Terveztünk, képzelődtünk, majd jöttek a rajzok.
Célok kitűzése és elérése
Merj álmodni! – ez volt a jelszava a hónap témájához kötődő beszélgetéseinknek. Érdekes volt látni, hogy az eleinte nehezen induló jövőképük hogyan alakult, formálódott az egyes álmok meghallgatása után. Mintha egymásból merítettek volna erőt a tervezéshez is. Ezek után a tablók elkészítése már könnyebben ment, és az alkotás közben tovább folytatták a jövőbeli terveikről, álmaikról szőtt csevegést.
A januári foglalkozáson beszélgetéssel indítottunk. Ki, mit szeretne elérni az életben? Mit kell tenni ahhoz, hogy ezt a célt elérhessed? Miután a gyerekek elmesélték, hogy milyen céljaink lehetnek, megbeszéltük, hogy milyen lépések, feladatok várnak ránk a cél eléréséhez. Fontosnak tartottam, hogy arról is szót ejtsünk, mit tehetünk, ha minden erőfeszítés ellenére sem sikerül elérni vágyainkat, álmainkat. Például, ha nem lehetek divattervező, varrhatok saját tervezésű ruhákat a családomnak, barátaimnak. Nem lehetek mestercukrász, akkor sütök a családomnak finomságokat. A beszélgetés után, mindenki lerajzolta, mit szeretne elérni.
A „bakancsos” feladatot úgy képzeltem el, már első olvasatra is, hogy egy valódi bakancsba tesszük bele a célokat. Kölcsönvettem a fiam 43-as bakancsát, és egész hónapban abban díszelegtek a célok! Most egy évre eltesszük ezeket egy befőttes üvegbe, majd jövőre megnézzük!
A célok kitűzése és elérése témát is egész héten dolgoztuk fel.
Fontos, hogy a gyermekek megértsék és átéljék azt az érzést, hogy a kitűzött célok eléréséhez vezető úton a befektetett „munka” nem hiábavaló. Mekkora örömet eredményez az, ha sikerül elérniük és jól elvégezniük a kitűzött feladatokat, illetve ha nem sikerül nem kell csüggedniük, mindig akad újrakezdés, egy másik lehetőség. Ezekhez a gondolatokhoz kapcsolódva Bezzeg Andrea Boldogvár meséjében a szegény legény János cselekedetei is megerősítette a gyermekekben, hogy mennyi erőfeszítés szükséges a távolabbi céljaink eléréséhez. Többször is kérték ezt a mesét, egyénileg bekapcsolódva idézték fel annak fő jeleneteit.
A Boldogságóra programmal párhuzamosan kidolgoztunk a csoportunkban egy ösztönző módszert, amely a „Boldogság háza” elnevezést kapta. Az ágyazós szekrény ajtajára készítettünk házakat, melyeket a Bogyó és Babóca meséből választottunk (a csoport kedvenc meséje) Ezekbe a házikókba minden gyermek „beköltözött”, van egy jellel ellátott ablaka. A gyerekek az ablakukba minden nap kapnak egy zöld –„boldog arcot” vagy egy piros-„szomorú arcot”. Természetesen a „zöld- boldog arc” megszerzése a cél, a nap folyamán. Ezt jó cselekedetekkel, a szabályok betartásával, egymáshoz való pozitív alkalmazkodással lehet kiérdemelni,- jól működik, nagy az ösztönző ereje. A hét elején azt tűztük ki célul, hogy minden nap mindenki „zöld arcot” kapjon.
A covid helyzet miatt a sütemény készítése nem tudott megvalósulni olyan módon, hogy egymást, ill. a szülőket vendégeljük meg, igy mi helyette a madaraknak kedveskedtünk finomságokkal, a gyerekkel együtt madárkalácsot készítettünk. Célunk volt gondoskodni a téli hidegben a velünk maradó kismadarakról.
Először is felidéztük, megnézegettük képen a telelő madarainkkal, megbeszéltük, miért is fontos élelmet biztosítani nekik ebben a hideg időben és ők ezt a kedvességet hogyan hálálják meg nekünk.
A madárkalács készítésekor közösen megbeszéltük milyen összetevőket használhatunk, mit szeretnek a madarak. Ugyanúgy összeállítottuk a „masszát” , mint amikor süteményt sütünk, és különböző sütiformákba rendezték a gyerekek. Amikor megdermedt a formákból kiszedve elhelyeztük a bokrokon, fákon, és közösen kívántuk nekik „Legyen mákod jövőre is!”.
Lőrincz Vanda rajzát csatolom, aki tanórai keretek közt balettozik az iskolában. Nagyon szereti és szeretné később is folytatni. A rajzának második felén egy lovon ül, mivel nem rég kezdett lovagolni és komolyan is gondolja. 🙂
A célok kitűzése és elérése című témát a tanári gondolatébresztés után a szokásos formában, beszélgető körben dolgoztuk fel az első órán. Véleményem szerint a tanulók jól megértették azt, hogy sikeres, kiegyensúlyozott életet csak úgy lehet élni, ha az ember előre tervez, bizonyos célokat megfogalmaz magának. Ugyanakkor a beszélgetésben az is jól előjött, hogy mindent nem lehet előre meghatározni, az élet nem egy számítógépes program. A kezdőbetűk játékkal folytattuk a foglalkozást, a gyerekek aktívan dolgoztak, majd a kártyák következtek. Nagyon ügyes megfejtések születtek, a legjobb megoldásokat, ötleteket, vágyakat az osztály előtt is elmondták az ötödikesek.
