A második osztály januári alkotása a Célelefánt címet kapta.
A januári boldogságórát elkészítette és feltöltötte: dr.Beleznayné Váradi Anett Eszter

Boldogságóra február A megküzdés gyakorlása ,
Önbizalom Program
Önmagunkkal való együttérzés

Havi elbeszélgetésünket azzal indítottuk, hogy elmeséltem tanítói gyakorlatomból tanulóimnak egy történetet.
Néhány éve, amikor még minden tanulónak ellenörzőbe írtuk a jegyeket, az egyik tanulóm „ aláhamisította” egy rossz jegy mellé az édesanyja aláírását. Ezzel akarta megúszni az egyesért járó büntetést. Az elkövetkezendő napokban több jegyet is be kellett volna írnia az ellenörzőbe, de a „vétket” újabb hibával tetézte. Azt állította napokon keresztül, hogy otthonhagyta az ellenörzőt. Néhány nap elteltével egyre szorongóbb, feszültebb lett, nem tudott koncentrálni, gyakran elsírta magát. Nem találta a helyét, a közérzete egyre rosszabb lett.Végül egyik napon az iskolában rosszul lett, és elvágódott. Kiderült, hogy a hazugság és rossz cselekedet annyira nyomta a lelkét, hogy már nem tudta feldolgozni, nem tudott vele mit kezdeni. A félelem a következményektől, a büntetéstől teljesen felőrölte és megbetegítette. Mindent elmondott nekem. Természetesen helyrehoztuk a hibáit, és bár a felelősséget fel kellett vállalnia, szorongása rövidesen elmúlt, nagyot lélegzett, hogy a történtek nem folytatódtak és megszabadult a tehertől.
Tanulóimmal sokat beszélgettünk arról, mennyire meg tudnak betegíteni bennünket a hibáinkért érzett feszültségek. Példákat gyűjtöttünk arra, mikor szokták ők feszültnek érezni magukat, és mivel jár, milyen tünetei vannak a feszült állapotnak.
Ezek után tisztáztuk, mi is az a megküzdés. Elolvastuk szokás szerint a témához kapcsolódó idézeteket, és mindenki választott magának egy kedvenc idézetet. Azt is megbeszéltük, ki miért éppen azt választotta, amit.
Meghallgattuk, megtanultuk a Hónap dalát.
Lapra gyűjtögettünk példákat, kinek mi okozza a legnagyobb feszültséget az iskolában, vagy otthon. Arról is beszéltünk, hogyan lehetne megszüntetni a bennünk lévő fezsültségeket, hogy minél boldogabban élhessük meg a napjainkat.
Felolvastam nekik a Ki tudja, ez jószerencse vagy balszerencse? cí mű szöveget, és érdekes beszélgetést tartottunk róla. A legfontosabb kérdés az egész beszélgetés alatt az volt, hogyan szabadulhatunk meg a bennünk lévő stressztől, annak kellemetlen hatásaitól?
Ebben a hónapban a gyerekeknek a megküzdési stratégiák ötlete tetszett a legjobban. Nagyon élvezték, ahogy ötleteket gyűjtöttünk, fotókat készítettünk megküzdési stratégiákról. Sajnos, a végén annyira belelendültünk a stratégiák gyűjtésébe, hogy rengeteg fotót készítettünk. Sajnos, ennek csak kis töredékét tudjuk feltölteni az oldalunkra. Úgy érzem, ez annyira tetszett nekik, hogy ez a gyűjtemény a jövőben bővítve is lesz. Sokat nevettünk ennek a feladatnak a végzése közben.

Titkos írással és rajzzal fejeztèk ki a gyerekek a legnagyobb álmukat, majd megpróbálták egymásét kitalálni.

A gyerekek nagyon szép munkákat készítettek.:))

Nem mindig az egyenes út vezet el a céljainkhoz. Van hogy letérünk a helyes útról. De mindig van egy újabb út visszatérni, melyen újabb célokkal, tapasztalatokkal gazdagodunk.

