Az év első óráját beszélgetéssel kezdtük, mindenki elmesélte hogy hogyan teltek az ünnepek és a téli szünet. Ezután beszélgettünk az új évi fogadalmakról, célokról, majd megkértem mindenkit, hogy válasszon magának egy célt, amelyet szeretne megvalósítani az évben és ezt activity formájában mutogassa, rajzolja vagy írja körül a társai számára, akiknek ezt ki kell találniuk. Nagyon élvezték ezt a játékot a tanulók, ezen kívül egymást is még jobban megismerhették, új dolgokat tudhattak meg a másikról. Ezután állításokról kellett eldönteniük, hogy fontos vagy nem fontos a céljaik elérése szempontjából. Végül a gyerekek elkészítették a céljaik kiskönyvét, amelyhez három elérendő célt határoztak meg. Úgy gondolom, hogy a foglalkozás során számukra is fontossá vált, hogy legyenek álmaik és megvalósításra váró céljaik, amelyek elérése még boldoggabbá teszi majd őket, valamint büszkék lehessenek magukra és mi is rájuk, hogy sikerült megvalósítaniuk.
Célok kitűzése és elérése
Az új év első napjai lehetőséget kínáltak arra, hogy megbeszéljük, ki milyen szokásán szeretne változtatni, vagy éppen mit szeretne elérni az újesztendőben!?
Januári Boldogságóráinkat a jókedv, a sok nevetés jellemezte! A változatos feladatok közül azokat választottam, amelyeket legmegfelelőbbnek éreztem csoportom számára.
A foglalkozásokat a „Puha meleg, felengedek, meleg vagyok, elolvadok” és a „Kitárom világom” relaxációs gyakorlatokkal kezdtük, majd meghallgattuk Bagdi Bella: Van nekem egy álmom kezdetű dalát. Aztán eljátszottuk a „Célbadobás” játékot, majd a beszélgetőkörben a gyerekek megfogalmazták céljaikat, és arról is beszélgettünk, hogyan tudják megvalósítani azokat. ( A hónap során gyakran emlegettük a „Gyakorlat teszi a mestert!” közmondást.) A kisebbek céljai között szerepelt: az egyedül felveszem, levetem, helyére teszem, kifújom; a nagyobbaknál a cipőkötés, cipzárbehúzás volt a leggyakoribb.
Aztán elmondtam Weöres Sándor:Ujjé-!-vi versét, majd mindenki kiszínezte saját hernyószelvényét, melyből aztán elkészítettük csoport-százlábúnkat. A színezés alatt többször is meghallgattuk a Kaláka együttes dalát, amit aztán a foglalkozás végén életre is keltettünk: összekapaszkodva, vidáman lépkedve, énekelve, tekergőzve.
A kézírás nemzetközi napjához kapcsolódva megnéztük Dávid Ádám: Koppány betűket firkál című videómeséjét, majd az iskolára való hangolódásként először a történetről, majd arról beszélgettük, hogy kinek mire kell odafigyelnie, milyen képességeit kell megerősítenie a hátralévő hónapokban ahhoz, hogy az iskolában majd sikeres és boldog lehessen. Aztán a feladatlapon mindenki kiszínezte azokat a célokat, amiknek az elérését fontosnak gondolt, majd lerajzolták, ki mit szeretne kipróbálni. Volt ott versenyautó, helikopter, repülőgép, tűzoltó- és rendőrautó éppúgy, mint unikornison lovagolni a szivárvány alatt, vagy feljutni a világűrbe!
A Hóemberek világnapján – bár idén sok hó esett, de nem volt igazán alkalmas hóember építésére – a csoportszobában mindenki életkorának megfelelő technikát választva elkészíthette saját hóemberét. A Hógolyó verset mondogatva papírból gyúrtunk „hógolyót”, majd azzal próbáltunk meg különböző célpontokat eltalálni.
Micimackó napján együtt énekeltük egyik kedvenc téli dalunkat, Halász Judit: Micimackó dalát, majd a magyar kultúra napján Benedek Elek meséjével zártuk a hónapot.
Az elkövetkező hetek, hónapok aztán majd lehetőséget biztosítanak mindenki számára, hogy a maga által választott „értelmes célokat” – megküzdve a kihívásokkal és nehézségekkel – elérhesse!
