A januári témát a Medve-héten dolgoztuk fel. Sokféle változatos tevékenységet végeztünk. Verseltünk, mondókáztunk, medvés játékokat játszottunk. Megfigyeltük az időjárást és megbeszéltük, hogy mit csinál a medve a népi megfigyelés szerint, ha süt a nap és ha borús az ég. Ezt nap és felhő báb segítségével el is játszottuk. A gyerekek elrejtett medvefigurákat kerestek a csoportszobában, amelyeket megtalálás után bevittek a medvebarlangba. Célunk az volt, hogy aktívan és örömmel vegyenek részt a tevékenységekben. Jutalmul megkóstolhatták a medvék finom eledelét, a mézet is.

Január hónap boldogság témája a célkitűzések és a hatékony megvalósítási tervek voltak. Feladatként a “Szívmanó akadálypályán”-t választottuk. Megérkezett a csoportunkba a “Szívmanó” 5 kis segítőjével. Beszélgetett a gyerekekkel a szeretetről, arról, hogy mit jelképez a szív, mi a szeretet, hogyan lehet szeretni, a szeretetünket kimutatni. Ezt követően elhozta nekünk a hónap dalát, amit meghallgattunk. Majd mindenki megpróbálta valamelyik társának a szeretetét kimutatni valamilyen módon / ölelés, arcsimogatás, mosoly…stb./ a megbeszéltek alapján.
A beszélgetés után a “Szívmanó” próbára tette a gyerekeket. Kisebb csoportokban egy akadálypályán kellett végighaladniuk úgy, hogy egy zsinegre felfűzött szívláncban haladtak végig, figyelve egymásra, hogy a szeretet lánca egyben maradjon. Mivel nagy a csoport létszáma, ezért 3 kisebb szívláncban haladtak végig a gyerekek. Először egy színes mesebeli szőnyegen haladtak végig, ami azt jelképezte, hogy sokféle ember él a világon, de csak a piros színű szőnyegre lehet lépni, ami a szeretetet, az emberek szívét jelképezi. Majd egy szakadék felett kellett átkelniük, amiben segített a szeretet összetartó ereje. Ezután egy mocsáron keltek át, figyelniük kellett hogy hogyan lépnek, hisz az életben is figyelni kell, hogyan cselekednek szeretetteljesen. Az akadálypálya vége felé szúrós tüskékkel teli pályán haladtak végig. A tüskék a szomorúságot, fájdalmat jelképezték, amit szeretettel le lehet győzni. Aztán a folyó vizén kellett átlépni, leküzve a sodrást, ami az életükben előforduló nehézségeket jelképezte, és a végén egy zuhatag alatt keltek át, ami azt jelképezte, hogy a bármi jöhet a szeretettel minden akadályt legyőzhetünk.
A próbák végén a “Szívmanó” mindenkit megajándékozott egy kis szívvel és megdicsérte a gyerekeket!

A boldogságórára való hangolódást egy nagyon vidám játék segítette. A gyerekek párokba rendeződtek és elképzelték, hogy össze vannak nőve a kisujjatoknál és nagyon lassan próbáltak megtenni így, egy -egy lépést. Majd sorra érintették össze a végtagjaikat, hátukat, így próbáltak mozogni, amit nagyon érdekesnek találtak. Meghallgattuk a Leghasznosabb dolog című mesét és elvégeztük a történetbe épített feladatokat! Befejezésként visszaemlékeztünk egy olyan alkalomra, esetre, amikor mi is hasonló kihívással szembesültünk, és sikerrel jártunk. Beszélgettünk arról mit éreztünk akkor? Miért jó a céljainkért tenni, mi segít, amikor megakadunk?