A második órában a 2 év múlva feladattal foglalkoztak a diákok, rajzos formában képzelték el két évvel későbbi életüket. A nem túl könnyű feladat szép megoldására csak a legügyesebb diákok voltak képesek. A záróköri megbeszélésre kevesebb idő jutott a tervezettnél.
A téma feldolgozása a hónap során több napon keresztül történt. Így lehetőségünk volt arra, hogy több oldalról megközelítve, alaposan körbejárva, megértsük a feladatot.
Bagdi Bella: Van nekem egy álmom kezdetű dalának első meghallgatása abban segített, hogy a gyerekek meg tudják fogalmazni céljaikat, és megértsék, hogy ha valamit szeretnének elérni, ahhoz tenniük is kell érte! A további meghallgatások során utánzó mozdulatokkal játszottuk el a dalt – másztunk… mentünk… átúsztuk a folyót, de az út legélvezetesebb része mégis csak a tánc volt. Persze az egyéni célok megfogalmazása így sem volt könnyű.
A „célbazokni” feladat mindenkit izgalommal töltött el. Kicsik és nagyok izgatottan álltak a célzó pontra és próbáltak a zsámolyba találni, újra meg újra, amíg nem sikerült.
Többször is elmeséltem Boldogvár meséjét. A mese előtt Boldog Dóra versét közösen mondtuk el.
Megemlékeztünk Micimackó születésnapjáról. Érdekes volt megtapasztalni, hogy van olyan kisgyermek a csoportban, aki még nem is hallott Micimackóról, míg mások boldogan sorolták barátai nevét, jellemző tulajdonságaikat. A gyerekek elhozhatták saját Micimackós könyvüket, melyből mindenki megismerhette történeteiket.
A hónap „legfinomabb” feladata mégis csak a Mákos-kevert elkészítése volt. A vírushelyzet miatt nem mehettünk el közösen vásárolni, de a recept és a hozzávalók végigbeszélése sok új ismerettel gazdagította a gyerekeket. Mindenki részt vett a sütemény elkészítésben, dolgozott a cél eléréséért: mért, adagolt, kevert. Jó volt látni, ahogy segítették egymást, tartották a tálat az egyre sűrűsödő massza keverésekor, hogy az ne csúszkáljon az asztalon. A tepsibe töltés után aztán mindenki megkóstolhatta, mit is készítettünk! A sütemény igazán jól sikerült, minden morzsája elfogyott, így a szülők kínálására nem is maradt. A gyerekek boldogan meséltek otthon óvodai élményeikről, ezt a szülői visszajelzésekből tudjuk. Így aki szerette volna, az másnap hazavihette a receptet, hogy otthon közösen, együtt, újra elkészíthessék azt, és elmondhassák: „Legyen mákod jövőre is!”
A következő várva várt boldogságóra témánk a célok kitűzése és elérésének gyakorlása volt. A téma bevezetése képpen meghallagattuk Bagdi Bella: Van nekem egy álmom című dalát. A dal értlemezése után spontán mód kialakult egy olyan beszélgetős kör, melyben, a gyerekek elmondhatták ki mit szeretne elérni. Több érdekes gondolat is született, mint például, állatorvos szeretnék lenni, szeretnék már iskolás lenni, vagy szeretnék megtanulni olvasni stb. A téma az egész hetünket átkarolta, így sokat beszélgettünk ezekről a célokról, mindezek eléréséről, hogy hogyan, milyen módon juthatnak majd el oda, hogy céljukat elérhessék. Igyekeztem mindezt pozitív gondolataimmal erőssíteni a gyerekekben. Tudják, érezzék, megfelelő akarat, energia, tanulás segítségével minden lehetséges. Ezen gondolatok átbeszélése után a gyerekek elmondhatták, hogy ki mire büszke, milyen célokat ért már el élete során. Hasonló gondolatok születtek, mint például, büszke vagyok arra, hogy megtanultam biciklizni, megtanultam úszni, vagy éppen segítettem anyukámnak ruhát hajtogatni. Mindez jó alkalom volt, hogy alakuljon a gyerekekben az egymás iránti tisztelet, (társuk végig hallgatása során), Fejlődött kommunikációs, önkifejező képességük. Közös célunk volt, az előző héten az óvoda udvarára kihelyezett madáretetők folyamatos nyomonkövetése, újratöltése a madarak etetésének, életben tartásának célja érdekében. Az egész hetünket átkaroló téma feldolgozása során, volt alkalmam mesélni a gyerekeknek Micimackóról, aki 95 évvel ezelőtt született. (heti témánk az idő körforgása volt, évszakok, évek, hónapok, hetek). Meséltem nekik Milne-ról, aki egy régóta dédelgetett álmát valósította meg, amikor Micimackó figurája eljutott a könyveken keresztül a gyerekekhez, majd „életre kelt”, és a televízió képernyőjén át követhették nyomon kalandos történeteit. Elképzeltük milyen lenne ma Micimackó ilyen időssen, aki január 18-án ünnepli szülinapját. Tiszteletére Micimackós színezőt szinezhettek a gyerekek. Mivel nagycsoportosok, nehezítés képpen, a számkép felismerés, és az összeadás gyakorlása céljából, ehhez alkalmas színezőt választottam. A zárókörben való beszélgetés jó vissza jelzés volt számomra arra, hogy tudjam, a gyerekek nagyon szerették, és élvezték a téma feldolgozását. Visszaigazolás volt még, hogy a gyerekek töbször is kérték Bagdi Bella dalát, hogy hallgassuk meg.