A célok kitűzése és elérése témát relaxációval kezdtem. A választásom a Tüdő takarítás című játékra esett. A gyerekeknek nagyon tetszett a játék mély belélegzés után a magánhangzókat hosszan ejtve, kilégzéssel adták ki a hangokat. A játék alkalmával kisebb versengés alakult ki vesz nagyobb levegőt és kinek tart tovább a hang kiadása. Utána lejátszottam a hónap dalát nekik Van nekem egy álmom című dal. Újév első hetében, január 9-én érkeztünk az óvodába, ezért újévi köszöntő jegyében kismalacokat készítettünk a gyerekekkel. Tudatosítottam velük, hogy milyen új évet írunk és a kismalacok kalapjára ráírtam. Későbbiekben a kis malackákat még használtuk. A célba dobó játékhoz különböző karikákat használtam. Összekötöttem célba dobást számlálás gyakorlásával. A sárga nagyobb karika 10 pontot a kék kisebb karikák pedig egy-egy pontot értek. Így a gyerekek ki számolhattak a három babzsák eldobása után, hogy hány pontot dobtak. A játékot annyira megkedvelték a gyerekek, hogy egész héten folyamatosan lehetőséget biztosítottam a gyakorlásra. Beszélgetés kezdeményeztem, hogy kinek milyen célja van, és mit kell tenni azért, hogy azt elérjük. Először is a fogalom tisztázásával kezdtük meg kellett tapasztalnom, hogy egyáltalán értik-e a célkitűzés fogalmát. Érdekes volt ahogy a gyerekek nyilatkoztak. Főleg hosszú távú célokban gondolkodtak. Az egyik kislány azt mondta, hogy Ő űrhajós szeretne lenni. Beszélgettünk arról, hogy már nagyon sok női űrhajós van és minden elérhetnek, amit csak szeretnének. Az álmaink célokká válnak és ha teszünk érte, megvalósulhat. Elmeséltem több esetet ismerősi körömből. (egy kisfiú aki már kicsi kora óta pilóta szeretett volna lenni, és az is lett, de ahhoz ő mindig nagyon jól tanult, jól is viselkedett, nagyon fegyelmezett volt, vigyázott a fogaira, egészségesen élt, sportolt) Tudatosítottam bennük, hogy a céljainkért tenni kell. Beszélgettünk arról milyen az, ha tudatosan készülünk egy-egy célunk elérésére, és miket kell tenni hozzá. Igyekeztem a beszélgetést a kisebb célokra átvezetni. Elővettük az elkészített kismalacokat és megpróbálták a gyerekek megfogalmazni a következő céljukat. Megkértem a pedagógiai asszisztenst, hogy jegyzetelje le, amit a gyerekek mondanak, amiket később a kismalacok hátára ráírtam, hogy amikor kirakjuk a jelükhöz, így a szülők is elolvashatták a gyerekeik céljait. A feladatlapon is kiszínezték, amit szeretnének megtanulni. Az egyik kislány nagyon szeretett volna cipők megtanulni kötni, ezért a héten gyakoroltuk a cipő kötést. A székre kötöttem cipőfűzőket és sorba mutattam játékosan a mozdulatokat. Három gyermek is megtanult köpni cipőt a héten. A mese a Boldogvár meséje volt. Szívesen hallgatták a gyerekek. A mesehallgatás után a Varázshópelyhek játékot játszottuk. A játék után mutattam a gyerekeknek hópehely mintázatokat, és többen megpróbálkoztak rajzolásával. Megkértem a gyerekeket, hogy a téma szimbólumát színezék ki, majd közösen helyeztük a következő lépcsőfokra. Zárásképpen, „Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek” dalt lejátszottam közkívánatra. Most már lassan hagyománnyá válik, hogy ez a dal zárja a foglalkozásunkat.

A januári boldogságórát célba dobással kezdtük ráhangolódásként: két sorban álltunk fel, külön a lányok és külön a fiúk. A lányoknak piros karikába kellett célba dobniuk babzsákkal, a fiúknak kék karikába. Mindenki dobhatott többször, hogy legyen sikerélménye. Majd csengettyűjével megérkezett Boldog Dóra és elmesélte a Boldogvár meséjét. A mese után beszélgettünk az álmainkról, céljainkról, amit sikerült már elérnünk, vagy amit nagyon szeretnénk. Ez után vendégünk érkezett: egy maci bábbal játszottam el a gyerekeknek, hogy a kis maci segítséget kér tőlünk. Nem talál haza, de van nála egy térkép, amin van négy kapocs, de csak akkor nyílik ki a térkép, ha teljesítünk négy feladatot. A gyerekek örömmel segítettek a kis macinak. Elsőnek macis dalt énekeltünk (Mackó, mackó ugorjál…), második feladatunk volt a lufifújás (légzőgyakorlat), a harmadik feladatban cammogtunk, mint a medve és az utolsó feladatunk az volt, hogy hangosan kiabáljuk a mackó mamájának, hogy „Mackó mama, jövök már!”. Majd kinyílt a térkép és láthattuk, hogy merre kell a macinak mennie és elköszöntünk tőle.
Utána levele érkezett a Katica csoportnak, amit a postás hozott. Benne egy üzenet és egy térkép.
Az üzenet az volt, hogy egy puzzle darabjai vannak elrejtve az óvodában, keressék meg a térkép segítségével. A térképen az óvoda általunk használt részei voltak ábrázolva fotókon és egy x jelölte a puzzle helyét. 6 db rejtekhely volt, amit meg kellett keresnünk. Végül összeálltak a puzzle darabkái és elénk tárult a Boldogságvár. A varázshópelyhekkel zártak a foglalkozást: megkértem a gyerekeket, hogy képzeljük el, ahogy esik a hó és szállnak az orrunkra a varázshópelyhek. Mindenki szippantson be három ilyen hópihét és kívánjon valamit, amit nagyon szeretne. A kívánságaikat utána lerajzolhatták. Volt aki térképet rajzolt a Boldogságvárhoz, nagyon sokan szivárványt ábrázoltak, de volt, akinek kiskutya az álma vagy egy új, szép szoba. Elmondta mindenki, hogy mire vágyik. A képekből kiállítást rendeztünk.
Zárásként felkerült a következő jel a Boldogságvár ötödik lépcsőjére.