezekben.

Az évindító januári témánk a célok kitűzése, ami általában minden évkezdéskor aktuális, most még inkább igaz a mi életünkben 2021-re… Egy újabb olyan téma, amivel nem biztos, hogy találkoznak ennyi idősen a gyerekek. De a játékos feladatok, szituációs játékok és a mese segítségével sikeresen megmászta csoportunk ezt a lépcsőfokot is. Most már félúton járunk az egész éves célunk elérésében, azaz hogy bejuthassunk a Boldogságvárba.
A mese több napon való elmesélése során ügyeltem arra, hogy a gyerekek felfigyeljenek arra a mondatra, amivel Jánost útnak indította az édesapja: „Mindig hallgass a szívedre! A célod mindig legyen a szemed előtt!” Egy-egy játékos feladat kapcsán ezt hangsúlyoztam nekik én is, így éreztek napról-napra rá a témánk lényegére. Ráhangolódásként az első napon a munkafüzet színezőjét használtam, mely során azokat az ábrákat színezték ki a gyerekek, amelyeket szeretnének megtanulni, utána pedig eljátszottuk a Varázshópelyhes szituációs játékot. Ezek lehetővé tették a téma kibontását és egy beszélgetőkör is létre tudott jönni. Majd másnap megkértem őket, hogy azt a célt, amit a leginkább szeretnének elérni/megtanulni, rajzolják le, a rajzokból készítettünk egy plakátot és kiállítottuk. Erre a napra a Boldogságvár puzzle játékot alaposan előkészítettem: szerkesztettem egy vár puzzle-t, lefotóztam az óvoda általunk használt helyiségeit, a fotókból készítettem egy térképet. A fotókon egy piros X jellel jelöltem azokat a helyeket, ahova elrejtettem a puzzle darabjait. A helyszíneket és a puzzle darabokat is beszámoztam a térképen és nyíllal jelöltem a sorrendet. Készítettem egy levelet, amelyet a csoportunk Boldog Dórától kapott és a levélben a puzzle játék instrukciói álltak, illetve mellékelve a térkép. Eljátszottam, hogy a levelet a postás hozta, felolvastam a tartalmát és közösen megvizsgáltuk a térképet, majd kezdetét vette a keresés. Igazi kaland lett belőle, izgatottan keresgéltek helyszínről-helyszínre, majd miután megtaláltuk közösen az összes puzzle darabot, összeállt a kép és a gyerekek egyből tudták, hogy a boldogság vára szerepel a képen. Utána mindenki kiszínezhette kedve szerint a saját boldogságvárát. Volt, akit annyira megihletett a játék, hogy rajzolt egy saját térképet és rajzok is születtek a várról.
A következő napon a macis játékot is megvalósítottam: szintén készítettem egy térképet, lezártam négy kapoccsal, felvettem egy medve fejdíszt, hátitáskát és eljátszottam az eltévedt maci kislány történetét. A gyerekek nagy lelkesedéssel igyekeztek a segítségemre, sikeresen teljesítve a négy kapcsot nyitó feladatot, majd közösen megvizsgáltuk a térképen a haza vezető utamat, azaz a célomat.
Az utolsó napra hagytam a célba ugró és dobó játékot a hét zárásaként. Ezzel kívántam érzékeltetni, hogy mennyiféle célunk lehet: megtanulni, elérni, megcsinálni, teljesíteni valamit. Az ugrások után megbeszéltük, hogy kinek miért volt nehéz vagy épp könnyű. Ebből pedig azt állapítottuk meg, hogy mindenkinek sikerülhet, amit szeretne megvalósítani, csak idő, gyakorlás és sok ráfordított energia kérdése pont úgy, mint megannyi más egyéb cél elérése, amelyekről a héten beszélgettünk. Végül felkerült az ötödik lépcsőfokra is a jel és a sikerünket megünnepeltük a „Van nekem egy álmom” című dallal, melyre táncra is perdültünk.