A foglalkozást először a Körbe-körbe-karikába című relaxációval kezdtük, színes krétával rajzoltak a gyermekek A4-es lapon, nyitott majd csukott szemmel.
A „Pozitív gyerek vagyok” – személyiségfejlesztő kártyajáték képeit válogattuk és a képekkel kapcsolatban beszélgettünk önmagunkról, saját tulajdonságainkról. Majd Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című dalát hallgattuk meg, amit a gyermekek már eddig is nagyon szerettek.
A Boldogságmondóka ismétlésével és eljátszásával megkerestük, hogy mi okoz a számunkra örömet. Majd a gyerekek meghallgathatták a „Boldogvár meséjét”. Eljátszottuk a cél elérését, köveken és folyón léptünk át.
A BOLDOGSÁG VÁRA – megnéztük, hány lépcsőfok van a váron, hányat teljesítettünk már eddig? Mindegyik lépcsőfoknak megbeszéltük a nevét és a jelét.
Beszélgettünk közös és egyéni céljainkról. A családok bevonására, közös beszélgetés kezdeményezésére a jelen-jövő kép elkészítése kapcsán kértem a gyermekeket.
Bagdi Bella: Repülj velem CD – Van nekem egy álmom dalát játszottuk el a foglalkozások végén.

A foglalkozás tervezésekor először a Boldogságóra témájához: A célok kitűzése és elérése, anyaghoz a „Szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barack” című népmesét választottam ki.
A mai tevékenységet „Bagdi Bella: Van nekem egy álmom” kezdetű dalával kezdtem, amellyel a csoportot szerettem volna a témára hangolni. A dal szövegének mozgásformáit végig táncoltuk, amely egyszerű mozgás és könnyen táncolható.
Ezután elolvastam nekik a kiválasztott mesét és a végén kérdéseket tettem fel nekik.
Egy mesés fordulattal kezdtem a játék bevezetését, mert azt mondtam a gyermekeknek, hogy találkoztam a királylánnyal és ő kért meg bennünket, hogy szerezzük meg újra a szóló szőlőt, mosolygó almát és a csengő barackot. Ez a fantáziakép erősen motiválta a gyermekeket a gyümölcsök megszerzésére.
A célbadobós játékban két csapat versenyzett a szóló szőlőért.
A második játéknál a disznót próbáltam imitálni, ahogy a taligán vitte a királylányt és közben színes köveket is kellett magukkal vinni, amiből felépíthették a kastélyt. Ez a feladat volt a legmotiválóbb, mert közben a gyermekek biztatták egymást és szurkoltak az éppen versengő pároknak.
A harmadik játékban úgy szerezhették meg a csapatok a csengő barackot, hogy szóban alkottak sort megadott szavakkal. Mikor minden gyümölcsöt megszereztek, akkor felolvastam a királylány OKLEVELÉT, hogy gratulál a csapatoknak, hogy újra megszerezték ezeket a csodálatos gyümölcsöket és az országa tiszteletbeli polgáraivá avatja őket.
Ennek a játékrésznek a zárásaként, megkérdeztem tőlük, hogy most, kinek mi a célja? A teljesség igénye nélkül szeretnék néhányat megemlíteni a gyermeki megfogalmazások közül. „Nyerjek a Forma – 1 futam versenyzőjeként.” „Roncsderbi versenyző szeretnék lenni.” „Szeretnék megtanulni kosárlabdázni.” „Szeretnék megtanulni repülőgépet vezetni.” „Szeretnék helikoptert vezetni.” „Szeretnék rendőr lenni.” „Szeretnék Apával horgászni.” „Szeretnék Apával a hegyekbe menni.” „Szeretnék Anyának segíteni főzni.” Sokan válaszolták, hogy „Szeretnének megtanulni írni és olvasni.” A megfogalmazások is mély érzéseket közvetítettek, ugyanis több gyermek az Apukájával vagy az Anyukájával szeretett volna valamit tenni vagy elmondta, mit szeretne megtanulni vagy a jövőben felnőttként mi szeretne lenni.
A foglalkozás végén, azt kértem tőlük, hogy rajzolják le, az elmondott céljaikat. Mindegyik gyerek nagy lelkesedéssel kezdett neki a feladatnak és máskor, akik azt szokták mondani, hogy én ezt nem tudom lerajzolni, azok is hozzáláttak a rajzoláshoz. Nagyon szép és meglepően jó rajzok születtek, hiszen ezeket belső indíttatásból ábrázolták. Az elkészült képeket a Boldogságóra falára ki is függesztettem, hogy a szülők is megcsodálhassák a rajzokat és a megfogalmazott célokat.