A Boldogságórát a heti témánkhoz a maradok téli etetéséhez terveztem.
A gyerekekkel elmondtuk a tanult mondókánkat, majd relaxációs gyakorlatokat végeztünk. Beszélgettünk arról, hogyan és mivel tudjuk segíteni a madarakat a téli időben és megbeszéltük, hogy ez lesz a fő célunk a tél hátralévő részében. Először egy plakátot készítettünk közösen, majd napraforgó, zsír, WC papírguriga és spatula segítségével madáretetőket készítettünk, melyeket az óvoda udvarára fogunk kirakni.
Emlékszem mikor én annyi idős voltam, mint most a tanítványiam, én már akkor tudtam, hogy tanító néni szeretnék lenni. Ettől a célomtól senki és semmi nem tántoríthatott el. Sok kudarccal volt kikövezve az út a tanítói pályámhoz, de soha nem mondtam le az álmomról, a vágyamról. Mikor az utolsó vizsgámat is letudtam keservesen sírtam, mindenki azt hitte, hogy megbuktam, de én örömömben bőgtem. Most itt vagyok a pedagóguspályán, szeretem a gyerekeket, az új kihívásokat. Ezt a hónapot különösen szeretem, mert mindig elmesélhetem a saját történetemet.
Tanítványaimnak is azt tanítom, mindig legyenek céljaik rövid és hosszútávú egyaránt. Ezekért érdemes és kell élni, harcolni. El is készítették saját bakancslistájukat. Néhányat felsorolok: egyik kisfiúnak kistestvére született ő nagyon sokat szeretne vele játszani, beszélgetni, csavarogni. A másik kisfiú hatalmas halastavat szeretne sok-sok hallal, hogy ne kelljen messzire mennie, ha horgászni szeretne. Volt, aki olyan híres focista szeretne lenni, mint Szoboszlai Dominik. Az egyik kislány tanító néni szeretne lenni, a másik világutazó, rengeteg, csodás helyre akar eljutni.
Relaxáció keretében mindenki elképzelhette, milyen lesz az élete, hol él, kik veszik körül, kik a barátai, a családja, mivel foglalkozik szabadidejében, munkaidejében. Majd néhány bátor gyerek elmesélte a „jövőjét”. Keresztrejtvényt is fejtettünk, megoldása a SIKERÜL szó volt. Megbeszéltük, hogy hinni, bízni kell magukban és a kitűzött célok elérése SIKERÜL!
Most is Sean Covey művéből olvastam a gyerekeknek mesét: Talpas és a bogárgyűjtődoboz. Ebben a vidám mesében Talpas a medve, aki nagyon szereti keresgélni, nézegetni a bogarakat, egy bogárgyűjtődobozt szeretett volna magának. Célja megvalósításához tervet készített, majd megvalósította azt. Segítője is akadt Ugrifuti személyében. Limonádét készítettek és árulták az erdő lakóinak. A befolyt pénzből Talpas megvalósíthatta, mindazt, amit kitűzött maga elé. Ugrifuti ezzel szemben a megkeresett pénzt felesleges dolgokra költötte, Talpas azt tanácsolta neki legközelebb készítsen tervet, írja össze, mit szeretne, és akkor nem kerül hasonló helyzetbe.
Céljaink elérésekor kudarcok is érhetnek bennünket, a siker nem mindig esik az ölünkbe, de éppen ezek a kudarcok visznek, előre bennünket ezek a hátráltató tényezők nem gátolhatnak bennünket vágyaink elérésében.
Tanóránkat hatalmas ugrándozással fejeztük be, így fejeztük ki, hogy mennyire lelkesen várjuk az új év kihívásait.
A Magyar Kultúra Napja alkalmából egy lelkes kis tanítványom, kvíz kérdéseket állított össze, majd powerpoint-ba szerkesztette és levetítette osztálytársainak.
Nagyon jól kezdődött az új évünk!
Két dolog is boldogsággal töltötte meg a szívünket.
Január elején a téli időjárás meghozta a havazást, ráadásul olyan bőségesen, hogy lehetőségünk volt nagyokat szánkózni a közeli patakparton.
