Ebben a hónapban egy tevékenységtervezetet töltök fel. Remélem hasznos lehet.

Ebben a hónapban egy tevékenységtervezetet töltök fel. Remélem hasznos lehet.

A gyerekekkel megismerkedtünk a hónap témájával, a célok kitűzéséről és eléréséről. Beszélgettünk sokat kinek milyen célja van és hogyan, miként érhetjük el azokat. Meghallgatták a témához kapcsolódó mesét is, valamint a dalt is.
Megtanultuk a napokról szóló mondókát, és el is játszottuk, igaz mi nem vettük fel videóra, csak képeket készítettünk, de így is nagyon élvezték a gyerekek.

Január az új év kezdete és a céljaink kitűzésének hónapja. Ilyenkor az emberek új évi fogadalmakat tesznek, új szokásokat vesznek fel, egy új dolog kezdetének reményében. Célokat tűznek ki maguk elé, aminek az elérésével boldogabbá válhatnak. A mi nagycsoportos gyerekeink is egy új, iskolára felkészülő év elején állnak.
A foglakozást a „Haragom kifújom, mint a cica nyújtózom” mondókával kezdtük a szőnyegen, majd a „Domborítok, mint a cica, házba bújok, mint a csiga” mondókával el és visszakúsztunk a szőnyegre. A téma bevezetéseként beszélgettünk arról, hogy ki milyen fogadalmat tett, a családjában milyen új évi célokat tűztek ki maguk elé. Megbeszéltük , hogy hogyan érhetőek el ezek a célok és hogy elérhetőek-e, hisznek-e benne. Ezek után levetítettem az egy perces animációt a struccról és a pingvinről. Ráismertek egy hasonló mesére a teknősről és a nyúlról vagy ugyanilyen még a nyúl és a sündisznó története. Megbeszéltük, hogy először elég hihetetlen, hogy ezek a lassúnak mondott állatok győzni fognak, de mind a három mesében a szerénység és a kitartás győzött a nagyképűség ellen. Ezek után leültünk az asztalokhoz, és kiszínezték a pingvineiket, tetszőleges színűre. Többféle megoldás született, fantáziától függően. Volt aki pingvin színűre színezte, volt aki szivárvány színűre. Volt olyan gyerek, aki a család minden tagjának színezett egyet, egyet. Amikor befejeztük a színezést, elmentünk a boldogságvárunk elé és ráragasztottuk a célok kitűzése szimbólumot, az ötödik lépcsőfokra. Mielőtt kimentünk a teremből, meghallgattuk Bagdy Bella: Van nekem egy álmom című dalát.
Úgy gondolom, hogy ez a foglalkozás is nagyon tartalmas volt, jobban megismerhettem a gyerekeket, segített nekem is a jövőbeli céljaim kitűzésében amit a csoporttal együtt tervezek még ebben a nevelési évben.

A hónap témáját jól be tudtuk illeszteni az óvodai mindennapokba az aktuális tematikától függetlenül is, hiszen céljaink mindig vannak. Nagycsoportosaink számára pedig ezt felismerni nem volt nehéz. A fókuszt könnyen tudták céljaik megvalósítására irányítani. Minden nap beszéltünk arról, mi minden történt aznap, milyen kívánságunk, célunk teljesült. Ami nagy kihívást jelentett számukra az a mozgás volt, melynek során párjukkal együtt kellett maradniuk. Ebben az életkorban a nagymozgás 45 percig tart. Ez alkalommal mindent társukkal együtt kellett végezniük. Ezt úgy segítettük, hogy összekulcsolt kezeikre egy kesztyűt húztunk, vagy egy kesztyűt fogtak közösen és soha nem engedhették el a foglalkozás idején. Nagyon élvezték a gyerekek, de sokszor akadályba, nehézségbe ütköztek, ami nagyon jól tükrözte a mindennapokat. Korábban már megbeszéltük, hogy soha nem adjuk fel, s ezt most is sokszor hangsúlyoztuk, a végén pedig örültünk a sikerélményeknek. Egy nagy körbe álltunk lezárásként, hiszen a légző gyakorlat nem maradhat el és ezt már a gyerekek is megtanulták. Az volt a kérésük, hogy „fújjunk lufit”. Összeszedtünk néhány fontos gondolatot (melyek nevével láttuk el a képzeletbeli lufikat ) ami a tevékenységet jellemezte s a gyerekek az alábbiakat mondták: „kitartás”, „szeretet”, „boldogság”. Nagyon büszkék vagyunk rájuk!

Elérkeztünk az ötödik lépcsőfokra! Már a célok elérésének hónapjában vagyunk.
A relaxáció ma se maradhatott el. „Puha meleg, felengedek, meleg vagyok, elolvadok”relaxációval kezdtünk.
A hónap dalára, a „Van nekem egy álmom” c dalra, jót mozogtunk, örömmel táncoltunk. A hónap meséjét előző nap meghallgattuk, és felelevenítettük, beszélgettünk a mese szereplőiről.
A téma bevezetése folyamatában beszélgettünk, hogy mik a céljaink? Megállapítottuk, hogy a célok követése értelmet ad életünknek. A célok eléréséhez szükség van egymásra, az együttműködésünkre.
Ezután egy érdekes játék, a hátraarc játék következett. Egymásnak hátat fordulva, egymás hátára rajzolva találtuk ki, hogy barátunk mit rajzol. A kitalálás jutalma egy ölelés volt.
A „varázshópehely” játék során elképzeltük hogy esik a hó, és a hóesésben bizony ránk esik a varázshópehely. Mikor ez megtörténik, és ránk esik a varázshópehely, megállunk és jól beszippantjuk. Nagyon sok varázshópelyhet gyűjtöttünk be.
A mai boldogságóránk utolsó játéka a mackós játék volt.
Megtudtuk, hogy a Mackó nagy bajban van. Anyukája megengedte neki, hogy egyedül menjen haza az oviból, de sajnos eltévedt. Van nála egy térkép, de nem tudja használni, 4 kapocs zárja. De ha teljesítünk 4 feladatot, kinyílik a térkép.
A sünikék örömmel segítettek a mackónak és teljesítették a feladatokat! Elmondtunk egy mondókát, kipukkasztottunk egy lufit, amit mi készítettünk, úgy jártunk mint a mackók, és hangosan kiabáltunk 3x, hogy Mackó mama jövök már! Nagyon jó kis játék volt.
Zárásként megölelgettük a boldogságmacinkat!