Terveztünk, képzelődtünk, majd jöttek a rajzok.
Célok kitűzése és elérése
Merj álmodni! – ez volt a jelszava a hónap témájához kötődő beszélgetéseinknek. Érdekes volt látni, hogy az eleinte nehezen induló jövőképük hogyan alakult, formálódott az egyes álmok meghallgatása után. Mintha egymásból merítettek volna erőt a tervezéshez is. Ezek után a tablók elkészítése már könnyebben ment, és az alkotás közben tovább folytatták a jövőbeli terveikről, álmaikról szőtt csevegést.
A januári foglalkozáson beszélgetéssel indítottunk. Ki, mit szeretne elérni az életben? Mit kell tenni ahhoz, hogy ezt a célt elérhessed? Miután a gyerekek elmesélték, hogy milyen céljaink lehetnek, megbeszéltük, hogy milyen lépések, feladatok várnak ránk a cél eléréséhez. Fontosnak tartottam, hogy arról is szót ejtsünk, mit tehetünk, ha minden erőfeszítés ellenére sem sikerül elérni vágyainkat, álmainkat. Például, ha nem lehetek divattervező, varrhatok saját tervezésű ruhákat a családomnak, barátaimnak. Nem lehetek mestercukrász, akkor sütök a családomnak finomságokat. A beszélgetés után, mindenki lerajzolta, mit szeretne elérni.
A „bakancsos” feladatot úgy képzeltem el, már első olvasatra is, hogy egy valódi bakancsba tesszük bele a célokat. Kölcsönvettem a fiam 43-as bakancsát, és egész hónapban abban díszelegtek a célok! Most egy évre eltesszük ezeket egy befőttes üvegbe, majd jövőre megnézzük!
A célok kitűzése és elérése témát is egész héten dolgoztuk fel.
Fontos, hogy a gyermekek megértsék és átéljék azt az érzést, hogy a kitűzött célok eléréséhez vezető úton a befektetett „munka” nem hiábavaló. Mekkora örömet eredményez az, ha sikerül elérniük és jól elvégezniük a kitűzött feladatokat, illetve ha nem sikerül nem kell csüggedniük, mindig akad újrakezdés, egy másik lehetőség. Ezekhez a gondolatokhoz kapcsolódva Bezzeg Andrea Boldogvár meséjében a szegény legény János cselekedetei is megerősítette a gyermekekben, hogy mennyi erőfeszítés szükséges a távolabbi céljaink eléréséhez. Többször is kérték ezt a mesét, egyénileg bekapcsolódva idézték fel annak fő jeleneteit.
A Boldogságóra programmal párhuzamosan kidolgoztunk a csoportunkban egy ösztönző módszert, amely a „Boldogság háza” elnevezést kapta. Az ágyazós szekrény ajtajára készítettünk házakat, melyeket a Bogyó és Babóca meséből választottunk (a csoport kedvenc meséje) Ezekbe a házikókba minden gyermek „beköltözött”, van egy jellel ellátott ablaka. A gyerekek az ablakukba minden nap kapnak egy zöld –„boldog arcot” vagy egy piros-„szomorú arcot”. Természetesen a „zöld- boldog arc” megszerzése a cél, a nap folyamán. Ezt jó cselekedetekkel, a szabályok betartásával, egymáshoz való pozitív alkalmazkodással lehet kiérdemelni,- jól működik, nagy az ösztönző ereje. A hét elején azt tűztük ki célul, hogy minden nap mindenki „zöld arcot” kapjon.
A covid helyzet miatt a sütemény készítése nem tudott megvalósulni olyan módon, hogy egymást, ill. a szülőket vendégeljük meg, igy mi helyette a madaraknak kedveskedtünk finomságokkal, a gyerekkel együtt madárkalácsot készítettünk. Célunk volt gondoskodni a téli hidegben a velünk maradó kismadarakról.
Először is felidéztük, megnézegettük képen a telelő madarainkkal, megbeszéltük, miért is fontos élelmet biztosítani nekik ebben a hideg időben és ők ezt a kedvességet hogyan hálálják meg nekünk.
A madárkalács készítésekor közösen megbeszéltük milyen összetevőket használhatunk, mit szeretnek a madarak. Ugyanúgy összeállítottuk a „masszát” , mint amikor süteményt sütünk, és különböző sütiformákba rendezték a gyerekek. Amikor megdermedt a formákból kiszedve elhelyeztük a bokrokon, fákon, és közösen kívántuk nekik „Legyen mákod jövőre is!”.
Lőrincz Vanda rajzát csatolom, aki tanórai keretek közt balettozik az iskolában. Nagyon szereti és szeretné később is folytatni. A rajzának második felén egy lovon ül, mivel nem rég kezdett lovagolni és komolyan is gondolja. 🙂
A célok kitűzése és elérése című témát a tanári gondolatébresztés után a szokásos formában, beszélgető körben dolgoztuk fel az első órán. Véleményem szerint a tanulók jól megértették azt, hogy sikeres, kiegyensúlyozott életet csak úgy lehet élni, ha az ember előre tervez, bizonyos célokat megfogalmaz magának. Ugyanakkor a beszélgetésben az is jól előjött, hogy mindent nem lehet előre meghatározni, az élet nem egy számítógépes program. A kezdőbetűk játékkal folytattuk a foglalkozást, a gyerekek aktívan dolgoztak, majd a kártyák következtek. Nagyon ügyes megfejtések születtek, a legjobb megoldásokat, ötleteket, vágyakat az osztály előtt is elmondták az ötödikesek.
A második órában a 2 év múlva feladattal foglalkoztak a diákok, rajzos formában képzelték el két évvel későbbi életüket. A nem túl könnyű feladat szép megoldására csak a legügyesebb diákok voltak képesek. A záróköri megbeszélésre kevesebb idő jutott a tervezettnél.