A másik örömteli esemény az volt, hogy december hónapban a mi osztályunk kapta a Hónap csoportja címet. Büszkék vagyunk a tantermünk falára kihelyezett oklevélre, amely igazi inspirációt ad számunkra a további programokhoz és közös ötletelésekhez.
Bagdi Bella Van nekem egy álmom című dalát reggelenként gyakran hallgattuk, amely segített ráhangolódni az új év kezdetére, feladataira.
Elkészültek a gyerekek egyéni céljai is a 2026-os évre, amelyek az új év színesen kidíszített számai mellé kerültek.
Az osztály már jó ideje gondolkodott egy közös célon is, amelynek megvalósítását a Boldogságóra januári témája – a Célok kitűzése és elérése – különösen támogatott.
A gyerekek tervet készítettek, lépésről lépésre megfogalmazták azokat a feladatokat, amelyek közelebb viszik őket a közös cél megvalósításához.
Ez a cél pedig nem más, mint egy kiskert kialakítása az iskola udvarán. A célok és feladatok megfogalmazása után minden gyermek leírta a saját vállalásait is, amelyekkel a kiskert létrejöttéhez vagy későbbi gondozásához hozzájárul majd. Ezeket nyilakra írták fel, és egy közös tablót készítettek belőlük.
Csodálattal figyeltem, ahogy összefognak, terveznek, szerveznek, gondolkodnak és alkotnak. Nekem is van célom: minden tudásommal, kapcsolatommal és lehetőségemmel segíteni szeretném őket abban, hogy a kiskertünk valóban megvalósulhasson.
Egyik foglalkozásunkon a céljainkat jelképező „hátizsákunkba” Nehezítő kártyákat tettünk, majd mindenki húzott egy Segítő mondatot, amelyekhez megvoltak a Nehezítő párjaik is. Így ezek kikerülhettek a Cél-hátizsákunkból, megkönnyítve azt.
A gyerekek megtapasztalhatták, hogy amikor célunk van, sokszor láthatatlan akadályokat is cipelünk magunkkal. Ha azonban nem ijedünk meg a nehézségektől, nem adjuk fel könnyen, hanem pozitívan és kitartóan állunk hozzájuk, akkor a céljaink igenis elérhetővé válnak.
A januári Boldogságórák megerősítettek bennünket abban, hogy az igazi boldogság gyakran a közös tervezésben, az összefogásban és az egymásért vállalt felelősségben rejlik. Bízunk benne, hogy céljaink nemcsak a kiskertet, hanem a közösségünket is tovább erősítik az elkövetkező hónapokban.
Jászszentlászlói Szent László Általános Iskola
Januárban, az új év lendületével indítva különleges közös munkába kezdtünk a 7. b osztály tanulóival: megalkottuk a „Célok könyvét”. Beszélgettünk arról, milyen közeli és távolabbi céljaik vannak, hogyan vezethet az út ezek megvalósításához, és milyen ereje van a bátorító, motiváló mondatoknak a mindennapokban. A közös gondolkodást követően lelkesen láttunk neki a saját könyvek elkészítésének. A munka több tanórán át tartott, sok odafigyelést, kreativitást és kitartást igényelt, de a befektetett idő meghozta gyümölcsét: minden tanuló egy igazán személyes, értékes alkotással gazdagodott, amely remélhetőleg hosszú távon is emlékezteti őket céljaikra és önmagukba vetett hitükre.
A negyedik osztályos gyerekek nemcsak a céljaikat, hanem a vágyaikat is rárajzolták, illetve ráírták a bakancsukra. Úgy érzik és gondolják, hogy ezektől boldogabbak lennének. Idővel ezeket szeretnék megvalósítani.
A gyerekekkel azt a célt tűztük ki, hogy üzenet küldünk valakinek a palackban, így kívánunk neki: boldogságot, barátságot és szeretetet. A gyerekek megrajzolták a jókívánságokat és cukrot festve tettük véglegessé a palackokat.
A januári hónapban a Milyen igaz! című feladatot választotta. A közmondásokat átbeszéltük. Mindenki választott magának kettőt. Mindeni elmesélte a saját történetét és mivel elsősök rajzot készítettem velük hozzá.