Ebben a hónapban a gyermekekkel sokat beszélgettünk arról kinek milyen céljai vannak , ki mit szeretne megvalósítani, elérni. Kezdetben nehezen tudták megfogalmazni céljaikat, de ez már a hónap végére egészen könnyedén ment. A gyermekek minden nap újabb és újabb célokat tűztek ki és valósítottak meg. Volt aki a havazásnak örülve hóembert szeretett volna aznap készíteni, volt aki megfogalmazta, hogy ő ezután mindenkinek fog segíteni, eltervezték milyen jelmezben lesznek a farsangon,mások az új barátságokat tűztek ki célul. A hónap végére már a hosszú távú célokat is megfogalmazták a gyermekek. A foglalkozásokkal kapcsolatban volt aki rendőr, lovasoktató,óvónéni, mozdonyvezető, kukásautó vezető, hercegnő szeretne lenni. Az egyik kislány szájából elhangzott, hogy ő olyan aranyos dadusnéni szeretne lenni, mint az ő jelenlegi dadusnénije. Ennek hallatára az egész csoport odaszaladt és nagy szeretettel ölelte át Böbi dadusnéninket.Öröm töltötte el szívem és éreztem azt a szeretetet, ami a csoport légkörét mindig is meghatározta.
A gyermekekkel a hónap folyamán sokat meditáltunk a Dr. Bagdy Emőke meditációit hallgatva és nagy szeretettel énekeltük és táncoltuk a ” Van nekem egy álmom” című dalt.

Célapó ellátogatott hozzánk. Ő a Télapó unokatestvére, aki segít neki. Ehhez készítettem egy Mikulás színezőt, csak más színekkel kiszínezve, kerültem a piros színt. Így is sokan Télapóként azonosították, amit helyesbítettem és elmagyaráztam, hogy miért jött közénk. Három célt tűztünk ki csoportszinten: szót fogadunk a felnőtteknek, nem beszélünk csúnyán és nem verekszünk. E három célunkat betettük a zsákokba, amit hónap végén Célapó elvitt a Télapóhoz. A gyerekek számára egyszerűen és érthetően rajzoltam a zsákokra céljainkat. A napok folyamán megnézegethették, hiszen a szobai madáretető alatt kapott helyet Célapó, így kapcsolódva heti témánk anyagához.

Újra egy héten át dolgoztuk fel a célok elérése témát. Első nap célba dobást játszottunk. Babzsákkal lehetett plüssökre dobni. Mindenki háromszor próbálhatott szerencsét. Utána megbeszéltük, mit érzett az, aki el tudta találni és mit érzett az, aki nem. Ügyesen, maguktól is rájöttek, hogy nem szabad rögtön feladni, hanem többször kell próbálkozni, esetleg segítséget kell kérni. Megígértem, hogy játékidőben lehet gyakorolni és holnap újra játszunk ilyet. Később, tízórai után Boldog Dóra a Boldogvár meséjét hozta el nekünk. Utána mindenki lerajzolhatta, milyennek képzeli a várat.
Másnap is gazdag programunk volt. Kipróbáltuk, mennyit ügyesedtünk a tegnapi gyakorlás után. Már mindenki célba talált! Megérte gyakorolni! Újabb célt tűztünk ki. Jégbe fagyott műanyag cápa és fóka megmentését, kiolvasztását úgy, hogy langyos vizet spricceltünk rá. Eltartott egy ideig, mire sikerült, de végül győztünk, sikerült elolvasztanunk az utolsó jégszilánkot is!
Harmadik nap arról beszélgettünk, ki mi szeretne lenni, ha felnő. Volt aki fodrász, tűzoltó, virágboltos, vagy konyhás néni. Aztán közelebbi célokat kerestünk, amit rövidebb idő alatt el lehet érni. Volt aki szeretett volna húszig számolni, cipőt kötni, cipzárt egyedül felhúzni, szépen vágni, festeni. Megbeszéltük, hogy mint a célba dobást, ezeket is kell majd gyakorolni. Tízórai után egy közös festmény létrehozását tűztük ki célul! Felfordítottunk egy asztalt, fóliát tekertünk a lábára és erre festettek a gyerekek. Minden korosztálynak jutott munka. A kisebbek a havat festették, a nagyobbak a házakat, fákat, hóembereket. Nagyon tetszett nekik az új technika, teljes átéléssel dolgoztak. Aztán eszünkbe jutott, hogy elmarad a farsangi bál a vírus miatt. Úgy gondoltuk, lehetne egy kisebbet tartani a csoportban. A gyerekek örültek az ötletnek, már csak meg kellett valósítani.
Negyedik nap mindent megtettünk, hogy megvalósíthassuk a csoportfarsangot. A szülők partnerek voltak, jelmezeket ajánlottak föl, hogy minden gyereknek jusson. Kértünk tőlük egy kis csemegét is, hogy, ha tánc közben megéheznénk, legyen mit eszegetnünk. A gyerekek bohócokat készítettek, azzal díszítettük az öltözőt. Közben gyakorolhatták a vágást, ragasztást. Mi felnőttek a termet, folyosót díszítettük girlandokkal, lampionokkal. A gyerekek nagyon izgatottak voltak, arról meséltek ki milyen jelmezbe fog beöltözni. A beküldött jelmezekből mindenkinek jutott!
És eljött a bál napja! Tízórai után beöltöztettünk mindenkit jelmezbe, aztán táncoltunk kicsit, majd ügyességi vetélkedő következett. Volt mocsár járás, lufidobálás, labdagurítás. Minden résztvevőnek járt a jutalom! Aztán ettünk mindenféle finomságot és délig roptuk a táncot. A bált Bagdi Bella: A győzelem tündér dalával zártuk és felragasztottuk a célok jelét a boldog vár következő lépcsőfokára.

Ebben a hónapban minden csoport kítűzött valamilyen célt magának. A kisebbek célba dobást gyakoroltak,” célba zokni „jétékot játszottak a, vagy éppen az volt a céljuk hogy a boldogság várhoz való utat megtalálják.A nagyobbak örömmel készítették el Micimackó ajándékait és ünnepelték meg a születésnapját.De volt olyan csoport is akiknek a kitűzött céljai között a cipőkötés megtanulása, és az „Így tedd rá-s” játékok elsajátítása szerepelt.Azt gondolom minden csoport örömmel , felszabadultan vett részt ezekben a játékokban, a célkitűzések megvalósításában.