Beszámoló
JANUÁR – Célok kitűzése és elérése

A szünet utáni első tanítási napot az új év köszöntésével, jókívánság-üzenetekkel indítottuk.
Meghallgattuk a már jól ismert „Szeretet Ábécé” dalunkat, amiben megtaláltuk a hónap témáját: C = céltudatos!
Első Boldogságóránkon arról beszélgettünk, hogy miért fontosak a célkitűzések, és hogyan tudjuk megvalósítani céljainkat, milyen cselekvések, tulajdonságok segítenek elérni azokat.
Meglepetésképpen kiosztottam a gyerekeknek a tavalyi kis Maci-célkártyáinkat. Újra akcióba léptek a kis Mackók, hogy lelkesítsék, bátorítsák egymást; figyelmeztessék egymást, rendre, fegyelemre, tisztaságra; derítsék egymást jókedvre; ösztönözzék egymást a szorgalmas tanulásra, figyelmességre.
Reggeli beszélgetőkör gyanánt többször is meghallgattuk a hónap dalát, mozogtunk rá. Majd lehetőséget kaptak a gyerekek, hogy elmondhassák a társaiknak, arra a napra milyen célt tűztek ki maguknak.

Mi az a „Célefánt”? Arra biztatott minket a hónap egyik feladata, hogy találjuk ki, képzeljük el a mi Célefántunkat. Ő segített bennünket egész hónapban jelen terveink megvalósításában, a jövőképünk alakításában. A hónap során Célefánt figurába a gyerekek megrajzolhatták a képzeletbeli jövőbeli életüket.

A hónap témájához kapcsolódóan kitaláltam, hogy tervezzenek a gyerekek különféle társasjátékokat. Evvel jelképezhettük legjobban a célbajutásra való törekvést, az odavezető úton való kitartást, küzdést, kihívást, és a célbaérés okozta örömet. A játékok során a Célhegy csúcsára kellett eljutni a játékosoknak. A hónap legkedveltebb tevékenysége lett, csoportok alakultak és napokon át szorgalmasan készültek a játéktáblák. A gyerekek alkották meg a játékszabályokat is. Természetesen a játék sem maradt el, kipróbálhatták egymás társasait.

Megvalósítottuk a „Múlt, Jelen, Jövő” feladatot is, a mi elképzelésünk szerint. A három részre osztott rajzlap 1-1 területe képviselte a múltat, jelent, jövőt. A megfelelő helyre rajzolhatták meg, régi és jelenkori, valamint képzelhették el jövőbeli önmagukat. „Vajon mit üzen a múltbeli önmagad a jelenkori alakodnak? Mit üzennél a jövőbeli felnőtt énednek?” Mire figyelmeztetnéd magad? Milyen tanácsot adnál felnőttként?” Ezekre a kérdésekre kerestük a válaszokat. A gyerekek az elkészült rajzok segítségével beszámolhattak társaiknak az elképzeléseikről, jelen és jövőbeli céljaikról, álmaikról.

E hónapban sem maradtak el az egymásnak hozott meglepetések. Az egyik kislány színezőt hozott a többieknek, amiket saját maga rajzolt meg. Másik három tanuló pedig általuk készített kis jutalom képecskéket készített, amiket jutalomnak szántak, hogy azokat ragaszthassák be a tanító nénik a füzetekbe a pontos, szép munkákért.

A hónap nevezetes napjai közül mi Micimackó napját ünnepeltük meg január 18-án. Egész nap együtt játszottak, tanultak velünk Micimackó és barátai. Micimackós rajzfilmet néztünk, mesét olvastunk, báboztunk.

A tél még egyszer megörvendeztetett bennünket egy pici hóval. Szánkóhúzó versenyt rendeztünk.

A hónap során megtapasztalhattam, tanulóim pozitívan néznek a távoli jövőbe. Jó életet, autót, házat, egyetemi végzettséget, családot… álmodtak maguknak. Kívánom, hogy merjenek nagyot álmodni, és teljesüljenek álmaik!